Kálmán Eszter: „Rendezés közben is a látványra építek”

Kálmán Eszter, a színházi világ sokoldalú tehetsége mesélt a Marie Claire-nek rendezésről, tervezésről, külföldi tanulmányiról, valamint a független színházi lehetőségekről. Lapszemle.

A Marie Claire cikkéből:

 

Kálmán Eszter elmondta, a színházon belül melyik terület áll hozzá a legközelebb: „Alapvetően díszlettervezőnek tartom magam. Minden más, amit csinálok, inkább csak kikacsintás. A jelmeztervezés mostanra állandóvá vált, és mára a szakmámnak tartom, de ez is az évek során jött a díszlet mellé, azt hiszem, az mindennek az alapja. A fordítással, a fotózással – ami nagyon hiányzik – már nem foglalkozom. (…) A rendezés folyamatosan jelen van az életemben, de ritkán van rá lehetőség, illetve én sem erőltetem, ha nem érzem, hogy nagyon foglalkoztatna egy téma. A Szóvirágok..., amit most mutattunk be, egy különleges felkérés volt, mert én ezen ritka alkalmakkor is többnyire vizualitásra építő, látványcentrikus előadásokat készítek. Élvezem a rendezést, és úgy érzem, minden előadásból rengeteget tanulok” – árulta el Kálmán Eszter, aki azt is elmondta, mit jelent a performanszrendezés, amit Bristolban tanult.

 Kalman-Eszter680x480

Kálmán Eszter (fotó: Vermes Kata)

 

„Angliában más a színházi oktatási rendszer, mint itthon: kezdetben mindenfélét tanultam, még filmezést is, és csak később specializálódtam performanszrendezésre és díszlettervezésre. Ez azt jelenti, hogy az arányok változnak, ugyanúgy kellett alapfokon minden színházi területtel – még a világítással is – foglalkoznom. Ez a performanszrendezés nehezen megfogható dolog, kint nem is egészen így hívják. Talán úgy magyarázható meg, hogy olyan tematikus előadás, rendezés, ami nem szövegalapú, illetve nem az a kiindulópontja. Persze takar konkrét performanszrendezést is, ami kint egy létező műfaj” – ecsetelte, majd arról mesélt, mennyiben tudja hasznosítani itthon ezt a tudást.

 

„Szerintem a fő különbség az, hogy itthon a performansz inkább a kortárs képzőművészethez köthető. Sokáig dolgoztam a TÁP Színháznál, ott nagy hasznát vettem ennek a tudásnak, az a csapat és a közönségük nagyon jól fogadták az ilyen jellegű előadásokat, kísérleteket. De ez az angol képzés olyan, az itthoni színháztól eltérő, másfajta gondolkodásmódot adott nekem, ami tulajdonképpen bárhol kamatoztatható – akár a díszlettervezésben is” – fogalmazott.

 

Kálmán Eszter azt is elmondta, mennyiben befolyásolják az anyagi körülmények a születő produkciókat.

„A független színházi formák sok szempontból szabadabbak, mint a kőszínháziak, de ez a szabadság sokkal inkább formára és nyelvre, nem pedig a látványra vonatkozik. Illetve nem ez a jellemző tapasztalatom és élményem ezzel kapcsolatban. Számomra a tervezés igazi kínszenvedés is tud lenni a független szférában. Néha már arra is büszke az ember, ha annyi pénzből, amennyi jut, kihoz valami olyat, ami egyáltalán látszik a színpadon. Persze biztosan értékelhetőbb a sok ötlet, ha tudod, hogy kevés pénzből valósították meg mindazt. Én mégis azt érzem, hogy az ennyire súlyos anyagi korlátok mellett egyszerűen nem tudom magam igazán megmutatni egy díszletben. (…) Egy kőszínházban – tízszer ennyi pénzből – könnyebb alkotni, létrehozni olyan vizuális elemeket, amelyek önmagukban is jelentéssel bírnak” – vélekedett, végül következő rendezéséről is szót ejtett.

 

„Már nyakig benne is vagyok a következő munkámban, egy újabb vizuális alapú rendezésre készülök N, mint Nosferatu címmel. Egyetlen élő szereplő lesz benne – maga Nosferatu, a vámpír, és minden más szcenikai, illetve animáció formájában lesz bemutatva, május közepén a Trafóban” – árulta el Kálmán Eszter.

 

A teljes interjú ide kattintva érhető el.

 

Forrás: Marie Claire