"Végül is a művészet is munka, nem?" - Bach Kata válaszolt

Bach Kata idén végez Marton László és Hegedűs D. Géza színész osztályában az SZFE-n. Szakmai gyakorlatát a Szputnyik Hajózási Társaságnál töltötte, de a közönség már a Nemzeti színpadán is láthatta. A fiatal színésznőt a 7óra7 kérdezte.

 

A 7ora7 cikkéből:


"Az egyetemen meglepett, hogy mennyi tanulható, technikai része van ennek a szakmának – végül is a művészet is munka, nem?-, hogy izmok kellenek, hang kell, és ezeket tudni kell használni. Hiába voltak a gimnáziumban ilyen óráim, ott ez inkább a közösségre épült. Az egyetemen viszont egyéni utak vannak, rájössz, hogy önmagad eszköze vagy, hogy 'te vagy a vadász és te vagy a vad'. Folyton szembesültem a hibáimmal, korlátaimmal, gátlásaimmal, sokáig csak ezekkel foglalkoztam, és közben elfelejtettem, hogy tudtam valaha csak úgy, ember módjára járni, beszélni és érezni, sőt, ezeket egyszerre. Van itt ez a két kéz, de hova tegyem őket? Csókolom, remeg a lábam, azzal lehet valamit csinálni? A nyávogásról le kell szokni. Túl sovány vagy és növeszd meg a hajadat! A tanárok folyosón elejtett mondatai hónapokig tudtak kísérteni" - mesélt Bach Kata színművészetis élményeiről.

 

bach kata

Fotó: szfe.hu

 

Bach Kata elmondta, az osztályban három évig maguk dolgoztak a kiadott darabokon, melyekből később a vizsgaelőadásaik lettek. Az osztályfőnökeik nem rendeztek nekik előadást, nem kaptak egy irányadó formát, teret vagy bármit, ami egységet adott volna a jeleneteknek. Úgy véli, egymást rendezni ilyen hosszú ideig veszélyes, nagyon nehéz okosan csinálni, hogy ne sértsék meg a másikat, hogy közös feladat, játék legyen egy próba, ne egó- és erőfitogtatás, személyes érzelmi játszmák tere, vagy harc valamilyen kódolt hierarchia ellen.

 

"Ezzel persze tizenegyen tizenegyféle utat jártunk be. Mindenesetre szélsőséges utakat. Engem sok minden gátolt, sokszor nem tudtam a feladatomra koncentrálni, és fulladtam a szabadságvágytól, a szellemi szabadság vágyától – a Színház- és Filmművészeti Egyetemen – és a kommunikáció teljes hiányától, hogy huszonéves korunk ellenére túl sok a tabu. Mit tehet tizenegy gyerek, ha ez egyikünket beviszik a rendőrök egy tüntetésről, szinte egy napon azzal, amikor a másikunk édesapját megválasztják a Nemzeti Színház igazgatójának? Számtalan ilyen nehéz emberi helyzetbe kerültünk, és az osztályfőnökeink nem éreztek késztetést arra, hogy leüljünk ezekről együtt beszélgetni" - mondta Bach Kata.

 

A színésznő szerepet kapott a Szputnyik januári bemutatójában, A heilbronni Katicában is. Erről így mesélt: "Büszke vagyok rá, hogy meg az utolsó pillanatban tagja lehettem ennek a csapatnak. Ennyi szeretetet és nyugalmat már régen tapasztaltam, mint ebben a pár hónapban, köztük. Egy csomó idilli kép van a fejemben szakmai és emberi helyzetekről, de engem illet legkevésbé a nosztalgia joga. Ha egy ilyen csapat dolgozik együtt, az a legáldásosabb állapot ahhoz, hogy valami jó munka szülessen."

 

"Lediplomázom, és új élet kezdődik, a pályakezdők küzdelmes élete, a következő évadban a Vígszínházban leszek, és remélem, lesz lehetőségem a szabadidőmben máshol is próbálni, illetve a fennmaradó előadásokat játszani. Legalább már nincs kérdés a fejemben, hogy van-e dolgom ezzel, lett egy hivatásom, ez van, végleg beleszerettem a színházcsinálásba" - hangsúlyozta Bach Kata.


A teljes interjú itt olvasható.