Egy „fényfestő művész” perspektívája - Memlaur Imre kiállítása a Kultkikötőben

Fény – Tér – Kép címmel nyílik a KULTKIKÖTŐ történetét is feldolgozó színházi fotókiállítás Memlaur Imre munkáiból.

Molnár Karesz, a Kutkikötő egykori sajtósának ajánlója a kiállítás elé:

 

Egyszer azt írták egy kritikában Memlaur Imréről, hogy nem pusztán világítás tervező, hanem „fényfestő művész”. Aki ismeri a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásait, tudja, hogy a bemutatók többségének Imi tervezi a világítását.

 

kultkikoto szinhaz 2

 

Nincs olyan élmény, amelyet Imi fényekkel ne tudna elmesélni, hangulat, amelyet ne tudna megteremteni. Emlékszem, amikor Lionel Bart Oliver!-én dolgozott, hosszasan ecsetelte, hány féle lila árnyalatú fóliát rendelt a munkához. Színkódokat sorolt, és úgy lelkesedett ezekért az átlátszó, vékony műanyaglapokért, mint ahogy más egy külföldi nyaralásnak, vagy drága autónak örül. Neki fontos a két lila közötti különbség, jó ízléssel és érzékkel nyúl az árnyalatokhoz, és úgy használja a színek harmóniáját és disszonanciáját, hogy arról nehéz beszélni. Inkább csak körülírni lehet, amit ilyenkor a szemünk lát, de szavak nincsenek rá. Talán csak egy-egy fotó adhat róla valamiféle lenyomatot.

 

És hogy miért kezdem ezzel egy fotókiállítás kapcsán? Mert a kiállító művész maga Memlaur Imre, a Csiky és a balatonfölvári Kultkikötő fővilágosítója. A szabadtéri színház galériájában augusztus 1-én nyíló kiállítás ajánlójában a következő szerepel: „színházi pillanatok: karakterek, arcok, terek és tekintetek reflektorfényben – a világítástervező lencséjén keresztül. Színészek, énekesek, a feszültség vagy a felszabadult öröm pillanatai – mesterien elkapva és megörökítve.”

 

kultkikoto koncert

 

Furcsa szituáció ez. Egy kisfiú szó szerint egy színház falai között nő fel, mert édesapja a színház fővilágosítója. Kiskorától színészóriások között mozog, és része annak a legendás Csikynek, ami ma már színháztörténelem. Ezek az emberek barátai lesznek, majd később kollégái, hiszen a fiú édesapja örökébe lép. A kolléga szót tudatosan használom a munkatárs helyett. A színház számára nem egy munkahely, ez az élete. Egy művész, aki a fényekkel játszik estéről estére, egy művész, akinek a fényeiben lobbannak fel szerelmek, vétetnek el életek, hogy aztán a következő este újra feltámadhassanak, és minden kezdődjön elölről. Egy barát, aki próba előtt a büfében meghallgat, aki észreveszi, ha valami baj van, vagy együtt örül veled. Az utóbbi években pedig fotós, aki képekkel örökíti meg a színház megismételhetetlen pillanatait. Ezekről a pillanatokról mesél a kiállítása.

 

Különleges képek ezek, hiszen úgy látatja objektívén keresztül ezeket a pillanatokat, ahogy senki más. Hogy miért? Mert a fényeivel először megteremt egy világot a főpróbahéten, majd újra alkotni kezd, amikor fotóival megörökíti az előadás pillanatait.

 

kultkikoto szinhaz

 

10 éves a Kultkikötő, ahol Imi is az alapító és igazgató Nagy Viktor egyik legnagyobb segítsége volt a kezdetektől. Egy kis, lelkes csapat közös munkájának gyümölcse, hogy az alig párszáz székes szabadtéri színpad ma legnagyobb nyári összművészeti fesztiválhelyszín a Balaton déli partján. A Kultkikötő most Memlaur Imre a Csikyben és a balatonfölvári szabadtérin készített fotóival is ünnepel. Hiszen mivel mesélhetnénk szebben az utóbbi 10 évről, ha nem kollégájuk és barátjuk fotóival?

 

Fény – Tér – Kép
ünnepélyes megnyitó: Augusztus 1. szombat 19.30, Kultkikötő