„Nem süllyedhetünk a napi politika szintjére” - Villáminterjú Polgár Csabával

Polgár Csabával Antal Klaudia készített interjút Válasszunk párt! című rendezése kapcsán.

-Január 22-én itthon, a Jurányiban is bemutattátok a Válasszunk párt! című rendezésedet, melyet egy berlini fesztiválra készítettél. Hogy jött a felkérés?

 

- A berlini alternatív operaház, a Neuköllner Oper egyik vezetője – miután Münchenben látta a Korijolánuszt – keresett meg, hogy készítsek egy előadást az általuk évente megrendezésre kerülő zenés színházi produkciókat bemutató Move Op! fesztiválra. Ödön von Horváth Délszaki éj című műve pedig már régóta foglalkoztatott minket Gáspár Ildikó dramaturggal. Mivel csak három hetet kaptunk a produkció elkészítésére, azt terveztük, hogy csupán egy vázlatot készítünk: a mű szerkezete nagymértékben át is alakult, sok rész kihullott, de a történet lényege megmaradt. A színészek nagyon gyorsan és hatékonyan dolgoztak, úgy tűnt, hogy a dolog kiad egy kerek történetet. A berlini bemutató után pedig ki akartam próbálni, hogy vajon működik-e itthon is az előadás.

 

- A darab kiválasztásánál mennyire játszott közre, hogy a századelején szintén Berlinben volt a Délszaki éj ősbemutatója?

 

- Egyáltalán nem, Gáspár Ildi biztos tudta, ő Ödön von Horváth specialista, én csak egy egyszerű rajongó vagyok. Adódtak váratlan egybeesések: a darab egyik központi figurája Karl Marx és a színház pont a róla elnevezett Straße-n áll.

 polgar

Polgár Csaba (forrás: origo.hu)

 

- Milyen kérdések foglalkoztattak a darab színrevitelekor?

 

- A Délszaki éj nagyon pontosan bemutatja azt a tehetetlenséget, bénultságot és apátiával vegyülő vakságot, melyek a mai magyar társadalomra is jellemzőek. Bámuljuk a tévét és addig nem vesszük észre a dolgokat, amíg pofán nem csapnak minket. Emellett teljesen reménytelen, hogy az emberek összefogjanak, vagy értelmes kommunikációt folytassanak egymással. Nagyon érdekelt az a probléma is, hogy a politika mennyire szövi át a párkapcsolatokat. Ijesztő, hogy manapság a politika mennyire beleszól a hétköznapjainkba és meghatározza a magánéletünket.

 

- Érdekes, hogy általában a rendezéseid aktuális politikai és társadalmai problémákat, kérdéseket feszegetnek, mégsem kortárs darabokat választasz alapul.

 

- Ez nem szándékos, nincs bennem az a késztetés, hogy klasszikus darabokat rendezzek. Általában olyan műveket keresek, melyek többrétegűek és engedik, hogy bátran hozzájuk lehessen nyúlni. Shakespeare vagy Ödön von Horváth művei például annyira erős alappal rendelkeznek, melyek akkor is megmaradnak, ha egy kicsit szétbombázza őket az ember. Természetesen a minket körülvevő világról akarok beszélni, de nagyon figyelek arra, hogy ne süllyedjünk a napi politika szintjére. Inkább olyan kérdéseket igyekszem feltenni, mint például: elfogadható-e az, hogy emberek döglenek bele abba, hogy néhányan politikusost játszanak?

 

- A korábbi rendezéseidhez hasonlóan a Válasszunk párt! is szikár jelrendszerrel dolgozik.

 

- Valóban néha plakátszerűen hatnak az előadások, de én ezt formát szeretem. Nagyon fontos számomra a szöveg és az egyszerűség.

 

- Ez a német színház hatása?

 

- Inkább azt mondanám, hogy a tanáraimé. Ascher Tamástól, Novák Esztertől és Zsótér Sándortól is azt tanultam meg, nincs annál fontosabb, hogy a színész akarjon valamit közölni, és a személyisége szője át a szerepét. Minél egyszerűbb a körítés, ez annál hangsúlyosabb.

 

valasszunkPart5-1024x682

Jelenet a Válasszunk párt! című előadásból (forrás: juranyihaz.hu)

 

- A Korijolánuszhoz hasonlóan a mostani rendezésedre is jellemző egyfajta „nyelvroncsolás”: az előadás egyik visszatérő eleme a fasiszták szó torzított használata. Mi ennek a célja?

 

- Vannak olyan dolgok, melyekre egyszerűen már nem figyelünk fel és simán elmegyünk mellettük. Azonban, ha ezeket kibillentjük a megszokott formájukból, lehet, hogy tényleg el kezd róla gondolkodni az ember. Sokat gondolkodtunk azon is, hogy milyen formában használjuk a különböző politikai nézetek jelrendszereit. Izsák Lili látványtervező ötletei voltak a horogkeresztes lufik, melyeket Terhes Sanyi a darab egy pontján felkínál a közönségnek. Itthon mindkét alkalommal elfogadták a lufikat, míg Berlinben egyszer sem. A németek még ilyen szinten sem mennek bele ebbe a dologba. Kérdés, hogy ha ez a jel egy lufin van, akkor már nem is olyan komoly dolog?

 

- Az előadásban a hivatásos színészek mellett szerepet kap még Tóth Péter produkciós vezető és Kákonyi Árpád zenei vezető is.

 

- A mű világába abszolút beleillett, hogy Peti és Árpi is játszanak a darabban. Persze lutri volt, hogy a többiek hogyan tudják majd őket színészként segíteni, de szerencsére nagyon jól működött, mely annak is köszönhető, hogy régóta ismerik egymást, és mindegyikőjüknek volt már színészi tapasztalata. Emellett fontos volt, hogy a városi tanácsost játszó Terhes Sándor a régi harcostársa, a volt krétakörös kollégája Tóth Peti által formált figurával kerüljön konfliktusba és hangozzon el köztük, hogy „úristen, mennyire megváltoztál”.

 

- Mit gondolsz a Jurányiról, ahol az előadást játsszátok?

 

- Először azt gondoltam, hogy olyan nincs, hogy valaki ezt a helyet megkapja, vagy legalábbis egy fél év után biztosan el fogják tőle venni. Szerencsére ez nem történt meg. Nagyon jó dolog, hogy létrejöhetett egy ilyen hely és hihetetlen, hogy milyen energiák működtetik.

 

Kérdezett: Antal Klaudia

 

Az interjú a Jurányi oldalán is elérhető. 

 

 

Forrás: Jurányi Latte