„Volt, amikor a sírás határán álltam” – Szőllősi Krisztina Carmen szerepéről

Április 23-án mutatta be a Kecskemét City Balett Barta Dóra legújabb koreográfiáját, a Carment. Az előadásról a címszereplőt, Szőllősi Krisztinát kérdezték.

Az első balett óráján eldőlt minden. Magával ragadta a tánc, és Szőllősi Krisztina tehetségére környezete is hamar felfigyelt. Bekerült a Madách Musical Tánciskolába, majd Bécsben folytatta tanulmányait. 

- Mi vitte Bécsbe?

- Édesapám ragaszkodott a nyelvtanuláshoz. Tulajdonképpen ez volt a feltétele annak, hogy a táncot választhassam. Így 11 évesen felvételiztem a Bécsi Állami Balett Intézetbe, ahova fel is vettek. Két évig tanultam ott, s ez elég volt ahhoz, hogy világos legyen számomra, hogy a klasszikus balett túlságosan szigorú és kötött világ nekem. Hazajöttem, és amikor a Magyar Táncművészeti Főiskola meghirdette a moderntánc szakot, azonnal jelentkeztem, majd 2012-ben ott diplomáztam.

- Miért a Kecskemét City Baletthez szerződött friss diplomásként?

- A főiskolán ismertem meg Barta Dórát, és amikor megtudtam, hogy próbatáncot hirdetett Kecskemétre, egyértelmű volt, hogy meg fogom próbálni. Dóra maximalista minden szempontból, és ez nagyon inspiráló. Nem tudom, hogy csinálja, de képes rávezetni egy sor fontos dologra. Nem oldja meg helyettem a problémát, inkább hagyja, hogy én magam küzdjek meg vele, de közben észrevétlenül segít. Végre rájöttem, hogy számomra mi a fontos a pályámon, és Dórának köszönhetően alapjaiban megváltozott a munkához való hozzáállásom.

- Milyen volt a Carmen próbafolyamata?

- Nagyon intenzív. Bevallom, volt, amikor a sírás határán álltam, de végül minden akadállyal megküzdöttünk.

- Közel áll hozzád Carmen karaktere?

- Nem hiszem, hogy ezt a szerepet el lehet táncolni anélkül, hogy bennünk lenne a szikra. Carmen nem csak briliáns tánctechnika és piros ruha. Ennél sokkal többről van szó. Rengeteg odaadás kell ahhoz, hogy fel lehessen építeni ebből a szenvedélyes tűzből a drámai pillanatot.

Forrás: Kecskeméti Katona József Színház