„Ez nekem való feladat" – Orosz Ákos a Vígszínházban folytatja

Készül a Sirály az Átriumban. A próbafolyamat közepén kérdezte Orosz Ákost, az előadás Medvegyenkóját a 7óra7 arról, miért jött el a Maladypéből és hová tart.

A színész távozásáról szólva elmondta: „Úgy éreztem, hogy mint egy jó kondáslegény egy népmesében, a hét esztendőmet leszolgáltam, és most váltanom kell. Ahogy mondani is szokták, hét évente – ami idő alatt az összes sejtünk lecserélődik – egy embernek szüksége van a változtatásra. Ezután már nem kerültem be az Ernelláék Farkaséknál című előadásba. (…)

Az elhatározás nagyon lassan érlelődött bennem, és volt decemberben egy úgynevezett “utolsó csepp” , ami erre a döntésre késztetett. Rengeteget dolgoztunk közösen, többet voltunk együtt, mint a családunkkal, a szerelmünkkel: egymásból nyertük a szellemi táplálékunkat. De akár egy hosszú párkapcsolatban, itt is úgy van, hogy minden szeretet ellenére, a jó dolgok ellenére, és a rossz dolgok mellett legtöbb esetben elkövetkezik az a pillanat, amikor az emberek útjai elválnak” – fejtette ki Orosz Ákos. 

oroszakos

Azzal együtt, hogy többek között Zsótér Sándor, Claudio Collova, Csuja László, Ivica Buljan és most Hajdu Szabolcs is rendeztek nálunk – a Maladype mégiscsak egyetlen ember, Balázs Zoltán körül szerveződött és szerveződik: az ő alkotó személyisége hozta létre, és tartja fent. Az nyilvánvaló, hogy az én ízlésem találkozott az övével, hiszen különben nem töltöttem volna el hét évet ebben a társulatban.

Ám az sem nem véletlen, hogy minden évben egy-egy előadás vagy film erejéig másokkal is dolgoztam, mert fiatal színházi alkotóként folyamatosan megvolt bennem az igény arra a fajta szabadságra, hogy többféle színházi stílusban, ízlésben is kipróbáljam magamat. Azt gondolom, hogy ez a sokszínűség, a képesség az alkalmazkodásra, egy új közegbe való szerves beilleszkedés, anélkül, hogy elveszíteném önmagamat az a lakmuszpapír, ami megmutatja, hogy igazán alkalmas vagyok-e erre a pályára” – tette hozzá a színész, aki elárulta, a Vígszínházhoz szerződik. 

Amikor Eszenyi Enikő szerződést ajánlott, ismét csak a kaland és a kockázat kellős közepén találtam magam: a nagyon kicsiből a nagyon nagyba átlépni, és olyan előadásokban részt venni, amelyek készítéséről nem sok tapasztalatom van és bizonyos értelemben teljesen ellentétes a korábbi tevékenységemmel, egy ilyen hatalmas színpadon, ennyi kollégával dolgozni, elköteleződni hét év elkötelezettség után…. „Ez nekem való feladat.” (Brecht Moliere Don Juanjából – a szerk.)” – fejtette ki Orosz Ákos. 

„Szerintem az embernek a belső energiáját kell minden esetben éppen az adott térhez méreteznie: hogy ne essen le már a második sorban egy nagyszínpadon, és ki se verje az ablakokat egy intimebb színházi térben. Azt gondolom, hogy nagyszínpadon is az él meg, ha valaki akar valamit közölni, ha valaki színpadi létezésének célja és tétje van. (...) 

A Maladype Bázis apró tere mindenesetre arra is megtanított, hogy ne féljek a nézőtől, merjek reagálni rájuk, merjek végigvárni egy telefoncsörgést adott esetben, és ez a bizalom és bátorság ugyanúgy működik ezer embernél, mint tizenötnél” – magyarázta Orosz Ákos, aki jelenleg az Átrium Film-Színház és a Kultúrbrigád Sirály előadásában próbál. 

Arról is vallott, miért érdemes színésznek lenni. „Azért az élményért, amikor az égadta világon semmi másra nem gondolok, csak éppen arra, amit csinálok: hirtelen egybekerülök önmagammal, az idővel, a korommal, és minden mással ami körülöttem van és senkiért és semmiért nem vagyok felelős csak önmagamért. Ez a vegytiszta létezés. Megunhatatlan.

Néhányszor a civil életben is átéltem már ezt – de a színpadon azért többször, bár itt is ritkán talál az emberre ez az ihletett állapot. Ilyenkor képtelen az ember hibázni. Éles minden érzékszerv és a szellem is csillogó. Egy másik érdekes felfedezés: a Maladypében a Platonovban van egy olyan rész, amikor körülbelül negyedórát állok egyhelyben, lehajtott fejjel. Amikor először csináltuk az előadást nézők előtt, megéreztem, hogy ez az én időm, amit nem vehet el tőlem senki. Olyan ritkán van az embernek negyedórája arra, hogy ne gondoljon semmire, és ne csináljon semmit sem, csak legyen”

A teljes interjút itt olvashatják.