Verseny vagy örömgyűlés? - Balogh Tibor válogató a POSZT-ügyről

'Verseny vagy örömgyűlés?' címmel írt Balogh Tibor színikritikus, dramaturg, az idei POSZT egyik válogatója a fesztivál zsűriösszeállítása körüli konfliktus kapcsán.

 

Balogh Tibor és Perényi Balázs POSZT-válogatókkal készült korábbi interjúnk itt olvasható.

 

"(...) A színházképlet ősi, és pofonegyszerű. A nem útkaparásra és hólapátolásra született, önkifejezésre vágyakozó emberek szeretnének a szenvedélyükből megélni. Legjobban annak örülnének, ha kéregető hajléktalanok helyett színészekre leső mecénások ücsörögnének az utcasarkokon, és számolatlanul osztogatnák az aszfaltra lökött kalapjukból a pénzt. Mert ez nem így van, maguk indulnak el, hogy kijárják a jegyárakból megvehető kenyérhez a felvágottra valót. A GDP átka a karcsúsága. Több kenyér, mint felvágott. A kijárás szalámiharc. Amikor a GDP-kulcsárok elunják a trezor körül tolongó ájtatoskodókat, elkiáltják, hogy na, versenyezzetek. Így keletkeznek a versenyprogram-válogatók" - fogalmaz Balogh Tibor a Magyar Teátrum Online-on megjelent írásában.

 

balogh tibor

 

Az egyik idei POSZT-válogató szerint a többpártrendszer "elharapózása" magával hozta, hogy a költséges üzemű színházak hatékonysága választási kampánytéma lett. "Mitől jó a színház, és mitől rossz? Lehet válogatási szempont, hogy az éppen uralkodó formanyelvi divatáramlatnak leginkább megfelelő produkciók kapjanak meghívást, lehet a tradicionális (lélektani realista) stílust követő munkák javát programba gyűjteni, és lehet tartani esztrád-dramaturgiai fesztivált. Magam, a budapesti művészeti fesztivál mintájára, két évszakos (őszi-tavaszi) rendezvénnyé tenném a POSZT-ot. A késő ősz lenne az ínyenckurzus, a tavaszi a tágabb közönséget vonzó műsor, tehát az egyik az útkeresők, a másik az eredményre jutottak találkozója, azzal a természetes átjárhatósággal, hogy aki ősszel még keresőként indult, tavaszra már megjelenhet az eredményre jutottak között" - veti fel írásában a dramaturg.

 

Balogh a tisztán divathullám-követő válogatást szakmai és szakmaerkölcsi balfogásnak tartja. "Legyünk őszinték magunkhoz! A képzeletbeli nemzetközi ranglistán, a nyugati irányzatot követő színházművészetünk ma hátrább áll, mint a hivatalos statisztika szerint a magyar futball. Egy-két előadásunk odakerül ugyan a külföldi fesztiválokra, de inkább annyi sem. A szakma-holdudvari tevékenységet illetően még szembetűnőbb a futball fölénye: Zsolt István, Palotai Károly, Puhl Sándor és Kassai Viktor személyében, évtizedekre visszamenően világbajnoki, nemzetközi kupadöntők vezetésére méltó játékvezetőkkel büszkélkedhetünk, míg a színházi bíróink (a kritikusok) kapcsolati tőkéje ahhoz is kevés, hogy a maguk által szervezett előadásbörzékről (showcase) hatékonyan tudjanak kiajánlani produkciókat a külföldi fesztiválmenedzsereknek. Utóbbi összefüggésben, nehezen értelmezhető részükről az elvárás, hogy érdekvédelmi szervezetük, a Színházi Kritikusok Céhe a POSZT versenyprogramjának zsűrijébe ne szimpla javaslattételi, hanem egyenesen delegálási joggal jelölhessen képviselőt" - szögezi le Balogh Tibor.

 

"Egy év válogatói munkájával a hátam mögött, és 14 végignézett POSZT tapasztalata birtokában úgy látom, a POSZT-ra történő meghívás jogát egyetlen személynek, a fesztivál művészeti igazgatójának kellene gyakorolnia. A művészeti igazgató rendelkezne olyan pénzkerettel, amelyből tanácsadókat (a megbízásából előadásokat néző személyeket) kérhetne fel. Nem volna szükséges 2-300 előadást megnéznie évente, ezért betölthető lenne a pozíció részfoglalkozásban, tehát az eredeti hivatása gyakorlásának korlátozása nélkül is elvállalhatná az erre felkért, köz- és elismert személyiség. A megbízatás nem egy, hanem három évre szólna" - javasolja írásában a dramaturg.

 

Folytatás a Magyar Teátrum Online-on.