"Elsősorban a kíváncsiság motivál" - Villáminterjú Elek Ferenccel

Március 14-én mutatják be a Jurányi Házban Vinnai András Szóvirágok édes nyelvédesanyánk paradicsomi édenkertjéből című darabját, melynek középpontjában az anyanyelv áll. Az előadás egyik szereplőjével, a Katona társulatának tagjával, Elek Ferenccel olvashatnak rövid interjút.

- Hogyan lesz egy műszaki szakközépiskolásból színész?

- Édesanyám szerette volna, ha van egy szakmám, ettől függetlenül gyerekkorom óta színésznek készültem. Mint minden normális gyerek minden akartam lenni, de én valahogy úgy is maradtam… Az általános iskolában nem voltam túl jó tanuló, csak hatodiktól szedtem össze magam, mert megszerettem a betűket. Egyik osztálytársam apukája, aki nálunk tanított azt tanácsolta édesanyámnak, hogy a műszaki szakközépiskolába lenne érdemes jelentkeznem, mert van esélyem rá, hogy felvegyenek. A középiskola alatt mindenféle irodalmi műsort csináltam, és volt is egy íratlan megegyezés köztem és a tanárok között: csinálom ezeket a programokat, cserébe ők nem feszegetik a műszaki kérdéseket, mert azokhoz nem sokat konyítottam. Közben a Cilinder, majd a Héttükör Színpadon tanultam, ahol megismerkedtem Wéber Péterrel. Harmadik nekifutásra vettek fel a Színművészetire, ahol Zsámbéki Gábor osztályában tanulhattam.

 

szoviragok elek ferenc

Fotó: Vermes Kata

 

- A főiskola elvégzése óta a Katona József Színház tagja vagy. Soha nem gondoltál arra, hogy másik színházhoz szerződj, vagy szabadúszó légy?

- Már gyakorlaton is itt voltam 1996-tól. Soha nem merült fel bennem, hogy másik színházban játsszak. Persze vannak jobb és gyengébb éveim is, de a szakmaiság, ami a Katona József Színház képvisel mindig közel állt hozzám. Jó életem van itt, szívem szerint minden előadásunkban benne lennék. Borzasztó vagyok. (nevet)

 

- Mi a Katona évtizedes sikerének titka?

- Elsősorban az előbb említett szakmaiság. A főiskoláról persze tudtuk, hogy Zsámbéki Gábor milyen szellemiséget képvisel, Máté Gábor és Ascher Tamás is tanított minket egy-egy kurzus erejéig, úgyhogy az várt minket, amire számítottunk. Nem éreztük a színészek közti villongást, munka folyt és minden a színházról szólt. Ez a mai napig így van, minden ennek a felfogásnak van alárendelve, hogy jó előadások készüljenek. Szerintem összetartó a társulat, bár ez nem abban nyilvánul meg, hogy mekkora hatalmas közös bulijaink vannak, hanem abban, hogy mennyire jól tudunk együtt dolgozni. A legfontosabb mégiscsak az, ami a próbán és az előadásokon folyik.

 

- A filmes és színházi szerepeid mellett több humoros produkcióban is feltűntél, mint ahogy a Rádiókabaréban és a Dumaszínház kabaréban is. Szereted magad több műfajban kipróbálni?

- Nagyon szeretek dolgozni és minden érdekel, ami összefügg a színészettel. Úgy gondolom, hogy a humor és ilyen formán a kabaré is nagyon összefügg vele. Nekem fontos, hogy minél több műfajban jelen legyek, mert az fejleszt szakmailag. A Katonában is változatos szerepeket játszom. Szeretek énekelni, táncolni, szeretem a jó kabaréjeleneteket, tehát számomra egyáltalán nem lenézett műfaj a kabaré és a humor.

 

szoviragok2

Fotó: Vermes Kata


- Hogyan kezdődött a kapcsolatod a stand-uppal?

- Az eddigi próbálkozások inkább az improvizáció műfajához álltak közel. Most áprilisban lesz először, hogy kipróbálom magam benne és izgulok is miatta, hiszen mégiscsak egy önálló műfajról van szó, amiben újonc leszek. Egy alternatív stand-up műsorba hívtak, amiben több színész is kipróbálja magát. Nem kívánok stand-upos babérokra törni, inkább igaz és szellemes történeteket szeretnék mesélni arról, hogy hogyan lettem színész.


- Számos független társulattal dolgoztál már. Más velük a munka, mint a Katonában?

- Elsősorban a kíváncsiság motivál. Ezen kívül jó érzés olyan kollégákkal is együtt játszani, akikkel korábban nem találkoztam. Sokat dolgoztam például a Táp Színházzal, de részt vettem mozgásszínházban is. Nem gondolnám, hogy szakmailag máshol lennének a határok egy független társulattal, mint a Katonában, baj is lenne, ha így lenne.


- Márciusban bemutatjátok a Jurányi Inkubátorházban a Füge és a Dumaszínház közös produkcióját, a Szóvirágokat, melyet Vinnai András írt. Dolgoztál már vele korábban?

- Sokszor dolgoztunk már együtt és kedvelem, ahogy ő ír. Sokak számra elsősorban szerzőként ismert, de emellett remek színész is, sokszor játszottunk és improvizáltunk már együtt. Ebben az előadásban is rengeteg jó szituáció és szórakoztató jelenet lesz, de teljes egészében csak a bemutató hetére fog összeállni a produkció. Azért tudok ebben a részt venni, mert az anyaszínházam soron következő előadásában, az Oszlopos Simeon című Sarkadi-darabban csak egy kis szerepet próbálok, ezért kiengedett a Katona.

 

- Ez az első bemutatód a Jurányiban, vagy visszatérő vendégnek számítasz?

- A Dumaszínház improvizációs előadásai itt folynak, így nem ismeretlen számomra a terep. Nézőként természetesen sokszor megfordultam már itt, de azt hiszem ez lesz az első színházi előadásom ezen a helyszínen.

 

- Színészként jóval meghittebb viszonyt ápolsz a szavakkal, mint a legtöbb ember. Szerinted hanyatlik a nyelv és az emberek közötti kommunikáció?

- Változik. Ezzel folyamatosan küzdünk a színházban, hiszen a színháznak az egyik fontos feladata a nyelv ápolása. Hogy egyszerűsödik a nyelv, az biztos és úgy gondolom, hogy nem mindig jó irányba. Az olyan roncsolásoktól, mint mikor az ember „egészségedre” helyett annyit mond, hogy „egs”, kiborulok. Színészként abszolút fontos feladatnak érzem, hogy megőrizzünk valamit abból a gazdagságból, amit a magyar nyelv ad nekünk.

 

Színház.hu/Dumaszínház