Szervét Tibor: "A katarzis műfajfüggetlenül hozzáférhető"

A Centrál Színház Jó emberek című előadásában sikeres orvost alakít, aki a proletársorból kikerülve már csak mímeli a szolidaritást. Szervét Tibort kérdezte a 168 óra.

“Azt hiszem, általában szeretem a szabadságot. A Radnótiból pedig bizonyos együttállások miatt jöttem el: ott nem volt rám szükség, a Tháliába viszont akkor már évek óta hívtak” – nyilatkozta a 168 Órának Szervét Tibor.

 

Arról, miszerint anno, amikor a Vígből távozott, a Katona József Színház vezetése is hívta, úgy fogalmazott: “A mesterekkel nem volt baj. Azokban az években egyszerűen nem éreztem képesnek magam arra, hogy tanítvány legyek. Alig jöttem ki a tanítványállapotból. A főiskola után ugyanis elmentem Ruszt Józseffel Szegedre, ugyancsak vele megalapítottuk a Független Színpadot, követtem a mestert nagy szeretettel és lelkesedéssel, a vége mégis csúf szakítás lett. Én igazán a Miskolci Nemzeti Színházban cseperedtem. Tagja voltam egy jó társulatnak, s lassan bízni tudtam abban, hogy jó, amit csinálok”.

 

szervet t

 

A felvetésre, miszerint színház lényege kapcsán egyre ritkábban esik szó a katarzis, az értelmet, érzelmeket is áthangolni képes teátrális megrázkódtatás primer élményéről, Szervét Tibor úgy reagált: “Én alapvetően azért mentem a főiskolára, hogy azt a katarzist, amit egy-egy nagy mű kapcsán átélek, megoszthassam a nézőkkel. A katarzis műfajfüggetlenül hozzáférhető, miként a lehetősége el is szúrható. Sem divatos színház, sem rendező, sem komoly szándék nem jelent rá garanciát. Afféle kegyelmi kérdés. De ha mindent megteszünk érte, megtörténhet” – vélekedett a színész.

 

Arról is kérdezték, miért, hogy egy időben kiállt a pályáról és Londonba ment nyelvet tanulni, színházat nézni. “Kétségek nélkül nem tudok élni. Másrészt, ha az ember rendkívül sokat játszik, elmosódik annak tudata: amit csinál, az több mint színvonalas kultúripari szolgáltatás. Kicsit le kellett állnom, hogy ismét végiggondoljam, mit is tartok a legfontosabbnak a munkámban” – árulta el Szervét Tibor.

 

Annak kapcsán, hogy közéletünk színvonala, a társadalom morális, egzisztenciális szétcsúszása mennyire zavarja, elmondta: “Akárhova nézek, mindenki azt mondja: neki van igaza, a másik a hülye. Ezt drámainak tartom. Drámai tévedésnek. Tizenhét éves koromban olvastam Marcus Aurelius visszaemlékezésében: "Miért foglalkozol azzal, hogy másokat megváltoztass, akik nincsenek hatalmadban? Foglalkozz önmagad megváltoztatásával, önmagad felett hatalmad van." Richard Clark, az amerikai Terrorelhárító Központ vezetője 2004 márciusában azt mondta a Kongresszus előtt: "Örülök a meghallgatásnak, mert így lehetőségem van, hogy bocsánatot kérjek mindenkitől. A kormány cserbenhagyta önöket. Mi, akiknek meg kellett volna önöket védenünk, cserbenhagytuk önöket. Én is." Majd ha felnőtt emberek lesznek a magyar politikai életben, nálunk is lesz, aki ilyen módon vállalja a felelősséget. És az mindenkinek jobb lesz” – fejtette ki a színész.

 

A teljes interjú itt a olvasható.