Fesztbaum Béla: „A Vígszínház új jelentéstartalommal gazdagodott”

Fesztbaum Béla a Színház- és Filmművészeti Egyetemen készül doktorálni, témája Ditrói Mór, a Víg első igazgatója. A színészt a 168 Óra kérdezte.

A Vígszínházat az egyensúlykeresés jellemzi. Társadalmi szinten sem haszontalan attitűd. Próbál hű maradni a polgári világ értékeihez, beleértve akár még az első világháborút megelőző korszak 'finomságait' is. Ám folyamatosan igyekszik ezt a hagyományt újraértelmezni – a ma történéseinek tükrében. Hat-nyolc éve még senki sem gondolta volna, hogy a nagyszínpad egyik húzó előadása a Julius Caesar lesz Alföldi Róbert rendezésében. Szomorú kor- és kórkép. Azt beszéli el: mi történhet, ha egy ország megszabadul a zsarnokától, de nincs alkalmas vezetése. Az előadás egyik példája annak, hogy a Vígszínház új jelentéstartalommal gazdagodott. De ez sem mond ellent a hagyományoknak” – mondta Fesztbaum Béla

fesztbaum

Fotó: vigszinhaz.hu

 A színész a Színház- és Filmművészeti Egyetemen készül doktorálni, témája Ditrói Mór, a Víg első igazgatója. „A Víg magánszínházként indult, állami támogatás nélkül. Miközben csaknem 1700 fős – 600-al több a mainál – nézőteret kellett megtölteni. Kezdetben a színház a könnyedebb műfajok felé indult. Ditrói nem tulajdonos volt, hanem megbízott vezető, ám olykor késre menő harcot vívott, hogy a teátrum más irányok felé is közlekedhessen. Rajta múlt, hogy a francia bohózatok mellett kortárs magyar drámák is színre kerültek. Kolozsvárról érkezett, és elszántságával az ott bemutatott magyar ciklusát a Vígben is műsorra tűzhette. Ditróinak lényegében nemzeti színházi ambíciói voltak, amelyek hatottak a Víg későbbi vezetőire is” – mesélte Fesztbaum Béla

A színész szerint a Víg tradíciójának máig része az a tény, hogy a színház függetlenként indult. „Ditrói olykor ugyan gúzsba kötve táncolt a helyzet miatt, ám volt annak előnye is. A Víget alapító magánemberek társadalmi pozíciójuk mellett azt is demonstrálni akarták: saját jelenbéli ügyeiket akarják hallani, viszontlátni a színpadon. Ha kezdetben bohózatokban, akkor úgy, de a maguk szándéka szerint. Ezt az akkori közönség is nagyra értékelte, ami apróságokban is megmutatkozott: a vígszínházi díszletek pesti otthonok szalonjainak szolgáltak mintaként, a teátrum színészeinek öltözködése divatot teremtett. Nem valami felülről, hatalom által jónak tartott stíl hatott rájuk, hanem egy olyan teátrum szellemisége, amelyet a független, szabad polgári akarat hozott létre. A publikum máig érzékelheti: a támogatási rendszer ugyan megváltozott, de a Vígszínház szellemiségében máig független. Ezt mindig értékelte az itteni közönség” – hangsúlyozta Fesztbaum Béla. 

A teljes interjú itt olvasható.