"A POSZT jelenleg anakronizmus" - Koltai Tamás írt a fesztiválról

Koltai Tamás színikritikus, dramaturg, egyetemi tanár, a Színház c. nyomtatott lap főszerkesztője az ÉS-ben értekezett a POSZT-ról.

"(…) Az elmúlt tíz év alatt egyetlen POSZT-ot néztem végig kíváncsiságból mint zsűritag - ebből tudom, mi folyik ott -, és két másik találkozón láttam egy-egy, korábban már recenzeált előadást, mert rendezői felkértek hozzászólónak a szakmai vitára. Nem bojkottálom a fesztivált, nem lehet bojkottálni azt, ahová egyébként is keserves elmenni. Az idei POSZT-traumát sem a bojkott generálta, az esemény önmagában traumatikus. Különben sincs bojkott, mindössze a kritikusok céhe és néhány szakmai orgánum marad távol, mert megelégelte a hivatalnak packázásait, de ettől még meg fog jelenni számos újságírói locsifecsizés a fesztiválról. A beválogatott produkciók közül négy látható lesz ugyan Pécsett, de visszavonta versenybeli részvételét - maga a verseny és a díjazás csupán szakmaiatlan hiúság: protokoll és presztízs -, ami nem bojkott, csak enyhe tasli, az ejnye-bejnyézés óvatossága. Bojkott a távolmaradás lenne, tiltakozás a válogatás és a zsűrizés politikai impertinenciája ellen. Ez a társulatokra nézve kockázattal járna - nem maradna el a politikai retorzió -, és talán nem is volna kívánatos. Nem ér annyit a POSZT, hogy egy tényleges bojkottal jelentőséget tulajdonítsanak neki. A beválogatás boldogságától lihegő, részint szolgaszellemű, részint a szolidaritás hiányát körmönfontan magyarázó társulatok amúgy is magukért beszélnek" - értekezik Koltai Tamás az ÉS-ben.

 

koltaitamas

Koltai Tamás, fotó: prae.hu

 

"A politikai hatalma révén dominanciára jutott szakmai középszernek még a versenyen kívüli részvétel finom elhatároló jelzése is sok. A Teátrumi Társaság a maga diktálta "versenyfeltételek" között akar győztesnek nyilváníttatni. Kizárással fenyegette meg a "renitens" társulatokat, ha nem vetik alá magukat a zsűrizésnek. Hasonlóan a Karinthy-féle kis házinyúlhoz, amely az istennek sem hagyja, hogy utána nyúljanak. A Magyar Teátrumi Társaságnak is a fejébe tolult a vér, mint a kroki elbeszélőjének, legszívesebben a falhoz vágná és szétloccsantaná az engedetlen társulatok ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarják megérteni, hogy csak meg akarja simogatni őket. Hogy legközelebb ne kerüljön ilyen helyzetbe, a Teátrumi Társaság jövőre a "megmérettetés" előzetes elfogadásához kötné a kurátorok által beválogatott előadások POSZT-részvételét. Az eljárás az állami díjazás előzetes biztonsági procedúrájának mintáját követi. Nyuszika, ha elfogadsz bennünket, akik díjjal koszorúzzuk méltatlan fejed, légy engedelmes! Ha nem, frászt kapsz, nem kitüntetést!

Végül is mi a baj a POSZT-tal? Az, hogy még annyira sem érdekes, mint korábban, amikor csak a szakma nem tudta normálisan megrendezni, de a politikai akarnokság még nem pofátlankodott bele olyan nyíltan, mint most" - véli a kritikus, aki szerint a szakmai viták kezdetben csak szakmaiatlannak bizonyultak, "később - elkerülendő a székborogató sértődéseket - a szervezők előre leosztott lapokkal igyekeztek megakadályozni, hogy az utolsó öt percre korlátozott szabadkártyás beszédidőben valami érdemleges történjen". 

 

Koltai Tamás úgy véli, a POSZT jelenleg anakronizmus és jó úton van afelé, hogy egy magát szakmainak tekintő politikai erőszakszervezet kisajátítsa, miközben kifelé igyekszik álidillt sugallni. "Ehhez partnerekre talál azokban a másként gondolkodókban is, akik még mindig presztízsnek tekintik a részvételt, és ennek érdekében hajlandók megalkudni, a szőnyeg alá söpörni a problémákat, az egyre áthatóbb, személyekre szóló cenzúrát, a gusztustalan belharcokat - például az összes, fehérre moshatatlan szereplőjével terhelt és hazugságok tömegével kommunikált miskolci igazgatóváltást -, a nyílt kiállás és a szolidaritás hiányát" - gondolja Koltai.

 

"Micsoda fesztivál az, amelyik a főprogram előadásait nem használja arra, hogy fölmérje a színház által érintett tematikák társadalmi hatósugarát? Micsoda fesztivál az, amelyik az E fold befogad avagy Számodra hely című előadás kapcsán nem hirdet disputát a múlttal való szembenézésről és az emlékezetpolitikáról? Micsoda fesztivál az, amelyik az újvidéki Bánk bán után nem veti föl önálló vitaprogramként az unortodox klasszikus-játszás határainak kérdését? Micsoda fesztivál az, amelyik a Szputnyik Társaság utolsó előadása láttán nem hirdet nyílt számon kérő napot a függetlenek helyzetéről? Valóságkendőző, hazug, álidillt hirdető álfesztivál az ilyen. Amilyen a magyar színházi közélet" - szögezi le a kritikus. 

 

A teljes írást az ÉS-ben olvashatják.

 

Forrás: ÉS