„Mi mindig hittünk a koprodukcióban” – Kaposvárra érkezett a Luxemburg grófja

Első alkalommal dolgozott együtt a Budapesti Operettszínház és a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata. Január 15-én mutatták be Lehár Ferenc nagyoperettjét, a Luxemburg grófját Kaposváron, a fővárosi teátrum alkotógárdájának és művészeinek közreműködésével. A premier kapcsán Spilák Klára a két színház vezetőjével, Lőrinczy Györggyel és Rátóti Zoltánnal, valamint az előadás rendezőjével, Somogyi Szilárddal beszélgetett.

 

Rátóti Zoltán: Évekre visszamenőleg gyakorlat nálunk, hogy különböző előadásainkhoz partnereket keresünk. Annak idején a Thália Színházzal a Vaknyugat volt az első közös munkánk, de hoztunk létre előadásokat a Pécsi Nemzeti Színházzal és a Nemzeti Színházzal karöltve is. Ezek stúdió előadások voltak, a mostani az első nagyszínpadi próbálkozásunk, amibe azért mertünk belevágni, mert a produkciók sikere egyértelműen bebizonyította, hogy ez a fajta együttműködés mindkét fél számára előnyös szakmailag és gazdaságilag egyaránt, ami a mai világban nem elhanyagolható kérdés.

 

Ha osztoztunk a költségeken, lényegesen olcsóbban tudunk létrehozni egy olyan nagy operettet, mint a Luxemburg grófja, amit egyébként a közönség nagyon vár és ki is követel magának. Boldog vagyok, hogy a Budapesti Operettszínház mellénk állt és partnerünk ebben a nagyszabású vállalkozásban.

 

Az pedig külön öröm, hogy a tervek szerint a későbbiekben a mi színészeink is bemutatkozhatnak Budapesten, ugyanis egy-egy alkalommal az Operettszínházban is játszhatnak majd fővárosi kollégáik mellett. De kaptunk még egy gáláns felajánlást. Az Operettszínház egyik állandó nyári játszó helyén a soproni Barlangszínházban idén nyáron mi léphetünk majd fel a Luxemburg grófjával.

 

lux1

 

Lőrinczy György: Mi mindig hittünk a koprodukcióban. A zenés színház drága és komplikált műfaj, különösen ha jó színvonalon akarják csinálni, de a befektetett energia és munka mindig megtérül. Nemzetközi szinten mi már évek óta hozunk létre ilyen projekteket Szentpéterváron, Prágában, Bukarestben, Salzburgban.

 

2014-ben nemzeti intézmény lettünk és a műfaj is hungarikum. Úgy gondoljuk, ezt a kiemelt figyelmet és támogatást azért is kaptuk, hogy az operett játszást és annak színvonalát az egész országban segítsük kicsit. Úgy vélem, a koprodukcióknak az a nagy előnye is megvan, hogy mindkét színház művészei új impulzusokat, új energiákat és új erőt kaphatnak a másik társulat tagjaitól.

Az elmúlt évben a debreceni Csokonai Nemzeti Színházzal volt egy közös előadásunk, a Marica grófnő, ahol a négy énekes főszereplőt mi adtuk, a többi szerepet az ottani társulat tagjai alakították.

 

Az Abigél idén áprilisban debütál Székesfehérváron, ahol alapvetően a mi művészeinkből áll a csapat, de az ottani színészek közül azok, akiknek van zenésszínházi tapasztalatuk, beállnak egyes szerepekbe. A Miskolci Nemzeti Színházzal a Viktóriát készítjük elő, ami tavaszi premier lesz. A Miskolci Operafesztivállal és Szegedi Szabadtéri Játékokkal régi hagyomány a közös munka.

 

lux2

 

A jövő évadban két különleges bemutatóra is készülünk, a Kolozsvári Magyar Operával egy Cigányszerelem koprodukciónk lesz ősszel, a debreceniekkel pedig a Denevért mutatjuk be. A Luxemburg grófja bemutatójának érdekessége, hogy ez kaposvári premier, ami majd később kerül be az Operettszínházba. Közösen raktuk össze a produkciós költséget is, például mi fizettük a díszletet. Tőlünk érkezett a rendező, Somogyi Szilárd, a koreográfus Balogh-Bartha Viktória, a dramaturg Lőrinczy Attila és a díszlettervező Turi Erzsébet, valamint két művészünk, a csodálatos Kállay Bori, az operett egyik nagyasszonya és Laki Péter ifjú táncos-komikus tehetség.

 

Rátóti Zoltán: A jelmeztervezőt mi adtuk, Cselényi Nóra személyében. Egyébként ő tervezi majd a budapesti előadás ruháit is, a zenei vezetőnk Faragó Béla. Néhány szerepet lekettőztünk, így Kállay Bori váltója a mi társulatunkból, Varga Zsuzsa, Laki Péteré pedig Fándly Csaba. Híve vagyok annak, hogy olyan művészek találkozzanak, akik vagy soha nem játszottak még együtt vagy csak nagyon régen. Nagyon izgalmas volt, ahogy az operett nagy primadonnája, Kállay Bori találkozott a mi társulatunkkal. Somogyi Szilárd remekül és nagyon jó ízléssel ötvözte a kétféle játékstílust.

 

lux3

 

Somogyi Szilárd: Kállay Bori Suzanne Fleury-t játssza, akit annak idején Honthy Hanna formált meg. Borika alakításában időnként fel lehet majd fedezni egy-két poén erejéig Honthy Hannát is. Nagy meglepetés és nagy öröm volt újra együtt dolgozni György Rózsa Sándorral, aki éveken át az Operettszínházban lépett fel, most a bonviván szerepre érkezett vendégként.

 

Külön érdekesség, hogy miután a színháznak nincs saját kórusa és tánckara, az előadásban a Vikár Béla Vegyeskar kórusa énekel, és a Somogy Táncegyüttes tagjai táncolnak. Elképesztően izgalmas volt, amikor a Bartha Viki féle mozgásvilág találkozott a néptáncos alapokkal. Egészen különleges koreográfia született. De az egész munka csodálatos volt és nagy élmény volt a kaposvári színészekkel együtt dolgozni.

 

Nyári Oszkárral, aki Sir Basilt adja és Nyári Szilviával, aki Angèle Didier művésznőt játssza, régóta ismerjük egymást. De a többi kollégával is hamar megtaláltam a hangot. Rengetegen vannak a társulatban, akik a szentesi drámatagozatra jártak, ahova én magam is, azonnal volt közös témánk. Ez megkönnyítette a beilleszkedést. Az első két este a nosztalgikus történetmesélésről szólt. Nagyon jó hangulatú próbaidőszakon vagyunk túl. Megtiszteltetés, hogy húsz évvel Ascher Tamás emlékezetes Luxemburg grófja után én állíthattam most színpadra a művet.