Bodrogi Gyula: "A pálya választott engem"

Bodrogi Gyulát az Origo kérdezte. Lapszemle.

 

A felvetésre, miszerint szerencsés alkat, mert drámában, vígjátékban és zenés darabban egyaránt otthon van, Bodrogi Gyula úgy felelt: “Nagy szerencsém van, mert amióta elkezdtem a pályát, majdnem 60 éve, mindig kaptam olyan szerepeket, amiket jól el lehetett játszani. Ezért bennem nem alakult ki az az érzés, hogy szerepálmom legyen. Nem jutott eszembe, hogy ezt vagy azt a szerepet nekem kellett volna eljátszani. Esetleg időnként sajnálkoztam, hogy nem játszottam sok zenés, táncos mozifilmben, pedig fiatalon egész jól táncoltam. (…) Erős meggyőződésem, hogy siker nélkül nincs színház, onnantól a határ a csillagos ég”.

 

bodrogi-gyula

 

A színművészeti főiskola után, 1958-ban nem kellett vidékre szerződnie, hanem azonnal a József Attila Színházba került. Arról, ezt hogy csinálta, elmondta: “Vidékre kellett volna mennem, de Törőcsik Marival férj és feleség voltunk. Mari akkorra már szinte világhírű sztár volt, mert a főszereplésével készült Körhinta című Fábri-filmet a cannes-i filmfesztiválon, 1956-ban Arany Pálma-díjra jelölték. Őt szerződtette a Nemzeti Színház, így "családegyesítés" révén engem a József Attila Színházhoz vettek föl. Huszonnégy évig voltam ott. Érdekes módon ez a külvárosi színház közben igazi fővárosi színházzá változott. Ehhez hozzájárult, hogy az 1956-os forradalomban vállalt szerepéért sok kiváló színészt ide dugtak, hogy ne kelljen elküldeni őket a pályáról. Külvárosi száműzetésbe kerültek, így aztán olyan színésznagyságokkal játszhattam, mint Sinkovits Imre és Darvas Iván. Remek színház volt!” – mesélte Bodrogi Gyula, aki azután a Vidámszínpad igazgatói posztját töétötte be1982-től 20 éven át.

 

“Tizenöt évig egészen jól éreztem magam, de az utolsó ötben már nem. (…) Fél évig agitáltak, hogy vállaljam el az igazgatást. Vinkó Józseffel, aki a József Attilában dramaturg volt, megbeszéltük, leírjuk, hogy mit akarunk csinálni, és ha arra rábólintanak, akkor elvállalom a posztot. Így aztán magunkat hibáztatom azért, hogy azóta mindig pályázatot kell beadni, ha valaki színházat akar vezetni” – árulta el Bodrogi Gyula, akit Schwajda György hívott a Nemzeti Színházba.

 

“Azt szoktam mondani, hogy nem én választottam ezt a pályát, hanem a pálya választott engem. Kilenc éves koromban Pápán színházi emberek jöttek az iskolába, és azt mondták, "ez a gyerek kell nekünk". Ott játszottam először színpadon. Azután bármelyik iskolába kerültem, mindenhol szerepeltem, énekeltem, szavaltam, táncoltam” – emlékezett a kezdetekre a Nemzet Színésze.

 

A teljes interjút itt olvashatják.