„Nem lehet nem foglalkozni a politikával” – Lukáts Andor válaszolt

A Sanyi és Aranka színház vezetőjével, Lukáts Andorral a nol.hu készített interjút. Lapszemle.

A nol.hu cikkéből:

 

Lukáts Andor beszélt a Sanyi és Aranka Színház jelenlegi helyzetéről: „Befogadtunk néhány sikeres előadást, ettől kicsit jobb lett a helyzetünk, lélegzethez jutottunk. Pénz ugyan változatlanul nincs, legfeljebb onnan, hogy dolgozom különböző színházakban, játszom filmekben, és az ezekért kapott honoráriumokból működtetem a Sanyi és Arankát. De fiatal színészek és társulatok is kezdik felfedezni” – mondta, majd a politikai szerepvállalás szükségességéről is szót ejtett.

 

„Nem lehet nem foglalkozni a politikával. Amikor a rendőrautón azt olvasom, hogy „Szolgálunk és védünk”, eszembe jut az a tizenhét éves fiú, akit egy kétszáz forintos póló ellopásáért egy éve tartanak előzetesben, miközben milliárdokat lopnak azok, akik a törvényeket hozzák. És a rendőrség nem a milliárdokat eltüntető, nyomorult tolvajokat üldözi. Milyen ország az, ahol ezt tűrjük? Hogy lehet, hogy az emberek nem őrjöngnek ettől? Néha azt mondják rám, hogy demagóg vagyok, vállalom. Miért baj az, ha szóvá teszi az ember azt, ami nyilvánvaló?” – tette fel a kérdést Lukáts Andor, aki a filmtervei megvalósulásának esélyeit is latolgatta.

 lukáts

Lukáts Andor (forrás: hvg.hu)

 

„Komoly szakemberek jónak ítélték ezeket. Az egyik egy ringlispílről szól, amelynek váratlanul meghal a kezelője, és más nem tudja megállítani. A másik egy tengeralattjáróról, amelynek a parancsnokát elfelejtették értesíteni, hogy vége a háborúnak, és a tengeralattjáró a legénységével együtt negyven évig kallódik a víz alatt. A harmadik az Übü király filmváltozata. Utóbbival szemben volt a legnagyobb az ellenállás. Ki tudja, miért, mostanában ódzkodnak felénk a diktátorokról szóló daraboktól” – fogalmazott a rendező, majd hozzátette:

 

„Mostanában viszont a politikusok szeretnék pórázon vezetni a művészetet. Az Übüt színházban talán meg lehetne csinálni, de filmen nem. Mert az sok emberhez jutna el, valamint sokba kerülne. A tengeralattjárós film a megvalósítás közelébe került, aztán elsorvadt. De tegnap mondott valami biztatót az egyik ismerősöm: Portugáliában a napokban százhat éves korában halt meg egy filmrendező, aki nyolcvanvalahány éves korában készítette el azt a filmet, amely meghozta számára a népszerűséget. Hetvenkét éves vagyok, tehát esélyem még van” – mondta, végül az Apa című darabról is szót ejtett, amiben egy Alzheimer-kórban szenvedő karaktert alakít:

 

„Utánanéztem a betegségnek, a kollégáimmal szakembert is felkerestünk. Nem hiszem, hogy a szakkönyvek többet segítettek volna. Elég felidéznem néhány dolgot saját életemből, például azt, amikor valakivel telefonálok, és a beszélgetés közben keresni kezdem a telefonomat. Az Apa című darab Alzheimer-kóros főszereplőjének gyors hangulatváltásait egyébként már eljátszottam különféle darabokban, most elég összehúzni azokat egyetlen történetbe. Fárasztó és szép feladat” – árulta el Lukáts Andor.

 

A teljes interjú ide kattintva érhető el.

 

Forrás: nol.hu