Mi az a súly, ami szülővé tesz? - Villáminterjú a Káva résztvevő színházáról

Május 10-én lehet az évadban utoljára részt venni a Káva – A Résztvevő Színházának 3050 gramm című előadásán a Mu Színházban. Sereglei Andrással, a Káva színész-drámatanárával, az előadás rendezőjével készült rövid interjú.

3050gramm2 foto bergh sandor

 Fotó: Bergh Sándor

 

Az előadásról röviden:

 

Fiatal házasok, akik most váltak szülőkké. Új feladatok, kihívások, még több felé megosztott figyelem. A gyerek körül forog minden, és esetükben így válik szülőtárs abból, aki korábban még ideális esetben férj/feleség, szerető, barát lehetett egyszerre. Nem találják meg egymást é önmagukat sem ebben a megváltozott élethelyzetben. A társadalom előretolt ékjei pedig – az agglegény gyerekkori barát, és a konzervatív főnök az ősanya feleségével – tanácsaikkal nincsenek éppen segítségére házaspárunknak, hogy kikeveredjenek – legalábbis együtt – a szaros pelenkák közül.

 

A Káva – A Résztvevő Színházának (ARS) legújabb előadását 4 és fél hónapja mutatták be, és e hét vasárnap, május 10-én a MU Színházban lehet részt venni utoljára az előadáson ebben az évadban. Az ARS-előadásokon az ellátogató nézők partnerként vehetnek részt. A 3050 gramm esetében azért, hogy megvizsgálhassuk együtt azokat a nehézségeket, amiket a szülővé válás jelensége okoz bennünk.

 

 

 

Interjú Sereglei Andrással:

 

Egy résztvevő színházi előadásról fogunk beszélgetni. Az egyszerűség kedvéért nevezhetem a későbbiekben közönségnek vagy nézőknek azokat, akik ellátogatnak az előadásra?

 

Én ragaszkodnék a résztvevőhöz. Már csak azért is, mert az előadás nem jöhetne létre a véleményük, akaratuk nélkül. Bizonyos értelemben azok az emberek, akik jegyet vesznek a 3050 grammra, azon az estén a munkatársaink is.

 

Egyre több produkció mellett olvasható a neved, mint rendező. Úgy tudom, folyamatosan dolgozol színjátszókkal is, ott is rendezel. Ez egy új út vagy egy szakmai kihívás?

 

Egy ARS-előadásnál a rendező szerepe sok tekintetben más, mint egy hagyományos produkciónál. Itt a színház nagymértékben alárendeltje annak a munkának, ami csak a résztvevő nézőkkel valósulhat meg az előadáson. A színház eszköz. Én pedig rendezőként a legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy ezt az eszközt úgy készítsem el, hogy minél hatékonyabban használhassák a résztvevők.

 

A 3050 gramm felnőtteknek szól. Elsősorban miben más ez, mint egy diákoknak szóló előadás létrehozása?

 

A Káva most már rendszeresen játszik felnőtteknek ARS-előadásokat esténként, de ezek fiataloknak készült produkciók, még ha nagyszerűen működnek felnőttekkel is. Most azt akartuk kipróbálni, hogy ha a tervezés első pillanatától, a témafelvetéstől kezdve arra készülünk, hogy felnőtt embereknek mutatunk majd olyasmit, amit értelmezhetnek, amihez hozzászólhatnak, és a színház nyelvén közösen gondolkodhatnak, vajon mi és hogyan fog történni. Mennyire mozdulunk ki mindannyian a jól megszokott válaszaink rendjéből egy olyan témában, amely leginkább azokat az embereket érinti, akiknek időszerű a szülővé válás, és az ezzel járó párkapcsolati problémák.

 

3050gramm foto bergh sandor

Fotó: Bergh Sándor

 

Más témában is érdekeltté lehet tenni felnőtt résztvevőket, téged miért épp ez a téma fogott meg annyira, hogy előadást készíts róla? És honnan a 3050 gramm cím?

 

3050 gramm egy átlagos újszülött súlya. És ez az a súly, ami szülővé tesz minket. A helyzet és a probléma, amivel az előadás foglalkozik, velem is megesett. És szégyelltem magam a kudarcaim miatt. Azt képzeltem, hogy csak én vagyok ennyire alkalmatlan, és ha megkérdezték, hogy "na, milyen a családos élet?", hazudtam. Azt hazudtam, hogy kicsit nehéz, de megoldom. Pedig belül azt éreztem néha, hogy elvesztem, elbuktam mint apa és férj.

 

Téves lenne ezt az előadást párok számára terápiás jellegűnek tartani. Mégsem elhanyagolható, hogy a közönség soraiban sok esetben párok, házaspárok vannak. Mit visznek haza szerinted ebből az előadásból? Mik lehetnek személyes szinten az utóhatásai, utózöngéi egy 3050 gramm előadásnak?

 

Ezt nem tudhatom. De egy jó barátom mesélte, hogy amikor az előadás után hazament a családjához, elmondta a feleségének, hogy mitől fél leginkább a házasságukkal kapcsolatban és a saját szerepét illetően a családjukban. Szerintem egy férfitől egy ilyen kitárulkozás valami nagyon jónak lehet a kezdete.

 

Hat előadás után sok reakcióval találkozhattál, melyek voltak a számodra legizgalmasabb résztvevői kérdések, problémák, témák? Esetleg olyanok, amiket meghallva megfogalmazódott benned, hogy ebbe az irányba is el lehetett volna indulni az előadás történek megírásakor?

 

Inkább az lepett meg, hogy mennyien élik, élték meg ezt a krízist. Mintha mindannyian ugyanazt a filmet néznénk, de félnénk megbeszélni egymással a látottakat.

 

3050gramm3 foto bergh sandor

Fotó: Bergh Sándor

 

Ez eddigi tapasztalatok alapján mennyire különválaszthatóak az előadásban feltett kérdésekre a résztvevők által adott válaszok egyedülállók, gyermektelen házasok, gyerekesek, tapasztalt házasok stb. válaszaira?

 

A család fogalma mindenkié. Mindenkinek van róla elképzelése, tapasztalata. Nem csupán a létrehozás büszkesége számít a vélemény kialakításánál és közlésénél. Szerintünk.

 

Történetünkben az újdonsült anyukát kettőzött szerepben látjuk, az anyasághoz, a megváltozott szerepéhez kétféleképpen viszonyuló női karakterrel találkozunk. A férj karakterét azonban egy színész játssza, belőle csak egy személyiséget látunk. Miért alakult ez így?

 

Olyan képletet kerestünk, amiben megjeleníthető az a gyors és könyörtelen személyiségváltás vagy hasadás, ami az anyaság és az apaság bekövetkeztével elsodor minket. A nő számára a terhesség időszakában ez a folyamat mintha belülről indulna meg azzal, ahogy egy új élet kezd kialakulni benne, ezért alkalmaztuk ezt a színházi konvenciót. A férfi mintákat keres a külvilágban. Más férfiak példáját vizsgálja és igyekszik a saját helyzetét meghatározni ezeken keresztül, ezért olyan szereplőkkel helyeztük szituációba az újdonsült apát, ahol ezt megmutathatjuk. A kint és a bent megközelítése ezért válik ketté ebben az előadásban.

 

Párkapcsolati problémákat középpontba helyező irodalmi művekből, filmekből, színpadi produkciókból sok van, de azok gyakran nem mernek bizonyos társadalmi keretek, tabuk megkérdőjelezésével őszinték és valósak lenni. Tudnál említeni néhányat azok közül, amik akár a 3050 gramm rendezése közben, akár azelőtt számodra meghatározóak voltak?

 

Az utóbbi időben rám a legnagyobb hatással a Force majeure című film volt. (Idehaza Lavina címmel forgalmazták a filmet – a szerk.)

 

 

Az interjút Németh Edina és Somorjai Márton készítette.