Készül a Don Quijote - Villáminterjú Parti Nórával

„Minden munkámhoz úgy viszonyulok, hogy maximálisan szeretném átadni magam az új kihívásnak”– villáminterjú Parti Nórával a Don Quijote kapcsán.

 

- A próbanaplótok szerint a Cervantes regény átdolgozásánál létrejött egy új-magyar nyelvezet, amelyet a Kossuthkiflihez hasonlítottatok. Milyenek a tapasztalataid a darab szövegével?

- Nem mondanám, hogy létrehoztunk egy újfajta nyelvezetet és nem is merném feltétlenül máshoz hasonlítani. Parti Nagy Lajos írt a regényből egy változatot, amit aztán Rába Roland, rendező és Gyulay Eszter, dramaturg a próbák folyamán a színészek improvizációi alapján átdolgoztak. Nem volt tudatos, hogy ennek az előadásnak legyen egy jellegzetes nyelvezete, de az biztos, hogy van egy dallama, zenéje, amelyet könnyen tudok követni.

 

Don Olvaso BW 30

 

- A regény epizódszerű átdolgozása nagyobb alkotói szabadságot ad és több improvizációra ad lehetőséget. Ez a fajta alkotói szabadság mit jelent számodra?

- Minden próba nagyon élvezetesen zajlott, gyakorlatilag tíztől háromig tömény nevetés jellemezte a társaságot. Rolandnak nagyon jó víziói vannak, az egész előadást nagyon szürreálisnak mondanám. Színészként pedig élvezet így játszani, hogy tulajdonképpen nem vagy röghöz kötve, hanem szabadon lehet asszociálni, így nagyon sok mindent bele tudok tenni.

 

- Flamencozni neked is meg kellett tanulnod?

- Nem, az előadásban ez Vámos Veronika feladata lesz, amit kitűnően fog bemutatni.

 

- Ha a korábbi munkáidat számba veszed, miben adott mást ez a munkafolyamat a Szkénében?

- Minden munkámhoz úgy viszonyulok, hogy maximálisan szeretném átadni magam az új kihívásnak. Ugyanígy átadtam magam a Don Quijote előadásának és Rába Roland rendezésének, hogy formázzon úgy, ahogy a koncepció követeli. Nagyon jó volt újra együtt dolgozni a dramaturg Gyulay Eszterrel, Katona Lászlóval, Kovács Krisztiánnal vagy Kapával (Mucsi Zoltán), akivel régóta ismerjük egymást. Egyedül Scherer Péterrel nem dolgoztunk még együtt, de most ez az idő is eljött, aminek nagyon örülök.

 

Don Olvaso BW 31

 

- A Szkénében a Don Quijotét, az Átriumban pedig a Sirályt próbálod egyszerre. Lehet a két produkciót együtt ekkora energiával próbálni?

- Nehéz, az biztos, bár ez alkat kérdése is. Én inkább egy dologra szeretek egyszerre figyelni, de ezzel sokan vagyunk így. Szerencsére a Kultúrbrigád ezt figyelembe vette, így a Sirályba csak a Szkénés Don Quijote bemutatója után kezdek el jobban belefolyni.

 

- Főpróba hetében mit lehet még hozzátenni a produkcióhoz?

- Remélem, hogy nagyon sokat! Ilyenkor még sok dolog, ötlet felmerül mindenki részéről, amiket Roland egybegyúr. Idáig a Jurányiban próbáltunk, a Szkéné próbatermében, ma van az első napunk (április 25.) a Szkénében, az előadás igazi terében. Mások lesznek a léptékek, a járások. Lesz végre világítás, ami szintén nagyon sokat hozzátesz egy előadáshoz. Most fog kiderülni, hogy működik itt az, amit eddig kipróbáltunk. Lekerülnek rólunk a próbaruhák, az utolsó öltések is elkészülnek Kiss Julcsi jelmezein.

 

- A Szkénében már dolgoztál a Bolondok iskolája című előadásban. A Bárkához képest, ahol hosszú időt eltöltöttél, hogyan viszonyulsz például a játéktérhez?

- Így van, a Bolondok iskolájában már játszottam itt a Maladype Színházzal, de több Pintér Béla előadást is láttam itt. Szeretem ezt a teret és számomra a Szkénének van egyfajta misztériuma annak kapcsán, hogy milyen fantasztikus előadások mennek.

 

Kérdezett: Kun Tamás