"Olyan ez, mint a lavina" - Interjú Bánfalvi Eszterrel és Kaszás Gergővel

Az idősödő Dosztojevszkij végzetesen beleszeret egyik fiatal tanítványába. Kettőjük fájdalmas, kínzó, mindent elsöprő viszonyát meséli el a Szakonyi Károly Örvény című hangjátéka alapján készült előadás a Rózsavölgyi Szalonban. A két főszereplővel, Kaszás Gergővel és Bánfalvi Eszterrel „igaz szerelemről”, pusztító szenvedélyről, testiségről, függőségről és elszakadásról beszélgettett Spilák Klára.


Bár mindketten játszotok a Rosencrantz és Guildenstern halott című előadásban, ott nem sokat vagytok együtt színpadon. Itt viszont egy szerelmes párt alakítotok. Jól tudtok együtt dolgozni?

 

Kaszás Gergő: Eszter egy nagyon nyitott nőcike, úgyhogy nem nehéz vele jóban lenni.

 

Bánfalvi Eszter: Én kicsit rajongok Kaszás Gergőért. Ezzel mindent elmondtam.

 

 EDV2202

Fotó: Éder Vera

 

Milyennek találjátok a történetet?

 

Kaszás Gergő: A téma roppant érdekes, ráadásul azáltal, hogy egy híres ember a hőse, akiről mindenkinek van valami képe, sokkal izgalmasabb lesz minden. Valójában azonban nem más ez, mint egy idősödő férfi és egy fiatal lány furcsa szerelmének története. Szerintem mindenki életében volt már, vagy látott ilyen se veled, se nélküled, egymást maró, pusztító, ugyanakkor a másikat elereszteni nehezen bíró kapcsolatot. Ebben a műben pedig nagyon szépen körbe van járva ez a gyötrelmes kapcsolat.

 

Bánfalvi Eszter: A darab ugyan háromszereplős, megjelenik benne egy szép, fiatal spanyol fiú (Ozsgyáni Mihály), mégsem a szerelmi háromszög az igazán izgalmas benne, hanem Dosztojevszkij és Polina különös szerelmi viszonya. Elég nagy korkülönbség van közöttük, sok mindenben másként látják a világot is, de közben ez a rendkívül értelmes, okos, fiatal nő ettől a korosodó írótól tanul, rajta szocializálódik, nevelődik mindenféle értelemben. Ez egy komoly, szoros kapcsolat és egy rendkívül sűrű, intenzív időszak mindkettejük életében. Egyébként pedig egy abszolút létező és jelen idejű történet. Bárki lehetne a hőse, játszódhatna ma, száz évvel ezelőtt vagy akár száz év múlva is. Hiszem, hogy a szerelemben nincsenek sémák. Mindig személyiség és találkozás kérdése egy kapcsolat.

 

Ez valódi szerelem mindkét fél részéről, vagy a férfinak egy utolsó nagy lehetőség az élettől, amibe makacsul kapaszkodik, a lány esetében pedig egy rajongói lángolás?

 

Kaszás Gergő: Vannak időszakok, amikor mindketten meg vannak győződve arról, hogy ez valódi szerelem. Egyébként ez érdekes kérdés. Én a civil életben sem tudom igazán, mi az „igazi szerelem”. Nagyon sokszor éreztem azt, hogy halálosan szerelmes vagyok, aztán később úgy gondoltam, nem is voltam az. Dosztojevszkij számára valamiféle vérátömlesztést jelent ez a viszony, a fiatalságból merít erőt, olyan mint az infúzió. A lány meg persze rajong, de azt gondolom, hogy azért az érzelme sokkal több egyszerű csodálatnál.

 

Bánfalvi Eszter: Sok rétege van ennek. Nem tudjuk, hogy Polina mennyire tehetséges író, de azt igen, hogy irodalomértő ember és pontosan fel tudja mérni Dosztojevszkij írói nagyságát. Ebbe pedig bele lehet szeretni. Pontosabban, ebbe is bele lehet szeretni épp úgy, mint a személyiségbe vagy a gyötrelembe. Azt is mondhatjuk, hogy Dosztojevszkij mellett nő fel, az élete fele az ő törvényei szerint alakul. Miért tud, vagy miért nem tud elszakadni tőle? Nem könnyű a válasz.

 

 EDV2262 Fotó: Éder Vera

 

Lehet, hogy szellemileg és lelkileg egymásra találnak, de azért egy nagyon komoly dolog nem működik köztük, ez pedig a szexualitás. Hiszen másfajta testi kapcsolatra vágyik az egyik, mint a másik.

 

Bánfalvi Eszter: Valóban. Bár szerintem ez is a kapcsolat aktuális állapotának lelki kivetülése. A darab szerint eleinte működik közöttük a testi szerelem, és csak egy idő után torzul el a szexus. Azért is mondtam, hogy Dosztojevszkijen szocializálódik, mert a testiséget is tőle tanulja, amivel ő maga is hadakozik, vagyis hogy mik az ő vágyai és ez épp találkozik-e azzal, amit a férfi kínál neki. Nem arról van szó, hogy Dosztojevszkij nem figyel Polinára, hanem mintha ebben a viszonyban sem a beteljesülést, az egymásra találás örömét keresné, hanem sokkal inkább a szenvedést és a birtoklást, egyszerűen le akarja gyűrni, be akarja kebelezni a másik embert. A lány persze tiltakozik ez ellen, de közben mégsem lép ki a kapcsolatból, pedig egy pillanat alatt felállhatna. Szóval hogy ki az áldozat, meg hogy kinek hogyan és mi a jó, nem egyértelmű. Olyan ez, mint a lavina. Eleinte erősebb mindaz a sok-sok dolog, ami vonzza a férfiban, és háttérbe szorul az a halvány sejtés, hogy a szex talán nem az igazi. Aztán ahogy múlik az idő, ez a probléma egyre inkább előtérbe kerül, de akkor már benne van a lavinában, amiből nem könnyű kimászni. Ez tehát nem egyszerűen egy bántalmazó viszony, ez egy árnyalt és bonyolult történet férfi és nő között.

 

De találkozik egy fiatal fiúval, aki megmutatja neki, hogyan lehet másképp.

 

Bánfalvi Eszter: Így van. És akkor már van egy viszonyítás. De akkor sem annyira egyszerű a helyzet, hiszen akkor már sok mindenen túl vannak és nagyon sok éve benne vannak ebben a „tréningben”, amiből egyáltalán nem egyszerű kiszállni. Ráadásul ha ki is lép az ember, még évekig cipeli magával a terheket, még évekig a szerint működik, miközben már nem is abban él. Egyébként az is nagyon érdekes, hogy miután kiderül, a kapcsolata kudarcra van ítélve ezzel a fiatalemberrel, Polina épp úgy kezd el működni a fiúval szemben, ahogy vele viselkedett Dosztojevszkij. Hiszen csak ezt a mechanizmust ismeri, ezen szocializálódott.

 

 EDV2234

Fotó: Éder Vera

 

Polina megjelenik Dosztojevszkij legnagyobb regényeiben, A játékos, az Ördögök, A kamasz és A Karamazov testvérek nőalakjaiban. Nem tudott szabadulni tőle. Mi lehet az oka annak, hogy ilyen mély és maradandó nyomot hagyott az íróban ez a fiatal lány?

 

Kaszás Gergő: Manapság kapuzárási pániknak szokták hívni, amikor azt érzi egy férfi, hogy az a bizonyos nő élete utolsó lehetősége. Dosztojevszkij is hasonló helyzetben lehetett, miközben persze tudjuk, hogy a Polinával való szakítás után egy nála is fiatalabb lányt vett el, aki aztán valamennyire rendbe rakta az életét. Valószínűleg közrejátszik az is, hogy mindketten tudják, milyen erős a kettőjük között lévő kötelék, de mégis érzik, hogy nem működik igazán a kapcsolat. Tudják, hogy nem jó, de reménykednek, hogy egyszer majd jó lesz. Így aztán Dosztojevszkij nagyon nehezen tudja elengedni a lányt. Ráadásul még akkor is, amikor már megnősül, úgy él benne vagy vele Polina, mintha bármelyik pillanatban akár újra lehetne kezdeni. Nem múlik el soha a Polina iránti érzelem.

 

Bánfalvi Eszter: Ez egy szenvedélyes viszony nagy amplitúdókkal, ami egy író számára megtermékenyítően hathat. Szélsőségesen élnek mindketten és együtt is nagyon sokféle szélsőséges helyzetet élnek meg.

 

Kaszás Gergő: A XIX. század közepén azért nem volt gyakori egy ennyire emancipált nő, aki egyetemre jár…

 

Bánfalvi Eszter: …forradalmár, lázadó…

 

Kaszás Gergő: …egy nagyon erős egójú klassz kis csaj.

 

 EDV2160

Fotó: Éder Vera

 

Hogy valósul meg mindez színpadon? Hogy lesz a rádiójátékból színpadi mű?

 

Bánfalvi Eszter: Elsősorban színészcentrikus darab lesz.

 

Kaszás Gergő: Kevés bútor, kevés tárgy, viszonylag egyszerű, szűk tér. Ha jól sikerül, akkor a benne lévő helyzetek illetve a kettőnk személyisége fogja izgalmassá tenni.

 

Mi izgat leginkább Dosztojevszkij figurájában?

 

Kaszás Gergő: A szerelem egy fiatal lány és egy idősebb férfi között. A korkülönbség. Hogy tudja egy férfi néha még az emberi mivoltát is elveszíteni, és hogyan tud teljesen porig alázkodni azért, hogy megtartsa a nőt. Az emberi szenvedély illetve a kapcsolat szenvedélyessége izgat. Érdekel, mit érez valaki, amikor azt hiszi, hogy ez az ember az utolsó lehetőség az életében.

 

És téged mi fogott meg leginkább Polinában?

 

Bánfalvi Eszter: A függőség egy kapcsolatban, nevezhetjük drognak, de értékes drog. Sok mindenben épít, és rengeteg dologban rombol. Kérdés, hogy az ember hol húzza meg a határt, hogy tud élni vele, és hogyan nélküle. Tehát ez a fajta „drogos” lét érdekel. Izgat az ezzel való játék. Engem nem érdekel az életkor, hogy valaki fiatal vagy öreg. Én a személyiségbe tudok beleszeretni. Ami nem mindegy az az, milyen ez a személyiség és hogyan alakít engem.

 

Kiknek ajánljátok az előadást?

 

Kaszás Gergő: Nem olyan, mint egy családi mozi, de azért elég érdekes dolog nyolcvan percen át végigkövetni, hogy milyen egy ilyen se veled, se nélküled egymást maró különös viszony két szuper érzékeny ember között. Középiskolától kezdve 100 éves korig bárkinek bátran ajánlom.

 

Az interjút készítette: Spilák Klára

Forrás: Rózsavölgyi Szalon

 

A Szakonyi Károllyal és Sződy Szilárddal készült videointerjú ide kattintva érhető el.

 

Az Örvény bemutatója március 25-én látható a Rózsavölgyi Szalonban Sződy Szilárd rendezésében.