Zalán Tibor: "A dramaturgnak mindent tudnia kell a színházról"

A Békéscsabai Jókai Színház dramaturgját a Szabad Föld kérdezte.

 

A Szabad Föld cikkéből:

 

Arra a kérdésre, mit dolgozik a dramaturg, Zalán Tibor így felelt: "Ezt én is csak nagyon sokára tudtam meg. Ez abból adódott, hogy igazából nem érdekelt a színháznak az a része, amelyik az előadást előállítja. Írtam drámákat a magam szórakoztatására és saját indíttatásból, de hogy ezekből hogyan lesznek előadások, nem érdekelt. Beültem az előadásra, végignéztem, meghajoltam, ahogy illik, átvettem a premierajándékot és megittam a pohár pezsgőt. Mígnem egyszer a Kolibri Színháznak színpadra alkalmaztam egy Andersen-művet, és az olyan jól sikerült, hogy felkértek dramaturgnak. Azt gondoltam, hogy ha felkértek, akkor majd érteni fogok hozzá. A Kolibrinél jöttem rá, hogy a dramaturg az az ember, akinek mindent tudnia kell a színházról. Munkája 'tárgya' a színész, a rendező, a darab, a zene, a smink, a kor, amelyben a darab játszódik, az akkor viselt ruhák, cipők, fegyverek, az akkor jellemző szokások. Ő az, aki el tudja helyezni a színháztörténetben az adott darabot, de az ő dolga tudni azt is, hogy az eddigi tíz bemutatóból nyolcszor-kilencszer hogyan világítottak. Tulajdonképpen a rendező a szellemi munkatársa; mondhatnám: a dramaturg az, aki tudja mindazt, amit a rendező nem tud, de tudnia kell vagy tudni akar."

 

zalan tibor

Fotó: jokaiszinhaz.hu

 

Zalán Tibor elárulta, tizenegy évig jól működött a munkakapcsolat a Kolibrivel, ám az utolsó évben személyes okok miatt megváltak egymástól. "Nem sokáig szédelegtem az utcán, mert felkért a zalaegerszegi Griff Bábszínház, vállaljak náluk szintén dramaturgi feladatot. Akkor már értettem a mesterséget, tizenegy év elég volt az elmélet meg a gyakorlat elsajátításához. Onnan két év múlva rúgtak ki, a színház teljes vezetőségével egyetemben. De ekkor se maradtam sokáig munkanélküli, mert a Békéscsabai - akkor még Békés Megyei - Jókai Színház igazgatója megkeresett, és azt mondta, hogy szívesen alkalmaz. Az ajánlatot elfogadtam, jóllehet az ottani színháznak nagyon rossz híre volt abban az időben" - mesélte a dramaturg.


Zalán szerint rég nem igaz, hogy Budapest a kultúra fővárosa, a vidék meg a provincia posványa. "A vidéki városok fejlődésének eredményeképpen ezeken a helyeken olyan pezsgő kulturális élet indul el, amelynek intézményei messze meghaladhatják a fővárosiak presztízsét. Már most sem gondolnám, hogy Pesten vannak jó színházak, és vidéken vannak a rosszak, ahogy az ellenkezőjét se tartom igaznak. Ha visszaemlékszünk, annak idején Kaposvár volt a hazai színjátszás központja. A nagy törés ott lehet, hogy a kritika, amely elsősorban a fővárosban íródik, nem hajlandó például Békéscsabáig leutaztatni magát, mert az fárasztó. Egyszerűbb, ha látatlanban ítélik meg a vidéki színházakat. Inkább elmegy a kritikus egy körúti színházba, megnéz egy előadást, majd megírja, hogy itt lakik az Isten, itt van a nagy színház" - mutatott rá Zalán Tibor.

 

A teljes interjú itt olvasható.