Máté Gábor: „Tudomásul kell venni a kihívásokat”

A Katona József Színház igazgatóját a design.hu kérdezte.

mategabor

 

A magyar színházi kultúra két emblematikus színházában ismerte meg a közönség. A kérdésre, azóta hogyan alakult a Katona József Színház helyzete, Máté Gábor úgy felelt: „A rendszerváltást megelőző időszakban nagyobb szerep jutott a színháznak, mint manapság. Nem csak abban az értelemben, hogy a színházban ki lehetett mondani dolgokat, voltak bizonyos színházak, ahol ki is mondták ezeket, amiket nem lehetett máshol leírni, kimondani. Szinte bármelyik előadás szövegébe, jeleneteibe képesek voltunk olyasmiket kódolni, amelyek egyfajta üzenetet, főként politikai tartalmú összefüggéseket hordoztak a közönség számára. Ez volt a hozzánk hasonló helyzetben lévő országokban is a színház formanyelve.

A rendszerváltás többféle értelemben is annyira fordulatos volt, hogy a színház ezt a fajta szerepét, varázserejét elveszítette. Tehát keresni kezdtük azt a nyelvet, amely valamilyen értelemben ezt a színházi „feelinget” visszahozza. Ugyanakkor a színházba járó generációk is cserélődtek, sokan eltávoztak közülük, megöregedtek vagy elfogyott a pénzük és már kevésbé járnak színházba. Az új közönség pedig, akik nem a korábbi színházi kultúrán nevelődtek, amíg nem találkoznak egy meghatározó élményt nyújtó előadással, addig nem értik az előző generációkat, hogy miről beszélnek, milyennek kellene lennie egy színháznak. A színház állandóan változik. Akkor tud igazán virágozni, ha a társadalom problémái olyan módon borítják el az országot, hogy az emberek szívesen mennek olyan helyekre, ahol ezek szóba kerülnek. A színház most újra ilyen hely lett. Ugyanakkor ma a nevén nevezhetők a gondok, nem kell rejtegetni”.

 

Arról, mi az, amit ő tett hozzá a Katonához, elmondta: „Amikor megpályáztam az igazgatói kinevezést Zsámbéki Gábor is arra figyelmeztetett, hogy ne az azonosságokra, hanem a különbözőségekre fektessem a hangsúlyt. Azt ne felejtsd el, hogy az első öt évet leszámítva én is itt voltam színészként, majd főrendezőként. Tehát itt nekem is van egy téglám a falban és szerettük volna megőrizni a színházi műhely szellemiségét. Mindaz, ami itt felépült, abban benne van az én munkám is. Talán úgy lehet megfogalmazni, hogy a színházi munka szem előtt tartásával, a mai ember problémáinak bemutatására törekszünk, irodalom központú művek által. Új eszközök és tendenciák útkeresésével kísérletezünk, ami szélesíti a saját és a közönségünk látókörét is”.

 

A jövőről szólva úgy fogalmazott: „Az elképzeléseim, természetesen, elmúlt öt esztendő folytatásaként értelmezhetők. Minőségileg még nyilván van mit tennünk. Abban a színházban, ahol én dolgozom, nem lehet öt évre előre tervezni. Jó, ha március és május között úgy tudjuk elhatározni egy esztendőre, hogy milyen darabokat mutatunk be, milyen témával kell foglalkozni, hogy az változtatás nélkül meg is állja a helyét ebben a mi világunkban. Az internet elterjedése, az okostelefon-kultúra uralma rendkívül felgyorsította az emberek reakcióidejét, hogy mennyi ideig képes újdonságként fenntartani valami iránt a figyelmet és máris valami újra vágyik. Ebben az értelemben egy színház műsorrendjének tempója teljesen idejétmúlt valami. Ha nem is tudjuk a színház működését ilyesféleképpen felgyorsítani, a filozófiai megközelítésben tudomásul kell venni ezeket a kihívásokat” – fejtette ki Máté Gábor.

 

A teljes interjú itt olvasható.