"Nem szokásom gebeszkedni senkihez" - Dörner György válaszolt

Május 15-23. között másodszorra ad otthont az Újszínház a Keresztény Színházi Fesztiválnak. Ennek kapcsán kérdezte a Demokrata Dörner György igazgatót, aki arról is beszámolt, hogyan viszonyul a "kultúrkampfhoz", és miért nem tartja jónak két színházi szövetség meglétét.

 

A Demokrata cikkéből:

"Ha csak azt nézzük, hogy a Közel- Keleten és Afrikában egyenesen ölik a keresztényeket, akkor nagyon nagy a baj. Ferenc pápa fel is hívta erre a világ figyelmét, noha körlevélben vagy enciklikában talán nem tette közé. Éppen erről szól a fesztiválon debütáló új bemutatónk, Kocsis István Szent Margit legendájáról szóló drámája, Az áldozat is, hogy bizony a tatárjárás után is nagyon rossz állapotban volt az európai kereszténység, ám az akkori pápa még ennyire sem hirdette meg a védelmét. Az igazság persze az, hogy a történelemben mindig volt valamilyen - hol kisebb, hol nagyobb - rés a keresztény egyház vezetői és maga Krisztus között. Ennek ellenére sem nagyon értem, hogy ma, amikor újból borzasztó keresztényüldözések zajlanak, Európa miért nem áll a sarkára, és nem deklarálja, hogy ez egy keresztény kontinens, kulturális hagyományait tekintve végképp. Sőt, inkább igyekeznek lazítani az emberek közti kapcsolatot az erkölcsön és a keresztényietlenítésen keresztül" - mondta Dörner György.


A direktor szerint Európa ugyanúgy elfordítja a fejét erről a problémáról, mint ahogyan a bevándorlásról is teszi a mai napig. "Amikor viszont majd valóban elözönlik Európát az Afrikából, Ázsiából érkező, kiszolgáltatott helyzetű szegények, akik kétségbeesésükben egy kiló kenyérért vagy cukorért hajlandóak ölni, akkor hiába akarnak majd akár fegyveresen fellépni ellenük, annyian lesznek, hogy belülről is lázadni fognak. Miközben, bár én színész vagyok, nem menekültügyi szakember, lehetne más megoldás erre a helyzetre. A múltkor hallottam például két jeles közgazdász beszélgetését, akik szerint ha a legszegényebb országokban élők napi egydolláros jövedelmét helyben megtízszereznék, lényegesen javítana a helyzetükön - a világ száz leggazdagabb emberének pedig egyáltalán nem lenne olyan nagy érvágás. Ezeket a dolgokat, akárcsak a kereszténység valódi értékeinek újraélesztését, emberi módon és nem adminisztratív úton kellene rendezni" - vetette fel az Újszínház igazgatója.

 

DornerFotó: Kollányi Péter, MTI


A pénteken kezdődő fesztivál programjában lesznek szakrális zenére épülő előadások, így az Andok Mise; a különleges, perui, kecsua hangszerekkel kísért dél-amerikai zene különös aktualitása, hogy a jelenlegi pápa argentin származású, így e műsorral az ő tiszteletének is adóznak. Két olasz és egy lengyel produkció is érkezik.

 

"A lengyel színház régóta élő kapcsolatban van a hazai teátrumokkal, ám amíg mindenki a német és az angolszász, esetleg az orosz vonal felé mozdul, a déli, mediterrán színház eddig valahogy kimaradt a hazai palettából. Én viszont érzek a déli népek, különösen az olaszok habitusa, lelkiállapota és köztünk, magyarok közt valamiféle azonosságot, ami elég meghatározó motívum volt abban, hogy épp ezeket a társulatokat hívtam meg. Ráadásul úgy látom, az Európa szegényebb régióiban működő színházak talán jobban fordulnak a szakralitás felé, nem beszélve arról, hogy miként a lengyelek, úgy az olaszok is gyakorló keresztények, a vallás benne van a mindennapjaikban" - mutatott rá Dörner György.

 

A direktor arra a kérdésre, ki tudja-e vonni magát a "kultúrkampfból", úgy felelt, természetesen nem. "Ha ez a kézzelfogható valóság, nekem is valamilyen módon részt kell benne vennem, különben az ember teljesen kirekeszti magát a színházi közéletből, ami szintén nem jó - így én is beléptem a Magyar Teátrumi Társaságba. De ettől még soha nem néztem jó szemmel kétfajta színházi szövetség létét, egyáltalán nem értem, miért kell két különböző, a konfliktus csíráját állandóan magában hordozó társaságot fenntartani sokkal több pénzből ahelyett, hogy valami egységre és egyetértésre törekednénk. Olyan mértékben viszont valóban nem veszek részt ezekben az ügyekben, hogy állást foglaljak mondjuk a POSzT-ügyben. Már csak azért sem, mert - és ez nyilván az Újszínház számkivetett helyzetéből adódik - ide minket nem hívnak meg soha. Pedig biztos vagyok benne, hogy vannak olyan előadásaink, amelyek alkalmasak lennének egy ilyen színházi fesztiválon való bemutatkozásra. Amúgy meg nem szokásom gebeszkedni senkihez. Csak a magyar szerzőkhöz gebeszkedek, de azokhoz nagyon" - szögezte le Dörner György.

 

Úgy véli, színháza számkivetettségét csak egy kulturális koncepció tudná kibillenteni, "egy erős szándék, amelyik elsősorban a jónak, az építőnek, a felemelőnek kedvez, és nem az ellenségeskedőnek, az úgymond shakespeare- i tükörtartás örve alatt mindenféle nemtelenül vagdalkozónak, akik ennek ellenére is támogatva vannak" - fogalmazott.

 

"Néha az az érzésem, a mostani kulturális kormányzat olyan, mint a bokszoló, aki önként odamegy a pofonért - és még vissza sem üt. Miközben persze mindenki számára az lenne a legésszerűbb, ha egyáltalán nem történnének ütésváltások. Hanem az amúgy kultúráját vesztő Európában, így Magyarországon is újra megpróbálnák felemelni a közönséget, és nem leszállni a nemtelen, acsarkodó színvonalra" - tette hozzá Dörner György.

 

A teljes interjú a Demokratában olvasható.