„Színházi emberként identifikálom magam” - Hajdu Szabolcs mesélt

Első alkalommal dolgozott együtt Hajdu Szabolcs a Maladype Színház társulatával, mégpedig az Ernelláék Farkaséknál című önéletrajzi darabon. A rendezőt a fidelio.hu kérdezte. Lapszemle.

A Fidelio cikkéből:

 

Hajdu Szabolcs elmondta, mi hozta vissza a filmek után a színházhoz: „Soha nem távolodtam el teljesen, alapvetően színházi emberként identifikálom magam. Az, hogy jó ideje filmeket készítek, inkább nevezhető kitérőnek ahhoz képest, hogy tizenhárom éves korom óta színházi közegben mozgok, ami lényegében határozza meg a művészetről vallott gondolkodásomat. Törekszem rá, hogy a színházra jellemző közösségi szemlélet a forgatásokon is megjelenjen, de a filmes közösség éppen az inverze a színházi közösségnek, ugyanis a színházban többségében alkotó emberek dolgoznak - az új előadásunkban szinte csak színészek -, addig egy film esetében az emberek nagy részét technikai személyzet teszi ki, és viszonylag kevés olyan kapaszkodási pont van, ahová a tekintetemet be tudnám akasztani. Emiatt nem mindig érzem magam otthonosan filmforgatásokon. Az, hogy most éppen megint egy előadáson dolgozom, az számomra teljesen természetes. Gyakran kapok felkéréseket színházaktól, de nem mindig találom megfelelőnek a körülményeket. Ez alatt azt értem, hogy minél szabadabban tudjak dolgozni. Nem pénzkérdés. Nekem elsősorban az számít, hogy azt az időt, amit ott eltöltök, minél teljesebben, intenzívebben és jókedvűen tudjam megélni. Ha elvállalok egy színházi munkát, akkor elsősorban ezeket a szempontokat mérlegelem” – árulta el, majd arról beszélt, miért éppen a Maladypével dolgozik együtt.

 

hajdu

 

Balázs Zoli keresett meg. Tetszett a szellemiség, a tér, ez a nagyon családias mikrokörnyezet és úgy gondoltam, hogy itt most tudnék olyan dolgokról beszélni, amik igazán érdekelnek. Ez a forma most tökéletesen megfelel a számomra” – hangsúlyozta.

 

Hajdu Szabolcs a független színházi műhelyek szerepéről is elmondta véleményét:

„A független színházak ismeretlen területeken raknak le útjelző bójákat. Természetesen fontos újra és újra felfrissíteni és elővenni az örökbecsű műveket, de a mi felelősségünk az, hogy ennek a kornak megfelelő történeteket találjunk, és úgy meséljük el, hogy aktuálisan rezonáljon. A független színházaknak jó esetben megvan a lehetőségük, hogy a kor pulzusán tartva a kezüket valami nagyon eleven dolgot hozzanak létre. Megvan a lehetőség a kockázatvállalásra, új formák kipróbálására. Egyébként szerintem ez általában mindenféle színház és egyáltalán a művészet lehetősége és felelőssége. Ha ez nincs, akkor tetszhalottá válik a kultúra és végső soron a társadalom is. Olyan, mintha élne, de mégsem él, mert nem születnek újabb és újabb formák és történetek. Elposványosodik, elmocsarasodik, elbüdösödik. Én azért megyek színházba, hogy friss levegőt szívhassak” – fogalmazott a rendező, végül az önéletrajzi ihletésű Ernelláék Farkaséknál című, jelenlegi rendezéséről mesélt.

 

„Csak annyira önéletrajzi, amennyire minden művészeti alkotás az. Nem arról van szó, hogy olthatatlan vágyat éreznék arra, hogy folyamatosan saját magamról beszéljek, hanem ezekről a problémákról tudok a legtöbbet és a legpontosabban beszélni, mert közöm van hozzájuk. Az a felvetésem, hogy csak egy vagyok a sok közül, és ha magamról beszélek, akkor talán sok mindenki másról is beszélek, mert a problémáink hasonlóak. Nem hinném, hogy ha párkapcsolatról vagy gyereknevelésről van szó, akkor nagyon eltérőek lennének a tapasztalataink. Ezek a lehető leghétköznapibb alapproblémák, csak mi megpróbáljuk finom felbontásban bemutatni őket” – fejtette ki Hajdu Szabolcs.

 

A teljes interjú ide kattintva érhető el.

Forrás: fidelio.hu