„Én vagyok a leglustább izgága” – Villáminterjú Rudolf Péterrel

Az évad utolsó bemutatóját, Tasnádi István Spam operettjét Rudolf Péter rendezi a Radnóti Színházban. 

Az alkotóval a Radnóti blog készített rövid interjút.

 

Eddig tízszer rendeztél színházban, nagyon különböző színdarabokat. Van köztük Miller, Shakespeare, Goldoni, Kushner, Szép Ernő – enyhén szólva vegyes a kép. Mi érdekel egy darabban? Mitől akarsz megrendezni valamit?

 

Egyszerű: felizgat egy történet. Minden munkámban van valami személyesség. Nem feltétlenül fájdalmas megéltség, de mindenképp szükségem van valami fűtöttségre, ami átlendít a félelmeimen. Szükségem van arra az érzésre, hogy ezt a történetet el kell mesélnem. Nem tudok üzemmenetszerűen dolgozni. A kép vegyessége nem véletlen. Szeretek „továbbállni”. Mi van még? Ahogy öregszem, ez az érzés csak erősödik.

 

spamoperett-olvaso-domolky-daniel-print-029cc65

Fotó: Dömölky Dániel

 

A most készülő Spam operett a második ősbemutatód rendezőként. Az első a Keleti pu. volt, aminek társszerzője is voltál. Mennyire szólsz bele az írásba, a történetvezetésbe?

 

Most kevésbé. Néhány ismerkedős, témakeresgetős beszélgetés után Tasi [Tasnádi István] hozta az alapötletet. Aztán abban maradtunk, leteszi a kész darabot. Természetesen ezután, mint mindig, folytatódik az agyalás, immár a többi munkatárs bevonásával. A próbafolyamat pedig nyilván még alakít majd a darabon. Ez a folyamatos izzás az egyik legszórakoztatóbb hozadéka egy ősbemutató létrejöttének. Szülünk. Felemelő és fájdalmas, reméljük szép lesz és egészséges.

 

Az alapötlet az volt, hogy készüljön egy mai Rejtő. Mit szeretsz Rejtőben és mi lett ebből az ötletből?

 

Az abszurd humor hideg is tud lenni – nála nem. Épp ez a lényeg. Nála mindenki szerethető. Mindenki bajban van. Végül is ennek elfogadása egy út az empátia irányába. Pofátlanul szabad. Szinte lehetetlen leírásait átmenekíteni dramatizált változatba, anélkül, hogy az embernek hiányérzete lenne. Így aztán, hogy Tasit idézzem, a Spam operett az ő hatása alatt íródott, de nem Rejtő – Tasnádi. A szereplők által bejárt út lelki és térképészeti szempontból mindenesetre rejtős lesz.

 

Zenés előadást még nem rendeztél. Tartasz tőle? Kihívás? Milyen zenei világa lesz az előadásnak?

 

Persze van bennem félsz, de vágyom is rá. A zene a legzsigeribb hatás. Ha jó, akkor olyan asszociációkat indít el, melyre semmi más eszköz nem képes. Amennyire a lehetőségeink engedik (élőzene, 6 zenész) broadwayes hangzás a cél, némi eklektikával. A cím az operettre is utal. A zene is itt-ott, de leginkább a történetkezelés és a végkifejlet lesz operettes.

 

Mire számítsanak a nézők, mit fognak látni?

 

A Radnóti Színház technikai adottságaiból, és az én személyemből is következik, hogy több szellem, mozgás és színészet kell a varázslathoz, mint technika. Boldog lennék, ha a nézők azzal az érzettel kászálódnának fel a végén, mint amit egy jól sikerült főiskolás vizsgaelőadás után. Bocsánat, már egyetem.

 

Nagyon sok mindent csinálsz. Film, színház, rendezés, színészet, írás, hangoskönyv, és semmi nem morzsolódik le. Hiperaktív vagy? Van még, amit tervezel kipróbálni?

 

Én vagyok a leglustább izgága. Nagyon is tudok semmit tenni. Ráadásul az aktivitásom néha csupán látszat, televíziós ismétlések sokasága tesz láthatóvá akkor is, amikor valójában nem vagyok jelen. Az elmúlt 2 évem a Kossuthkifli című 6 részes tv-sorozat létrehozásának jegyében zajlott – ez valóban hiperaktív időszak volt. És hogy mit próbálnék még ki? A bungee-jumpingon kívül mindent.

 

Forrás: radnoti.reblog.hu