„Szeretnénk kényelmetlen helyzetbe hozni magunkat” - Interjú a Radiobalett alkotópárosával

Tabuk, szexbabák és színház pénz nélkül: a Radioballet alkotópárosával, Egyed Beával és Újvári Milánnal új bemutatójuk kapcsán beszélgetett Sturm Andrea. A Totem és tabu április 17-én és 18-án látható a MU Színházban.

MU: A szerelem természete gyakorlatilag a semmiből, mindenféle anyagi támogatás nélkül készült. Mégis nagy siker lett, még mindig telt házakat vonz, turnéztok vele, és a legkiemelkedőbb táncelőadásoknak járó Lábán-díjra is jelölték.


Újvári Milán: Szerencsére sokan ajánlanak minket, szakmai körökben is terjedt az előadás híre.


Egyed Bea: A MU Színházon kívül kétszer jártunk a darabbal Debrecenben, felléptünk Ladócsy László festőművész barátunk galériájában, Zágrábban a DanceWeekFestivalon (ahol pl. az Ultima Vez is szerepelt a programban), a Sziget Fesztiválon és New Yorkban. Az Abrons Arts Center a Balassi Intézettel karöltve, egy három előadásos fesztivált szervezett magyar társulatoknak; minket a Tünet Együttes és a Hodworks mellett választott ki a szakmai zsűri.

 

totemestabu domolky daniel

Fotó: Dömölky Dániel


MU: Olyan, mintha kifejezetten bejönne nektek a pénz nélküli színházcsinálás…


Egyed Bea:  Igen, lehet, hogy kicsit megtévesztően ezt kommunikáljuk, hogy pénz nélkül is lehet alkotni, de azért nem annyira egyszerű a dolog…


MU: Nemrég támogatási akció keretében „szponzorokat” kerestetek, próbahelyre gyűjtöttetek.


Egyed Bea: Idén pályáztunk az NKA-hoz, meg is ítéltek 300.000 Ft-ot a mostani előadásunkra. Ez kb. a zenére, a fotókra és a kellékekre elég. De szerződést még nem kaptunk, úgyhogy ugyanott vagyunk, ahol anno A szerelem természeténél, vagyis ahol a part szakad.


Újvári Milán: Beszéljünk erről tabuk nélkül! Én nehezebbnek érzem a helyzetünket, mint A szerelem természete készültekor. Szuper, hogy sikertelen pályázatok után az NKA észrevett minket, a New York-i vendégjáték finanszírozásába is beszálltak. Az viszont nonszensz, hogy testületig senki nincs még szerződve: társulatok, akik újrajátszásokra nyertek támogatást, és már le is játszották az előadást, még nem kaptak szerződést. Mivel még zöldfülűek vagyunk a pályázati rendszerben, én naivan azt hittem, hogy pontosan meg is érkezik ez a támogatás. Egyelőre mindenki szívességből dolgozik velünk/nekünk, sokan szerencsére még több segítséget nyújtanak, mint A szerelem természeténél. Szeretnénk megköszönni azoknak, akik a kampányunkra válaszolva, 10-20ezer forintokkal gyakorlatilag megmentették az életünket. Nekik köszönhetően fogjuk tudni kifizetni a terembérletet. Fontos probléma, hogy a SÍN és a Műhely Alapítvány telítettsége miatt a működési támogatással nem rendelkező csapatoknak kevesebb hely jut. Szembesülni kell azzal, hogy a szabadon induló alkotók, mint pl. Molnár Csaba, Vadas Tamara vagy Vass Imre, nehezen tudnak stúdióidőket foglalni. A fizetőképes, éves budget-vel rendelkező társulatok után általában csak éjféli vagy lehetetlen időpontok maradnak. Mi januárban próbáltunk mostanra időpontokat foglalni, és nem jártunk sikerrel.

 

totemestabu2 domolky daniel

Fotó: Dömölky Dániel


MU: A nehezen, de sok segítséggel és sok lelkesedéssel készülő előadásról azt mondjátok, teljesen más lesz, mint A szerelem természete.


Egyed Bea: Az utóbbi két évben teljesen más hatások értek minket, A szerelem természete óta nem dolgoztunk együtt. Akkor nagyon benne voltunk, nagyon a sajátunk volt.


Újvári Milán: Ez is személyes előadás lesz, de az volt a célunk, hogy picit sötétebb, mélyebb témákat érintsünk, mint a szerelem. (Nem mintha a szerelem felületes dolog lenne!) Nem akarunk arra a biztonságra játszani, amit A szerelem természete adott.


Egyed Bea: Most nem megmutatni, kijelenteni akartunk valamit magunkról, kettőnkről. Ezekkel a tárgyakkal, és a mozgással is új utakat keresünk, amit szabadabban próbálunk megfogni. A színpadi formában értem a szabadságot… A szerelem természetében ugyanis egy egyszerű dramaturgiát követtünk, a kiválasztott trackekre elkezdtünk mozogni, így született meg egy-egy rész. Most zene nélkül kezdtük a munkát, hiszen párhuzamosan készül a koreográfia és Adrian Newgent zenéje. Ez is új tapasztalat, hogy mennyiben más nem kész zenével, hanem zeneszerzővel együtt dolgozni. Továbbra is Dömölky Dani a fotósunk, Soós Attila pedig dramaturgiai asszisztensként rengeteget segít nekünk, minden próbán ott van. Jó, hogy van külső szemünk. Attila és Andrássy Máté is fizikai színházi oldalról érkezik, nagyon izgalmas ezekkel az emberekkel dolgozni. Önmagunkban is valami nagyon mást kerestünk, velük együtt (a zenével és a fizikai színházzal) pedig kiegészül a kép.


MU: Freudot neveztétek meg inspirációnak, ami elég komoly felütésnek hangzik…


Egyed Bea: Valóban Freud Totem és tabu c. könyve az inspiráció, de nem akarunk konkrétan pszichoanalízissel foglalkozni. Igazából először a babák voltak meg.


Újvári Milán: Mondjuk ki: szexbabák!

 

MU: Ezt a képet láttátok magatok előtt, hogy legyen két gumibaba?


Egyed Bea: Nekem régen volt egy olyan ötletem, hogy szerettem volna egy gumibabával szólót csinálni. Milántól tavaly kaptam egyet a születésnapomra… Amikor felfújtuk, rájöttünk, hogy ezzel valamit csinálnunk kell, úgyhogy vettünk mellé egy nőt is… Aztán nagy nehezen megszületett ez a téma, és ez a cím, amivel megpróbáltuk a rengeteg széttartó gondolatot egy mederbe terelni. Nem volt könnyű dolgunk, amikor először bementünk a SÍNbe próbálni, egy darabig csak néztük őket, hogy oké, hogy itt van ez a két bábu, de hogy lesz ebből darab?


Újvári Milán: A kiindulópontunk az volt, hogy van két szexbábunk és két élő szereplőnk, ne sima duettet csináljunk megint.

 

 

Egyed Bea: (nevetve) Ők azok a partnerek, akik még kijöttek a költségvetésünkből, táncosokat már nem tudtunk volna kifizetni!


Újvári Milán: Ők egy tízesből megvoltak! Mondjuk néha kidurrannak… Rengeteg asszociációnk volt velük kapcsolatban: férfi-nő, test-lélek, gyerekjáték (mint baba), közben mégiscsak szexuális eszköz… Innen jutottunk el Freudig, Bea pedig a tabu hívószóig. Korábban is olvastuk a Totem és tabut. Ez a kettő megtalálható a babákban, gondolatébresztőnek tartottuk.


Egyed Bea: Mindenki ismeri az általános tabutémákat, mindenkinek megvannak a sajátjai is, nem akartuk leegyszerűsíteni, közhelyesíteni ezeket a fogalmakat, egyszerű felsorolást, illusztrációt csinálni belőlük. Nem kell ezeket a tabukat szó szerint venni, nem feszülünk rá a címre.


Újvári Milán: Inkább az volt a kérdés, hogyan tudjuk magunkat kihívás elé állítani azzal, hogy a darabnak nem Test és lélek a címe. Hogy tudunk két olyan fogalmat behozni, ami asszociatív játékteret enged nekünk olyan akciók keresésére, amikkel kommunikálhatunk a nézőkkel, és mégsem közhelyesítjük el őket. Ugyanakkor persze érintjük azokat a témákat, amik egy szexbabánál elsődlegesen felmerülnek, mint a szexualitás vagy a magány. És persze a vicc. És hogy mi van ezeken túl?


MU: Önálló alkotókként amolyan következő fázisnak élitek meg ezt a munkafolyamatot?


Egyed Bea: A szerelem természetében nagyon táncolni akartunk, táncosként készítettük azt a darabot. Úgy akartunk megmutatkozni, mint táncosok. Itt pedig alkotóként: előadóként, táncosként, dramaturgként, stb.


Újvári Milán: Ezúttal a szövegeket is mi írtuk. Nagy fába vágtuk a fejszénket. Akkor a nulla forint és az, hogy mégis meg akartuk mutatni magunkat, nagy lendületet adott. Most rengeteg volt a bizonytalanság, de elindult egy olyan irány, ami fontosabb nekünk, mint a pánik, hogy a bemutatóra ”legyen valami”.


Egyed Bea:  Anno remegett a lábam a bemutatón, az 5-6. előadásnál éreztem azt, hogy rendben vagyok. Nincs az a veszély, hogy bárki is letolna, amiért nem úgy áll a lábam, mint kellene. Mégis: magunknak a legnehezebb megfelelni. Elkapott egyfajta lendület minket, amit érdemes lehet továbbvinni.


Újvári Milán: Pozitív érzéssel tölt el ez a bizonytalanság, mert olyasmit csinálunk, ahogy még korábban nem szólaltunk meg (és nem mozdultunk meg.) Többet szeretnénk kísérletezni, nem akarunk a klasszikus vagy kortárstánc-technikánk és előadói attitűdünk mögé bújni. A sok év rutinja után szeretnénk kényelmetlen helyzetbe hozni magunkat. Lehet, hogy a bemutatón mi is meg fogunk lepődni.

 

Az interjút készítette: Sturm Andrea, Mu Színház