Eörsi István a Színházban - E-könyv jelent meg!

Tíz éve ment el Eörsi István. A lap internetes kiadása e-könyvben gyűjtötte össze a Színház folyóiratban publikált cikkeit.

 
Kőrössi P. József személyes emlékeit idézi fel a barátról, pályatársról - Részlet:
(...)

 

Ülnek az ÉS szerkesztőségében egy asztal körül. Érkezik Weöres Sándor. Odamegy. Olvasom, Eörsi, a verseit a lapban. Pista felugrik, megölelné. Örülök, Sanyi bácsi, hogy szereted a verseimet. Nem mondtam, hogy szeretem, olvasom.


Csak aki következmények nélkül éli életét, csak azok a bátrak nem tudják az embert szeretni. Író ment el tíz éve vele, aki önmaga volt. Szörnyű sztálinista bukdácsolásainak, „rémtetteinek" következményeit, amiket huszonévesen, egy gyermekként kicselezett deportálás után nem sokkal, egy új világ reményében (nem illik hozzá ez a kifejezés) követett el, negyvenöt évvel később is magára húzta. Senki sem követte. Következményeket maga mögött tudó emberként hiányzik.


Eörsinek a börtönkönyve, az Emlékezés a régi szép időkre, olyan, mint Konrádnak A látogatója. Akárhonnan közeledsz, megkerülhetetlen. A szerzőjével azonos, ő maga. És abból indul el, aki ő. Amikor Radnóti 2005 októberében Pistiről írt, az életműről írt! Azt emelte fel, ami annak a lényege. Ő maga, a sok, a kettő, meg az egy. Semmi színház, de minden a színpadon marad.


Élő ember '56-ról nekem először belőle beszélt történetekben. Ültünk Ara-Kovácsék panellakásának előszobájában a földön – ottragadtunk, konyha és szoba között – nyolcvanban, vagy nyolcvanegyben Nagyváradon.


Jobban megütött a halála, mint az apámé. Nem is jobban, tartósabban üt.

 

A teljes cikket itt olvashatja.

 

Az e-könyv megtalálható az „E-book" menüpontunkban, és letölthető itt: Eörsi István a Színházban (pdf)

 

eorsi

 

Eörsi István pályájáról röviden: 

 

Schleiffer Ede néven született 1931. június 16-án Budapesten. Az 1956-os forradalomban aktívan részt vett, főként újságírói tevékenységével.1956 decemberében nyolc év börtönre ítélték, 1960. augusztus 20-án amnesztiát kapott. 1967-ig főképp fordításokból élt, ekkortól az Élet és Irodalomnál kapott szerződést. 1977–1982-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, de ellenzéki magatartása miatt elbocsátották. Attól kezdve szabad foglalkozású íróként tevékenykedett. 1983–1986 között Nyugat-Berlinben élt. 1989-ben visszatért Kaposvárra. Az Élet és Irodalom, a Beszélő és a Magyar Narancs rendszeres szerzője volt. 2005. október 13-én hunyt el Budapesten.

 

Eörsi Istvánnak 35 önálló kötete jelent meg. Tanulmánykötetet írt Gombrowiczról és Kleistről (Időm Gombrowiczcsal), Jóbról és Heinéről (Jóbok könyve). Legsikeresebb színművei a Sírkő és kakaó, valamint Lukács Györgyről írt darabja, az Interjú, amely a filozófussal élete utolsó hónapjaiban folytatott beszélgetések alapján készült. Verseket és drámákat is fordított magyarra.


1952-ben lett József Attila díjas, 1983-ban Frankfurter Autorenstiftung-díjat, 1988-ban osztrák műfordítói díjat kapott. 1990-ben a Színikritikusok Díjával tüntették ki, 1991-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendjét vehette át, 2005-ben lett Kossuth-díjas.