„Megtanulunk a dolgok mélyén keresgélni” - Székely Kriszta válaszolt

Székely Kriszta idén végez Székely Gábor és Bodó Viktor színházrendező osztályában a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ősztől pedig a Katona József Színház tagja lesz. A fiatal alkotót a 7óra7 kérdezte.

 

A 7ora7 cikkéből:

 

Székely Kriszta az interjúban elmesélte, már gyerekkora óta színházi közegben élt. Balettintézetbe járt, de később ez a fajta lét szűkös lett számára. „Elfáradtam a fizikai kihívásokban is, a magasságom miatt a súlyomat is csak folyamatos éhezéssel tudtam tartani. Az egyik nap felkeltem, és azt mondtam, hogy nem csinálom tovább. Nálam a nagy döntések mindig így születnek. (...) Akkor úgy álltam a világban, mint egy kíváncsi gyerek, eltűntem négy évre Ázsiában. Három hónapon keresztül motoroztam Kambodzsától Laoszig, és egy ottani színházban elkezdtem tréningeket tartani táncosoknak. Nem éreztem jól magamat, mert hiszen ha éppen előtte hagytam ott ezt az egészet, akkor most minek is csinálom voltaképpen ugyanazt?! Így nagyon hamar ki is szálltam belőle, és nyitottam egy kocsmát ami majd két évig csináltam. A laoszi történet nem túl szépen ért véget, meggyűlt a bajom a helyi igazságszolgáltatással is, kitört egy verekedés a helyemen. A dzsungeli létforma után nagyon vágytam valami egészen másra, ezért Kínába mentem, és Sanghajban éltem két évet. Partikat szerveztem egy Bar Rouge-ban. Kultikus sanghaji hely. Ezután jöttem haza” - számolt be Székely Kriszta.

 

szekely kriszta2

 

Nyert egy ösztöndíjat egy filmes iskolába, utána három évig a tévénél dolgozott, majd ezt követően adta be jelentkezését a Színműre Székely Gábor és Bodó Viktor osztályába. 27 éves volt, amikor felvették.


Azt gondolom, hogy szakmát lehet tanulni, és a rendezés is egy szakma. Ami ebben az esetben azt jelenti, hogy az ember többé kevésbé képessé válik a vízióit egy koherens rendszerré alakítani. Ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy amikor a tanárok megnézik azokat a jeleneteket, amiket csinálunk, rávilágítanak, hogy mi az, ami ebből nem érthető, vagy ami kívülről nézve nem azt jelenti, amit szeretnék, hogy jelentsen. Megtanítanak rálátni arra mit csinálsz, hogy távolabb tudj lépni a dologtól. Megtanulunk a dolgok mélyén keresgélni” - fogalmazott.

 

Arra a kérdésre, mennyi szabad kezet ad az alkotótársainak, Székely Kriszta így felelt: „Nem az a fajta rendező vagyok, aki otthon kitalálja, hogy mi fog történni a próbákon, és azt keresztül is viszi az embereken. Általában van egy célom, amit nem vitatok meg a többiekkel. A legjobb barátom és vitapartnerem Szabó-Székely Ármin, akivel sokkal intenzívebb a kapcsolatunk, mint egy klasszikus rendező-dramaturg viszony, és ő az, akivel ki szoktuk gazolni az indító gondolataimat. Munka közben hagyom, hogy a színészek kipróbáljanak dolgokat, és olyan is van, hogy ők végül jobb megoldást találnak, mint amit én eredetileg kigondoltam. Máskor pedig lebeszélem őket olyan megoldásokról, amikről én nem gondolom azt, hogy annyira jó, mint ahogy azt ők hiszik. Nem tartom magamat diktatórikus rendezőnek, miközben tudom, hogy ők ezt másképpen gondolják. Azt gondolom, hogy soha senkire nem kényszerítek rá olyat, amit nem ért, vagy amivel nem ért egyet.

 

A teljes interjú itt olvasható.