Kulka János: "Túl nagy felelősséget rakok magamra"

Kulka Jánost filmes élményeiről, szegedi mozizásokról és főiskolás élményeiről is kérdezte a Revizor. A színész azt is elárulta, milyen volt Robin Williams-szel forgatni. Lapszemle.

 

A Revizor cikkéből:

 

"A mozi volt az utazás. Szeged csendes, nyugodt város volt, 18 éves koromig éltem ott. Két bérletes rendezvénysorozatra is jártam, a Filmmúzeumba az akkori Szabadság (ma Belvárosi) moziba vasárnap délelőttönként 10 órakor, és az Art Kinóba hétfőn este 9-kor, ami nagy dolog volt, mert másnap iskolába kellett menni. A hetem úgy telt, hogy kedd reggeltől vártam a vasárnapokat, vasárnap déltől pedig a hétfő estéket. Olyan elementáris hatású filmeket láttam itt, mint Pasolinitől a Teoréma. Emlékszem, hazamentem a moziból és eldőltem az ágyon, mint a filmben a lány, aki hanyatt fekszik és nem tér magához. Korábban nem gondoltam, hogy talán tényleg jár a világban egy megváltó, aki felborítja egy család életét azáltal, hogy megérinti őket, vagy szexuális kapcsolatot létesít velük. Felkavart ez a film, és éhséget ébresztett bennem egy más világ, valami ismeretlen iránt" - fogalmazott Kulka JánosHozzátette:az interjúkban azt szokta mondani, hogy nem is akart színész lenni, pedig ezek a filmek meghatározó élményt jelentettek számára.

 

Kulka vizsga

A vizsga c. filmben

 

A Katona József Színház tagja főiskolás élményeiről is beszámolt. "Szabó István filmszínész-mesterség kurzusát nagyon élveztem. Beállhattunk a kamera mögé, és egymást fényképeztük. Gyakran kaptuk azt a feladatot, hogy válasszunk egyet József Attila versei közül és mondjuk el a kamerába. Élveztem, hogy milyen kevéssel milyen sokat lehet mondani, és egy tekintetből mindent ki lehet olvasni anélkül, hogy erősen gesztikulálnál hozzá. Nagy élmény volt Szabótól megtanulni, milyen ereje van egy gondolatnak, és milyen jól látja azt a kamera, ha valamire nagyon tudsz koncentrálni. Elsősök vagy másodikosok lehettünk, amikor Szabó előállt egy furcsa gyakorlattal. Tizenhárman voltunk az osztályban, és mindenkinek fel kellett menni a színpadra, és csinálni valamit, amivel ébren tartja az osztálytársai érdeklődését. Ha valaki elunja, akkor tapsol egyet. Én maradtam a végére, és paráztam, mert semmi ötletem nem volt. Amúgy is tehetségtelennek éreztem magam a főiskolán, és az osztálytársaimmal is fura volt a viszonyom, mert túl könnyen kerültem be, ezért nagy volt a szám. De aztán felmentem a színpadra, és arra gondoltam, hogy most mindenkivel elbeszélgetek – és semmit nem csináltam, csak néztem őket. Az idő megállt, a kezem se mozdult, csak néztem hosszú percekig az Incze Jóskát, a Bubik Istvánt, a Lang Györgyit. Valamelyik vicces osztálytársam persze beletapsolt, mire úgy lecseszte a Szabó, hogy nem érezte, ez micsoda pillanat volt? Habár nem fogalmazta meg, de Szabó is megérezte, hogy van bennem valami mondanivaló, amit át tudok adni pusztán azáltal, hogy valakinek a szemébe nézek. Ez volt az első pillanat, amikor úgy éreztem, hogy igen, tudok valamit" - mesélte a színművész.

 

"Később forgattam Robin Williamsszel is, a Hazudós Jakabban. Érdekes volt nézni, ahogy dolgozik. Nagyon amerikai volt, folyamatos pörgésben tartotta magát, vicceket mesélt, ami kicsit abszurd volt egy holokauszt témájú film forgatásán. Jó nevű karakterszínészek voltak körülöttem a jelenetben, amiben játszottam, Armin Mueller-Stahl, Alan Arkin, Michael Jeter, Mark Margolis. Mueller-Stahllal sokat beszélgettem utána. Ő a nyolcvanas-kilencvenes években rengeteg amerikai filmet forgatott, nagy szó volt, hogy egy német színész ekkora karriert csinált Hollywoodban. Akkoriban a Ványa bácsit játszottam a Radnótiban, és kiderült, ő is játszott Ványát Berlinben. Eljött megnézni, utána megvárt, és órákat beszélgetett velem és a kollégáimmal. De Richard Burtonnel is elképesztő élmény volt találkozni a Wagner forgatásán. Ő nem próbált soha, volt egy dublőre, aki megtette ezt helyette. Én lepróbáltam a dublőrrel a jelenetet, amit Richard Burton oldalról, egy széken ülve nézett, majd beállt, és nyújtotta a kezét: 'Hadd mutatkozzam be, Richard Burton vagyok'. Mondtam, hogy én meg a Kulka János. 'Nekem nagyon tetszik, ahogy maga játszik' – mondta, majd megjegyezte, hogy milyen szépen beszélek angolul" - emlékezett Kulka János.

 

A színész szerint a forgatás egyfajta sportteljesítmény: fizikailag kell bírni, és meg kell tanulni eltölteni az üres órákat úgy, hogy ne fárassza le magát. "A színháznak a felelőssége nyom nagyon. Túldimenzionálom, és túl nagy felelősséget rakok magamra. Elkezdtem például aggódni, hogy mi lesz, ha elfelejtem a szöveget. Filmnél sok rizikó nincs meg. Ha bakizok, felvesszük még egyszer. Élvezem, hogy mindig lehet javítani, és többféleképpen is fel lehet venni egy jelenetet. Persze a párbeszédeknél mindig azt érzem, hogy akkor vagyok jobb, amikor csak a kollégát veszik" - mondta Kulka János.

 

A teljes interjú itt olvasható.