"Mérhetetlen keserűséget érzek" - Villáminterjú Kiss Csabával

Ahogy arról beszámoltunk, azonnali hatállyal felmentik posztjáról Kiss Csabát, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóját. Ennek kapcsán kérdeztük a búcsúzó vezetőt.

 

Miért küldenek el Miskolcról?

 

Nem értem az okát, a kollegáim pedig döbbenten járkálnak a folyosón. Senki nem érti. Azt gondolom, hogy megalázó és méltánytalan 15 perc alatt elintézni három év munkáját. A miskolci színház az elmúlt időszakban 450 ezer jegyet adott el, 50 premiert és 1500 előadást tartott, egy országos érdeklődésre számottartó műhellyé vált, az újonnan létesült Miskolci Balett a táncélet meghatározó együttese lett. Rengeteget dolgoztunk és igen jelentős eredményeket értünk el.

 

kisscsaba

Fotó: mma.hu 

 

Kriza Ákos polgármester úr többek között azzal indokolja a felmentésed, hogy feszültségek adódtak, a társulat részéről súlyos bizalomvesztés következett be.

 

A színházi világban az elégedettség nagyon ritka madár. Egy intézményben, ami 300 embert foglalkoztat, köztük 150 művészt, nem rendkívüli jelenség a feszültség, főleg nem szerződtetési időszakban. Tehát az, hogy adódnak konfliktusok nem egy komolyan vehető szakmai érv, ezért nem lenne szabad felhasználni arra, hogy veszélybe sodorjanak egy sikeresen működő színházat. Javasoltam a polgármester úrnak, hogy hívjon össze egy olyan beszélgetést, amelyen minden érintettet meghallgat, legyenek jelen a Fidesz helyi kultúrpolitikusai. Ez egy 192 éves színház, bánjunk ehhez méltóan vele. Erre azt a választ adta, hogy a döntést, miszerint mennem kell, már meghozták, csak végre kell hajtani.

 

Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala közleményében azzal is indokolja a menesztésed, hogy megszűnt a művészeti tanács, ezért a színház irányítása a 2012-ben nyertes pályázathoz képest, teljesen más alapokra helyeződött.

 

A nyolcvanas években Kaposváron senki nem kezdte el ásni Babarczy László sírját, amikor az igazgatása alatt megszűnt a művészeti tanács, ugyanis a tanács nem egy intézmény és nem egy színházvezetési forma. Engem sem kéne úgy kezelni, mint egy köztörvényes bűnözőt. A magyar színházi életben alig dolgoznak állandó szerződéssel bíró rendezők, mindenki szabadúszó. Miskolcon három éven át mégis 6 rendezőt alkalmaztunk, mert hittem abban, hogy egy színház szellemiségét azok tudják megalkotni, akik kötődnek hozzá és alakítják a sorsát. Amikor viszont tavaly azt vettük észre, hogy már nem tudjuk összeegyeztetni az időnket, mert mindenki szanaszét dolgozik, be kellett látnunk, hogy a művészeti tanács gondolata kiürült, már nem tud funkciójának megfelelően működni. Már a megnézésekre sem bírtuk összeszedni a teljes tanácsot. A feloszlásáról múlt év októberében döntöttünk, a tanács szerződése július 1-jén jár le. Tehát ez semmiképp nem márciusi hír, pláne, hogy nem érinti a napi működés. Az évadtervezés, és a szereposztások egyeztetése továbbra is a művtanács dolga maradt. El is készült az évad, 6 nagyszínpadi, 4 kamara, 3 játékszín és 3 balettbemutatóval.

 

Úgy nyilatkoztál, hogy erőteljes belső intrika áll a történtek a hátterében, melynek a város vezetése bedőlt és hozzátetted, hogy Béres Attila rendező kollegád látod az ügy mögött. Ez mit jelent?

 

Sokakkal együtt meggyőződésem, hogy a menesztésem az ő háttérmunkájának köszönhető. Az ármánykodás nem bűntetőjogi kategória, remélem nem perel be emiatt. Folyamatosan jelezték a színészek, hogy vigyázzak, figyeljem az ellenem készülődő támadást, de az eredmények annyira jók voltak és a készülődő évad olyan biztató, gondoltam csak alábbhagy az aknamunka. Naivitás volt.

 

Miért gondolod, hogy akart és ha akart, tudott nyomást gyakorolni a városvezetésre?

 

Aki közelebbről ismeri a pályázatunk történetét, tudja, hogy elsőként Attila neve merült fel igazatóként. De őt politikailag megbízhatatlannak tartották, Attila több körben is győzködött, hogy vállaljam el, és bár én nem akartam vezető lenni, belementem. A Vágy villamosa POSZT-os meghívása volt az első komolyabb konfliktus, azt a művészeti tanács egy része megkérdőjelezte, sőt helytelenítette. Azóta éreztem, hogy valaki szervezi, hangolja ellenem a társulatot. A miskolci színészek erről hosszan tudnának mesélni. Ezért óriási eredmény, hogy három évadon át együtt tudtuk tartani ezt a különleges képződményt, a kaposvári nosztalgiákból sarjadó művészeti tanácsot. A megnézések és az azt követő viták hangulata felemelő élmény volt, a többi egyre keskenyedett, aztán elfogyott.

 

Miért nem tudtátok feloldani Attilával az esetleges ellentéteket?

 

Az én napi tevékenységem középpontjában nem az Attilával való konfliktus állt. Egy háromtagozatos színház működését szerveztem és nem törődtem azzal, hogy a hátam mögött ki mit mond, suttog.

 

Igazgatóként most Szabó Máté veszi át a helyed…

 

Szomorú dolognak tartom, hogy Máté elvállalta ezt a kesztyűsbáb szerepet. Szerződtetések közepén, az értethetlen döntéstől felháborodott miskolci közönség előtt. Máté az egyetemen tanítványom és hosszú ideig barátom volt. Szerintem nem lett volna szabad ebbe belemennie. A tervezés időszaka már lezárult, tehát nem igazán tud mást csinálni, mint levezényelni az általam elképzelt évadot, melyben Keszég László, Szőcs Artur, Rusznyák Gábor, Kesselyák Gergely, Lukáts Andor, Vidovszky György, Zakariás Zalán és Zsótér Sándor fog rendezni.

 

Beszéltetek a jövőről?

 

Igen, találkoztunk. Máté kérdezte, hogy szeretnék-e mondani valamit az utolsó szó jogán. Elmondtam, hogy hét éve készülök Cassavetes Premier című filmjének színrevitelére, és kértem, engedje meg, hogy az ősbemutató megrendezzem Györgyi Annával, Tímár Évával, Kálid Artúrral, Lukáts Andorral, Salat Lehellel. Remélem, hogy módot ad rá, és addig elsimulnak a kedélyek is.

 

A feleséged, Györgyi Anna továbbra is társulati tag Miskolcon. Mint családot, mire kényszerít benneteket az új helyzet?

 

Arra, hogy átszervezzük az egész életünket. Két éve sikerült leköltöznünk Miskolcra, a gyerekeinknek jó iskolát találni, de most haza kell térnünk Budapestre. Én visszamegyek tanítani a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, Anna jövőre ingázni fog Pest és Miskolc között. De a gyermekeimnek pedig végre lesz apjuk. A kisebbik lányom nyolc éves, és nagyon megszerette a tanítónőjét Miskolcon. A leginkább érte aggódom, rövid időn belül kétszer fordul vele nagyot a világ. De bízom abban, hogy számára sem okoz komoly törést a változás.

 

Mennyiben érzed magad hibásnak a történtekért?

 

Az elmúlt 24 órában, amióta tudom, hogy mennem kell, ezen gondolkodom, de egyelőre csak mérhetetlen keserűséget érzek. Évad elején a IV. Henrikben a vezető réteg amoralitásáról, a fölösleges öldöklésről beszélhettem a színpadon. Nem gondoltam, hogy ezt az életemben is megtapasztalom.

 

Különös, hogy az előző igazgató, Halasi Imre sorsát örökölted…

 

Miskolcon több régi intézményvezető tudna beszámolni arról, hogy távolították el posztjárók egyik napról a másikra. Ez a kulturális selyemzsinórok városa. …

 

Nem érzel némi megkönnyebülést?

 

Talán… Nem jó igazgatónak lenni. Egy színházvezető az energiáinak a nyolcvan százalékát ügyintézéssel tölti, legalább napi 10 órát dolgozik és ha éppen szabadideje van, akkor sem veheti le a felelősség súlyát a válláról. Persze, ha az eredmények igazolják az embert, akkor az összes álmatlan éjszaka megéri.

 

Két évvel ezelőtt azt mondtad nekem, életed egyik legszerencsésebb döntésének érzed, hogy elvállaltad az igazgatást. Jöhetnek nehezebb évadok, pénzszűke, személyi ellentétek, nehéz konfliktusok, válság, szakadás – de azt, hogy mi megpróbáltuk és ilyen gazdag évad formálódott a kezeink között, ezt soha nem fogjuk elfelejteni. Ez az egy év mindent megért” – fogalmaztál…

 

Azóta kibillent a világ. Sok élmény gyűlt össze bennem, és alig várom, hogy megírjam azokat a darabokat, amelyek nem születtek meg az elmúlt időszakban. Addig is Boris Vian groteszk sanzonjaiból készítek egy előadást, amihez a Müller Péter Sziámi, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes és mások fordítottak a verseket. Jó érzés lesz ezekkel a gyönyörű szövegekkel és a Vian-féle kibillent világgal foglalkozni. Arra a mondatra támaszkodom, hogy “Chloé harisnyája könnyebb volt, mint a tömjénfüst”…

  

 

Tóth Berta / Színház.hu