"Egynemű vagyok a széllel" - Versnapot ünneplünk

Hagyományunkhoz híven a Színház.hu szerkesztőségében is megemlékezünk a Költészet Napjáról. Ez alkalomból ismét összegyűjtöttük kedvenc verseinket. Kedves Olvasó, fogadd szeretettel!

weorees 

 

WEÖRES SÁNDOR - Ha kérdik ki vagy, ezt mondd...

 

egynemű vagyok a széllel, 
folyó sodrával, 
esőcsepp hullásával, 
madár röptével, 
fapadlón járó facipős ember lába zajával. 
Levegő-e a szél? 
Víz-e a folyás és a csöppenés? 
A röpülés madár-e 
és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása? 
Megszűnik a szél, 
a levegő nem szűnik meg, 
de szél nélkül halott. 
Elhullt a madár, 
a teste új mezbe öltözött, 
száz új alakba szétívódott - 
de a röpte nem maradt meg 
és el se veszett. 
Többet nem is tudok magamról 
és mire tudnék, 
már több leszek annál, 
hogysem tudhatnék bármit is. 
Még nem vagyok egész 
és mire az lehetnék, 
már több leszek annál, 
hogysem magamban lehessek egész. 
Még nem is élek, 
nem is fogok élni: 
életnél teljesebb 
leszek a holtom után.

Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy.

 

 Pilinszky

 

PILINSZKY JÁNOS - Itt és most

 

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot. 

 

petot

 

PETŐ-TÓTH KÁROLY: Egyiket nem értem, másikat nem tudom

 

Minden összefügg?
Akkor máshogy kérdezem:
mivel függ össze?

 

 

kissanna

 

KISS ANNA - Hogy

 

tudja érteni magát,

azért a hold-halványulás,

 

lélek nyugalmas tájain sötét,

nagy rózsa-bolydulás,

 

talán a kéz békéje is,

hogy tudja érteni magát,

 

hihesse ártatlannak is 

a szívet átverő virág,

 

hogy tudja érteni magát,

azért a hold-halványulás,

 

 

lélek nyugalmas tájain sötét,

nagy rózsa-bolydulás,

 

 

talán a kéz békéje is,

hogy tudja érteni magát,

 

 

hihesse ártatlannak is 

a fényben gyilkoló világ,

 

 

hogy tudja érteni magát,

azért a hold-halványulás,

 

 

lélek nyugalmas tájain sötét,

nagy rózsa-bolydulás,

 

 

talán a kéz békéje is,

hogy tudja érteni magát,

 

 

hihesse ártatlannak is 

a szívet átverő virág,

 

 

hogy tudja érteni magát,

azért a hold-halványulás,

 

 

lélek nyugalmas tájain sötét,

nagy rózsa-bolydulás,

 

 

talán a kéz békéje is,

hogy tudja érteni magát,

 

 

hihesse ártatlannak is 

a szívet átverő virág.

 

 

 

fodorakos

 

FODOR ÁKOS - Szerelem

 

ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.

 

villon

 

FRANÇOIS VILLON -

 

Levél,
melyet Françoise Villon mester, mikor
nem volt már egy büdös vasa, így írt
Jehan de Bourbon herceghez

 

(Faludy György átköltésében)

 

Tisztelt uram, fenség, vagy mi a fene, bevezetésül
fogadd üdvözletem. Bár nem vagyok ficsúr, kit a babája fésül,
sem gróf, aki a népet nyúzza, sem Monsignor, ki hintón jött az égből.
Nevem kurtán Villon. Szeretőm utcalány. (Úgy hívják: Mirjam.)
És én? Én eddig néhány verset írtam,
persze, csak úgy privát gyönyörűségből.
Máskülönben pedig boldog vagyok,
hogyha vasárnap nem látok papot.

 

Arról van szó tehát, hogy múltkor este - úgy értem
hajnalfelé, mikor a kocsmából hazatértem -
egy pimasz gavallér belémkötött.
S mikor pisztolyt húzott, én is kivettem övemből
a tőrömet s tiszta önvédelemből
egyszerűen leszúrtam a dögöt.
S most azt harangozzák, hogy bűnbe estem,
s ezért itt rohadok e majomketrecben.

 

Egy ily bitang, mint én persze, csak szarik rája,
hol éri majd az angyal trombitája.
De szörnyűség, ha nincs egy vasa.
Úgy lóg a levegőben, mint az akasztott ember,
ha a zsaru ráköp, még csak szólni sem mer,
és nadrágjából kiáll a fara.
Szóval, uram, tőled függ a dolog,
ha Villon gyomra többet nem korog.

 

Világéletemben embert még meg nem vágtam
soha pénzért. A legtöbb, úgy találtam,
túl ordenári ehhez énnekem.
De te ezt a kitüntetést majd csak megbecsülöd...
Úgy ötven fontot gondoltam aranyban. Ha egészségesen kikerülök
a kóterből, vissza persze a dupláját fizetem.
És addig vedd, ha félsz, hogy kitolok veled,
zálogul az akasztófakötelet.


POST SCRIPTUM:

 

Mint nem tesz egy ily szegény proletár,
ha a prófunttól segge szüretre jár?
Ilyenkor már bagó sem kell neki.
De most, mikor kalapját leveszi,
s a rohadt pénzért térdre állva
úgy mászik eléd, mint a majom:
hát azt hiszed, hogy nem sül ki a pofája,
te barom?

 

 

 

 

Tóth Berta, Szász Emese és Török Péter kedvenceiből válogattunk.

 

 

 

KORÁBBI ÜNNEPI GYŰJTÉSEINK

Örök pillanat - Versnapot ünneplünk 2014

Tettenért szavak - Versnapot ünneplünk  2013

Nekünk most elég... - Versnapot ünneplünk  2012

Átvinnénk a versnapot a túlsó partra  2011