"A megszűnéstől való félelem egyenes út az öncenzúra felé" - Karinthy Márton válaszolt

A Karinthy Színház alapítóját a HVG kérdezte.

 

A HVG cikkéből:

 

"Az éppen aktuális hatalom mindig megpróbál beleszólni a színház működésébe. Talán pont azért, mert a színház funkcióját tekintve agóra, amely lehetőséget teremt a különböző vélemények megnyilatkozására. Olyan időszak sosem volt, hogy a kultúrpolitika kivonult volna a színházak életéből, sajnos ezzel a törekvéssel szemben nem sokat tehetünk. Ez a szándék néha erősebb, néha gyengébb, de mindig fennáll" - mesélte Karinthy Márton.

 

Karinthy Marton

Fotó: hetivalasz.hu

 

A színházalapító elmondta, a rendszerváltás környékén volt egy "idillikus, paradicsomi állapot", amikor úgy képzelték, hogy végleg kivonul a politika a színház életéből. "Akkor a színházi emberek kicsit meg is ijedtek, hogy ezentúl a politikai mondanivaló talán nem is lesz olyan fontos. Az összekacsintás néző és játszó között megszűnt, hiszen már mindenről nyíltan lehetett beszélni. Így arra gondoltunk, hogy a színház vissza fog vonulni a magánszférába. De aztán a helyzet persze változott. Most az igazgatók kinevezésekor, olykor pedig az előadások hangnemében érezhető a politikai nyomás. A megszűnéstől való félelem egyenes út az öncenzúra felé. A remény, hogy ha bizonyos dolgokról nem beszélünk, akkor talán megússzuk. A színházi rendezőknek, az írókhoz hasonlóan elsősorban szabadságra van szükségük az alkotáshoz. Ezután ehhez partnereket és megfelelő közönséget is kell találniuk" - hangsúlyozta Karinthy Márton.

 

A direktor szerint speciális helyzetük abból fakad, hogy nem a pesti Broadway-en működnek, hanem a "kelenföldi pampákon", tehát még azzal is meg kell küzdeniük, hogy "kihozzák" magunkhoz a nézőket. "Ez a színház tényleg a 'művészeti pusztaság' kellős közepén, színházilag korábban teljesen ellátatlan terepen, a semmiből született meg. Vagyis minden létező változáshoz, fejlesztéshez, színpadtechnikához, új öltözőkhöz, próbaterem kialakításhoz vagy az előcsarnok bővítéséhez csakis saját tőkét használhattunk" - tette hozzá.

 

"Mindig a színházcsinálókon múlik, hogy az előadás megérinti-e a közönséget, vagy csak elszenvedi azt. A színpadi csoda megszületésétől függ, hogy egy előadás jó-e, vagy sem. Megérzi az ember, ha egy darab megsebzi, megragadja, elgondolkodtatja vagy felszabadítja. Természetesen van politikai, közéleti színház is, és nagyon színvonalas polgári, szórakoztató jellegű is. A régi Vígszínház semmiféle politikai véleményt nem közölt, 'csak' a polgári életet mutatta be, amely a lipótvárosi közönségnek nagyon tetszett, hiszen saját magát látta viszont a színpadon. Ha választani kell, akkor a Várkonyi-féle régi Vígszínház vagy az Ádám Ottó-féle Madách Színház hagyományai őrzőjének tartom magam. A saját színházi világomban igyekszem ezt a hangulatot visszahozni, gondolom ez a darabválasztásaimon is pontosan látszik" - mondta Karinthy Márton.

 

A teljes interjú a hvg.hu-n olvasható.