"Elegáns finálét kaptunk" - Lezárult a DESZKA Fesztivál

Lezárult a DESZKA Fesztivál, az utolsó két nap krónikáját olvashatják.

A DESZKA Fesztivál utolsó előtti napján a délelőtt ismételten elsősorban a kicsiké, a délután pedig a nagyoké volt. A tegnapot egy marionettel kezdtünk, egy szakmai beszélgetéssel és egy kocsmadrámával folytattuk, majd egy történelmi drámával zártuk.

 

A legkitartóbb fesztiválozók, akik a péntek esti eksztázist reggelre kiheverték, a szerda óta megszokott menetrendet követték: a Vojtina Bábszínházban indították a napot. Ezúttal a Mesebolt Bábszínház és a Magamura Akotóműhely közös produkciója, a Dobronka Cirkusz, világszám! című, marionettbábokra írt darab került színpadra. Az előadás egy visszaemlékezés arra az időszakra, mikor egy világhírű cirkusz érkezett Dobronkára, és így a szürke hétköznapokat átjárta varázslat – egészen addig, amíg a porondmester el nem tüntette az egész kócerájt a kalapjába. A darab a város fénykorát és a cirkusz attrakcióit eleveníti fel: Boriszt, a repülő oroszlánt, az olasz kaszkadőrmacsót, az indiai jógit, az afrikai táncosnőket, a francia operaénekesnőt – játékosan és humorosan bemutatva a gyerekeknek ezzel a világ csodáinak sokszínűségét.

 

deszka2

 

Délután Lőkös Ildikó Szálinger Balázzsal és Vörös Istvánnal, a DESZKA Fesztivál díszvendégeivel beszélgetett. A látogatók egy könnyed délutáni portrébeszélgetést hallhattak. Milyen érzés díszvendégnek vagy a Székely Bicskarend tagjának lenni? Melyik darabban játszott Komár László? Mikor írnak jobb irodalmat a lányok a fiúknál, és mikor írnak jobban a fiúk a lányoknál? Tényleg az elsőre rossz költőből lesz később jó költő? Milyen Horváth Csabával (Forte Társulat) dolgozni? Miért fontos érteni és értékelni a körülöttünk élő nemzetek kultúráját? Mi van, ha beszárad a tubus? Az írói munkásság elemzése mellett ilyen kérdések merültek fel. A beszélgetés során elhangzott néhány részlet is az írók színpadi műveiből – ezeket Edelényi Vivien, Csikos Sándor és Garay Nagy Tamás színművészek olvasták fel.

 

A debreceniek Mészáros Tibor Istent a falra festeni darabjával búcsúztak az idei DESZKA Fesztiváltól. A kocsmadráma írója egyben rendezője is volt az előadásnak. Igazi tragigroteszk a kis magyar valóságról, a mindenki számára ismert ténnyel, hogy egy faluban az élet ott zajlik, ahol a templommal szemben egy bicikliraj ellep egy rácsos ajtót, egy kedves presszóban, ahol a levegő mindig megáll, ha egy idegen betéved. A klasszikus történetnek mélyebb rétegeibe is beláthatunk, a munkanélküli férfiak és asszonyaik sivár, minden érzelemtől mentesült mindennapjaiba, ahol a forgatókönyv mindig ugyanaz. Pálinka, kártya, sör és családi jelenetek a kocsmában, és végeláthatatlan tehetetlenség. A két nem nagy attrakciója sem sikerül, nincs bankrablás és nincs férjek elleni lázadás sem. Marad minden ugyanaz. Mindez különleges mozgásvilággal párosul és könnyes nevetéssel.

 

deszka

 

Mindezt egy történelmi dráma, a Neoplanta követte az Újvidéki Színháztól. Most először éreztük, hogy nehéz lesz szavakat találni. A téma az előadással együtt megrázó és felkavaró volt, még úgy is, hogy a történelmi háttér itt is ismert volt valamelyest. Mégis olyan mélységeiben került bemutatásra, amit jó lenne a nagy fekete ruhás ideológiák szerelmeseinek is látni néhány helyen. A darab a valós Újvidékről szeretne beszélni, Tito és Jugoszlávia mitizált emlékén is túl, a háborúkon túl és azokon a képeken túl, ami sokak szemében él, akik nem tapasztalták meg saját bőrükön azt az élethelyzetet. Újvidék fogalom is egyben, amihez eltűnőben van a kötődés. Megvan a félsz a társulatban, hogy húsz év múlva lesz-e kinek játszani majd magyar nyelven Újvidéken, vagy majd feliratozzák, mint most néhány helyen nekünk a szerb dialógusokat…

 

A hetedik napon a fesztiválközönség még nem tudott megpihenni teljesen – a zárónap is igen tartalmas volt.

 

A DESZKA utolsó előadása a Budapest Bábszínház és a Mesebolt Bábszínház közös produkciója, a Tíz emelet boldogság volt. A kérdés: állhat-e bármi két szerelmes óriás közé, ha ez a két szerelmes óriás valójában két ötemeletes panelház? Gimesi Dóra meséjében Jankó és Etelka között éppen egy folyónyi távolság van. Szerelmük nehézségeit lakóik is megszenvedik: Etelkáék beáznak a szerelmes könnyektől, Jankóéknál pedig elmegy az áram a heves érzelmek miatt. Az óriáslány és az óriásfiú fájdalma szerencsére hamar elmúlik: egy kis segítséggel nemcsak ők ketten találnak egymásra, de magányos lakóik is partnerre lelnek az új szomszédokban. Szívet melengető, bájos, ám sajnos, kissé rövid bábjáték Hannus Zoltán hangjaival, ötletes díszlet- és kellékmegoldásokkal, melyek humorosan viszik színre a tényt, miszerint párosan szép az élet. Megkeresni a másik felünk és vele egésszé válni a világ legcsodálatosabb dolga – mi másért, ha nem ezért érdemes küzdeni?

 

deszka3

 

A tematikus szakmai beszélgetések sorát a Színpadon születő szövegről való diskurzus zárta, melyen a GÖRDESZKÁ-n szereplő szerző-rendező párosok egy-egy tagja vett részt, Papp Tímea moderálása mellet. A dráMAI mesék – kortárs magyar gyerekdarabokkönyvsorozat apropóján is fontos volt a témát körüljárni, már amennyire egy röpke alkalommal el lehet jutni valameddig a kérdésben. Érdekes volt hallani, hogy mennyire komplex módon kell alkalmazkodnia a szövegnek egy adott rendezéshez, technikához, báboshoz, színházhoz. Szó volt arról is, hogyan alakulnak át prózai szövegek korosztályi besorolásnak megfelelő bábszínházi darabokká, miként készül el egy adaptáció egy vonatúton, hogyan készül más előadás Szombathelyen és Debrecenben ugyanabból a meséből. A bábszínházakban szinte minden darab ősbemutatónak számít, még akkor is, ha gyakran nehéz eldönteni, hogy szerzőről vagy dramaturgról beszélünk egy színpadra szánt mű kapcsán. Heves viták ugyan nem alakultak ki a témában, inkább az borzolta fel a kedélyeket, hogy ki teszi a legtöbbet a kortárs drámáért. Mindeközben azonban a lényeg az, hogy sokan tesznek érte, és ez a sorozat egy olyan szegmensének gyűjtését vállalta magára, ami abban segít, hogy évtizedek múlva könnyen lehessen hova nyúlni, ha valaki közelebb szeretne kerülni a tárgyak lelkét protagonistává tevő színházhoz.

 

A fesztivál záróakkordja a Budapest Bár koncertje volt. A Csokonai Nemzeti Színház különleges atmoszférát adott a zenekar fellépésének: egy elegáns finálét kaptunk.

 

És a DESZKAland szép lassan véget ért. Nagyon impulzív héten vagyunk túl, felejthetetlen alakításokkal és komoly problémákkal foglalkozó darabokkal, rengeteg nevetéssel és olykor döbbent némasággal gazdagodhatott, aki ha nem is látogatta a fesztivál összes programját, de szerves része lett a kitartó nézőcsapatnak, ami az első napot leszámítva rendszerint megtöltötte az aktuális tereket. Nagyon széles palettán mozgott az idei fesztivál: gimnazisták előadásától kezdve, egyetemisták, határon túli színházak és Az imposztor lengyelül is megjelent a színpadon. Kicsi hiányérzetünk maradt azonban a kortárs drámát illetőleg, hisz főleg adaptációkban bővelkedett az idei fesztivál. Reméljük, jövőre még inkább a kortárs drámát ünnepelhetjük!

 

Krivi Dóra és Szakál Dóri