„A legfontosabb a humor és a tragikum együtthatása” – Enyedi Éva válaszolt

A Pintér Béla Társulat alapító tagjával, Enyedi Évával tartalmi partnerünk, a Fidelio készített interjút. Lapszemle.

A Fidelio cikkéből:

 

Enyedi Éva a színház melletti kitérőiről szólva elmondta: „Későn érő típus vagyok és szeretek iskolába járni, ezért még most sem sikerült befejeznem a tanulmányaimat. Az angol szak után jártam a Színművészeti dramaturg szakára, és remélhetőleg nemsokára elvégzem a doktori iskoláját (ahol a Pintér Társulatból írja a disszertációját - a szerk.). Mivel most is dolgozom közben és van egy hétéves kislányom, valahogy sokkal tovább tart, mint ahogy kellene. A gimnázium mellett a Jeles András vezette Monteverdi Birkózókörbe jártam, az egyetemi évek alatt pedig többet voltam a Szkénében, mint az iskolapadban. Egyébként sajnálom, hogy színész szakot nem végezhettem. Sok-sok év gyakorlata kell ahhoz, hogy a színművészetis évek intenzív tanulását behozza az ember” – árulta el Enyedi Éva, aki azt is elmesélte, hogyan került kapcsolatba Pintér Bélával:

 enyedi

Enyedi Éva (fotó: Szilágyi Stefi)

 

„A Szkénében az Utolsó Vonal nevű társulat Hamlets című produkciójában Opheliát játszottam először, aztán nemsokára jött Béla első rendezése, a Népi rablét. Nagyon sok alternatív színházi formáció megfordult ott akkoriban, tudtunk egymásról. Ott dolgoztam először az Arvisurával, és így ismerkedtem meg a velük játszó Bélával, aki addigra már tekintélyes színésznek számított abban a világban. A Népi rablétet végig kellett táncolni, és mivel kamaszkoromban néptáncos voltam, lehetett rám számítani, ezért elhívott. A továbbiak mind ebből következtek” – mondta.

 

A színésznő a társulat titkát így foglalta össze: „Minden történet egyedi, eredeti, személyes, hiteles. A legfontosabb a humor és a tragikum együtthatása. A váratlan társítások. A pontos fogalmazás, a jelenidejűség. Béla képes meghökkentő összefüggésbe helyezni a leghétköznapibb pillanatokat, amiből új értelmezést nyerünk; arra is ráismerhetünk magunkban, azt is megérthetjük, amit addig nem tudtunk megfejteni” – fogalmazott, majd a társulat munkamódszeréről beszélt.

 

„A közös munka mindenkit lelkesít, minden színész beleszólhat dramaturgiai kérdésekbe, mindenki lehet egyszerre kint és bent is. Persze van olyan, amikor úgy érzem, hogy a dramaturg hátráltatja bennem a színészt vagy fordítva; sok feszültséget okoz, hogy folyton véleményeznünk kell valamit, ami még nincs kész, de ha pontosan meg tudjuk fogalmazni a kritikai észrevételeinket, akkor igazán eredményesek tudunk lenni” – árulta el.

 

Enyedi Éva végül a politikai színházról is szót ejtett.

„Szerencsére nagyon hasonló a véleményünk a politikáról és a politikai színházról is. Fontos, hogy pontos, kíméletlen véleményt alkossunk, de a direkt politizálás egyikünknek sem tetszik. Arra törekszünk, hogy egyéni sorsokat mutassunk be, emberi történeteket, emberi gyarlóságokat. Az egyedi, hiteles történet pedig egyenesen vezet a hiteles, objektív társadalomkritikához. Ezért nem is annyira támadhatóak az előadásaink” – vélekedett.

 

A teljes interjú ide kattintva érhető el.

 

Forrás: Fidelio.h