"Az ellenállás az ismeretlenbe dobja az embert" - Villáminterjú Rusznyák Gáborral

A Tóték bemutatóját november 6-án tartották Kecskeméten, a frissen megnyílt Kamaraszínházban Rusznyák Gábor rendezésében.

 

A kecskeméti színház ajánlója:

 

Az egyszerű ember viselkedése a hatalom képviselőjével szemben. A szülő önfeláldozó cselekedetei gyermeke előrébbjutásáért. A rossz hírek elhallgatása a jókedv megőrzése érdekében. A háború pusztítása lelki és szellemi fronton.


„...milyen nehéz jónak lenni, illetve, a jóhoz rosszat is kell tudni tenni, mert mindenki egyszerre jó meg rossz, és a körülményektől függ, ilyen lesz-e, vagy olyan. Csak azt nem tudom, milyenek legyenek ezek a körülmények. Erre nem bírok rájönni, talán csak azért, mert még túl fiatal vagyok, és nem ismerem jól az életet...”

 

A Tóték Mártraszentannán meg dobozolnak, a végkimerülés határát súrolva dobozolnak, aztán egyszer csak négybe vágnak...

 

191367 

Fotó: kecskemetikatona.hu

 

Villáminterjú Rusznyák Gáborral:

 

Sokszor feldolgozott műről van szó, hogyan kezdett neki a munkának?
Abban maradtam magammal, hogy nem akarok radikálisan mást csinálni, mint az elődeim. Bizonyos elemeket átvettem a regényből, és vannak dramaturgiai változtatások, de ezek apróságok. Örkény rengeteg instrukciót ad, szépen le van írva, kivel mi történik – az egész nagyon kézenfekvőnek tűnik. Viszont amit jelenteni akar vagy jelenteni tud ez a szöveg, az nagyon gazdag. Kérdés, hogyan lehet színházi eszközökkel megvalósítani Örkénynek ezt az abszurd, de minden pontján a hétköznapiságból építkező világát.

 

Valójában mi a baj Tótéknál? Megfelelési kényszer? Félelem? Vagy éppen a félelem szüli a szörnyeteget?
A megfelelés jó szó. Tóték kiszolgáltatottak, hisz a szeretett fiú parancsnoka érkezik hozzájuk, annak a fiúnak a parancsnoka, aki bármikor meghalhat a fronton. Erre a helyzetre Tóték azt a választ adják, hogy felteszik a kezüket és engedelmeskednek, megfelelnek. Könnyű lenne úgy játszani az Őrnagyot, hogy a békés hegyi faluba megérkezik egy elmebeteg és szétrombol mindent ami szép és jó – de nem hiszem, hogy erről lenne szó. A Donnál, amit egyébként Örkény maga is megjárt, 60 ezer ember fagyott meg a hóban. Hogyan lehet megfogalmazni azt a tébolyt, ami ott volt? Az őrnagy ezt a szálat hozza be. Örkény azt mondja: „Én Tóttal érzek, de az őrnagy is én vagyok”. Nem arról szól a történet, hogy Tót az áldozat, az őrnagy meg a hatalom, amely maga alá akarja gyűrni. Ennél mélyebb dologról van szó. Mindannyian megélünk olyan helyzeteket, amikor a józan paraszti eszünk, az igazságérzetünk tiltakozik valami ellen, mi mégis hallgatunk, sodródunk az árral mert attól tartunk, hogy ha kinyitnánk a szánkat, teszem azt elveszítenénk a munkánkat, vagy „csalódna” bennünk a környezetünk. Hallgatunk, meghunyászkodunk, először ez fáj, aztán szép lassan, beletörődünk, beleszokunk.

 

 Rusznyak

 Fotó: Éder Vera, nepszava.hu

 

Tótéknak lenne választási lehetőségük?
Mindig van. Az ellenállás persze az ismeretlenbe dobja az embert, a behódolás ellenben elsőre olyan kezelhetőnek tűnik, aztán persze ahogy egyre több mindent tolnak le az ember torkán...Tót eldönti, pontosabban eldönteti vele az élet, hogy a fiáért a családjáért, mindent meg fog tenni. Amikor az őrnagy látja, hogy Tót ásít, és megkérdezi, hogy nem álmos-e, Tót nem azt mondja, hogy elnézést, fáradt vagyok, elmennék most már aludni, hanem letagadja, hogy ásított, s ezzel saját magát húzta bele egy olyan hazugság-spirálba, amiből igazából nincs kiút.

 

Szerencsésnek érzi, hogy egy évvel Béres Attila miskolci Tóték bemutatója után Kecskeméten rendezni ugyanezt a darabot?
Dehogy! Nagyon a fejemben van a miskolci előadás. Ott voltam a születésénél, láttam ahogy létre jött... És még tetszett is a végeredmény. Biztos lesz hasonlóság és lesz eltérés is, de ami mindenképpen más, az a közönség és a színészek.

 

Más volt főrendezőként együtt dolgozni a társulattal?
Teljesen. Az a fajta különbség ez mint amikor egy családhoz elmegyünk ebédelni vendégként, aztán elvesszük a házigazda lányát, és úgy ülünk le az asztalhoz. Ez számomra mélyebb és bonyolultabb viszony. Egy valódibb kölcsönhatás lehetősége. Hosszabb időre vagyunk egymásnak s nem egy röpke pillanatra – és nekem ez fontos.

 

Kérdezett: Rákász Judit

 

191372 

Fotó: kecskemetikatona.hu

 

Örkény István
Tóték
Kelemen László Kamaraszínház
Tragikomédia

 

Őrnagy : KŐSZEGI ÁKOS
Tót : KOCSIS PÁL
Tótné : CSAPÓ VIRÁG
Ágika : TOLNAI HELLA
A postás : FAZAKAS GÉZA
Tomaji, plébános : KISS JENŐ
Gizi Gézáné, egy rossz hírű nő : DECSI EDIT
A lajt tulajdonos : HEGEDŰS ZOLTÁN
Cipriani, professzor : KÖRTVÉLYESSY ZSOLT
rendező: RUSZNYÁK GÁBOR
díszlettervező: DEBRECZENI BORBÁLA
súgó: PATYI SZILVIA
ügyelő: HORVÁTH FERENCMAHALEK GÁBOR
rendezőasszisztens: SIRKÓ ANNA

 

Bemutató: 2015. november 6. Kelemen László Kamaraszínház

 

Forrás: kecskemetikatona.hu

 

süti beállítások módosítása