Az első világháborút és annak személyes vonatkozásait feldolgozó, 1914/1915 című zenés színházi előadás április 29-én látható a szegedi Régi Hungáriában.
Az alkotók ajánlója:
„De egyben az ember fölé nől
bizonnyal a légy-sereg:
nem süti tévedésből
zsemlébe az embereket.”
(Christian Morgenstern: A légybolygón - részlet)
Fotó: Dusa Gábor
A darab bemutatója 2014-ben, az I. világháború kitörésének száz éves évfordulóján, a Zsámbéki Színházi Bázison volt. A hátország magánemberi tragédiái, a soha ki nem heverhető lelki traumák, a generációkon át vonszolt háborús reflexek, az egyéni helytállás, az egymásrautaltság és az országhatárokon, nemzeti konfliktusokon átívelő emberiesség áll az előadás középpontjában. Mit jelent a háború az emberiségnek, az egyes embernek?
A korszakban fejlődött a technika, és ezzel együtt az ipar és a szolgáltatások is. Az emberek elkezdtek foglalkozni a politikával. 1914-ben sugározták az első rádióműsort a belgiumi Lackenben, megjelent az első kisfilmes fényképezőgép, a Leica, kifejlesztették a gázálarcot, a ragtime zenére táncolt Foxtrott táncot is ekkor mutatták be először, és ekkor készült az első „egész estés” színes film (The World the Flesh and the Devil).
Korabeli krónikák, irodalmi művek, többek között Ádám Éva (Kamenitzky Etelka), Ernst Jünger írásai, Kassák Lajos, Babits Mihály, Palasovszky Ödön, Christian Morgenstern versei idézik a 100 éve történteket. Tervek szerint minden évben új információkkal egészül ki a produkció 2018-ig, a Nagy Háború befejezésének száz éves évfordulójáig. Idén, 2015-ben is már új történetekkel bővül az előadás.
Részlet Bihari Lajos gyalogos feljegyzéseiből:
„Mikor megkezdődött, sok szép fiatalember hullott el a harcok mezején, ahol sok vér kiomlott és sok meghalt, sok pedig lába nélkül és karja nélkül, vagy pedig szeme nélkül maradt és sok asszony árván maradt gyermekével együtt és sok szomorú napot töltöttek 1918-ig. És akkor vége szakadt, és ismét új életet kezdtünk és úgy folytattuk az életet tovább Isten segedelmével újra.”
A társulatról:
Mándy Ildikó Társulata 1999-ben alakult. Előadásaikra jellemző az emberi érzelmek és viszonyok kíméletlenül pontos ábrázolása és a legújabb technikai vívmányok bevonása az alkotói folyamatba; a különböző művészeti ágak, elsősorban a mozgókép ötvözése a színház és a tánc műfajával.