"A színház semmit sem ígért, csak adott" - Venczel Vera 70 éves

Venczel Vera Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész március 10-én hetvenéves.

"Örömmel tekint vissza, miközben minden lelkesíti, ami ma történik vele. Hisz az igazgatójában, bízik rendezői ítélőképességében. Meggyőződése, hogy tudják, hogyan és kin keresztül képesek megvalósítani, amit szeretnének. Ugyanolyan alázattal viszonyul ma Vallóhoz, Zsótérhoz vagy Forgách Péterhez, mint anno Várkonyi Zoltánhoz. Akkor tehetségével, most tudásával és kimeríthetetlenségével nyűgözi le rendezőit. Legyen szigorú, szenvtelen Bíró Mayenburg vérfagyasztó dokumentumdrámájában, a homoszexuális sorozatgyilkosról, a hírhedt "hannoveri mészárosról" szóló Haarmannban, legyen magát kinevettető Sophie Bonnick a Kitty Flinnben vagy mozdulatlan, rezzenéstelen arcú narrátor A kaukázusi krétakörben, játsszon bár el némán egy egész századot - nem találunk rést színészi vértezetén. Ez az apró, filigrán színésznő betölti és körülöleli a Vígszínház hatalmas színpadát. Jó a szemébe nézni." (Kővári Orsolya Venczel Veráról)
 
"Venczel Vera jóban van egykori szerepeivel mint volt barátnőkkel, akik valahogy nem öregedtek vele. Nem irigy rájuk, tudja: nincs is mire. Neki Pártos Géza azt tanította, hogy a színész boldogabb mindenkinél, mert esténként két órára biztosan nem kell a saját életét élnie. A bonmot jó, de Venczel Vera egész pályája arra bizonyíték: miképpen váltak azok a két-három, sőt több órák az élete, a személyisége részévé". (Sándor Erzsi Venczel Veráról) 

 

 veros

 

Venczel Vera pályájáról: 

 

Budapesten született. Már gyerekkorában színésznek készült, apjával sokat járt színházba, de különösen a verseket szerette. A gimnáziumi évek alatt beiratkozott egy Heller Ágnes vezette önképzőkörbe, majd szülei elvitték Makay Margit színésznőhöz. Ő tanította, biztatta, így indult el a színi pályán, és már középiskolás korában szerepet kapott Máriássy Félix Karambol és Esztergályos Károly Egy csónak visszafordul című filmjében.

 

A Színház- és Filmművészeti Főiskolára első nekifutásra felvették, Pártos Géza színházi rendező osztályába került. Már a főiskolai vizsgáin felfigyelt rá Várkonyi Zoltán, a Vígszínházban rá osztotta a komorna szerepét Heltai Jenő A néma levente című darabjában. A filmgyárba is hívták forgatni, 1967-ben az Egy szerelem három éjszakája és a Tanulmány a nőkről című filmekben szerepelt. A nézők szívébe a következő évben, az Egri csillagok Vicuskájaként lopta be magát, a szerepet egyébként eleve a közönség szavazata alapján kapta meg. Pályakezdő színészként olyan művészóriásoktól tanulhatott, mint Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Latinovits Zoltán, és olyan filmrendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Makk Károly, Fábri Zoltán vagy Sándor Pál. Diplomáját 1968-ban kapta meg, és azonnal a Várkonyi irányította Vígszínházhoz szerződött, amelyhez egész pályafutása alatt hű maradt.

 

Törékeny, finom alkatának köszönhetően naiva szerepeket alakított, lírai, tiszta női karaktereket keltett életre a színpadon (Csehov: Ványa bácsi, García Lorca: Bernarda Alba háza). A tévéfilmekben is hasonló női alakokat formált meg, például Móricz Pillangójában (1970), a Mikszáth regényéből készült A fekete városban (1971) és az Ida regénye című Gárdonyi-feldolgozásban (1974). A Pillangó női főszerepének megformálásáért elnyerte a monte-carlói Arany Nimfa-díjat. Rendszeresen szinkronizált is, több mint félszáz filmben kölcsönözte hangját külföldi színészeknek, ilyen volt A három muskétás, avagy a királyné nyaklánca, A vágy titokzatos tárgya, a Fanny és Alexander és a Jane Eyre. A színház és a tévé mellett rádiójátékokban (A vihar, Fekete gyémántok), mesejátékokban (Marie, a kis hajó, Pipi néni, csipcsirip…!) is gyakran hallhatta a közönség.

 

 lajossal

 

Pályája kezdete óta több mint nyolcvan tévéjátékban és sorozatban, legalább 25 filmben láthattuk, színházi bemutatóinak száma eléri a kilencvenet. A Vígszínházban az elmúlt évadokban egyebek mellett a Búcsúszimfónia (1996), A kaukázusi krétakör, (2003), a Haarmann (2006) című darabokban formálhatott meg új alakokat, jellemeket. Több évnyi kihagyás után újra játszott játékfilmekben is, többek között Szabó István Rokonok (2005), Bacsó Péter De kik azok a Lumnitzer nővérek? (2006), Dettre Gábor Tabló (2008) című alkotásában.

 

A Vígszínház tavalyi, 120. évadának alkalmából mesélt a közönségnek a teátrumról, Várkonyi Zoltánról és a legendás előadásokról. Jelenleg is játszik a Hegedűs a háztetőn, a Tévedések vígjátéka, A vágy villamosa, a Sógornők, a Fátyol nélkül és a Találkozás című darabban, a Házi Színpadon a Szepes Mária misztikus regényéből írt monodrámát, A vörös oroszlánt adja elő (a 2007-ben elhunyt írónőhöz mély barátság fűzte). Venczel Vera művészi munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. 1975-ben vehette át a Jászai Mari-díjat, 1977-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűvel, a Játék a téren című hangjátékban nyújtott alakításáért a Kritikusok Díjával, 1987-ben Kazinczy-díjjal tüntették ki. 2003-ban Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, 2004-ben Ajtay Andor-emlékdíjat, 2005-ben Páger-gyűrűt kapott.

 

2008-ban a közönség szavazatai alapján kiemelkedő művészi teljesítménye elismeréseként a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett, ugyanabban az évben portréfilm készült róla. 2010-ben érdemes művész címmel ismerték el kiemelkedő jellemformálásáért, igényesen megmunkált, hiteles alakításaiért. 2011-ben Harsányi Zsolt-emlékdíjjal és Bilicsi-díjjal tüntették ki, és ismét átvehette a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, 2015 januárjában elsőként vehette át a Szepes Mária-díjat.

 

Gazdag pályát mondhat magáénak, ahogy egy tavalyi nyilatkoztában fogalmazott: “Nem láthatom előre, hogy mikor mi fog jönni, a lényeg az, hogy amiben éppen vagyok, abban maximálisan jelen legyek. Mert minden pillanat egy visszahozhatatlan lehetőség.”

 

vera1

 

Venczel Veráról saját szavaival:

 

Adott: A színház semmit sem ígért, csak adott. Adott lehetőségeket, szerepeket.

 

Szerencse: Szerencsés ember vagyok, mert igen sok jót kaptam eddigi életem során, s azt csinálhatom, amit szeretek, ami mindig is a leghőbb vágyam volt. Elsőre fölvettek a főiskolára, eljátszhattam a drámairodalom számos nagyszerű alakját és egy csomó filmszerepet. Elképesztően sok szeretetet kaptam a pályán és a magánéletben egyaránt.

 

Budapest: Van egy fotóm a papámmal, egész pici vagyok még, fogja a kezemet, és együtt állunk a lépcsőn. Rengeteget jártunk színházba. Gyönyörű előadásokat láttunk, Budapest – ilyen szempontból – a csodák városa volt. Tudod, apukám színész akart lenni. Amikor tehette verseket is tanított nekem. Fölállított az asztalra, hogy mondjam el a Walesi bárdokat, és én szavaltam. A mai eszemmel is gyönyörű élmény volt. Érdekes módon rám ez már akkor hatott és magával ragadott. Aztán jöttek az iskolai feladatok, az ünnepségek, szavalóversenyek…

 

Színésznő: Édesanyám nem örült, de elfogadta, hogy ez az álmom, ezért a család egy ismerőse révén elvittek Makay Margithoz, hogy nézzen meg, érdemes-e erre a pályára készülnöm. Elmondatott velem néhány verset, aztán ő maga kezdett el tanítani, hetente foglalkozott velem. Felvételiztem, és elsőre felvettek. Várkonyi már ekkor "kinézett magának", és a Kárpáthy Zoltán után, a harmadév végén alá is íratta velem a Vígszínházhoz szóló előszerződésemet. Azóta is hű vagyok a társulathoz. Lehet, hogy közben voltak olyan időszakok, amikor kevés szerep talált meg, de annyit forgattam közben, és annyi vendégszereplésem volt más színházakban, hogy ezt szinte észre sem vettem, soha nem unatkoztam. 

 

pill

 

Mozgás: Mindig minden mozgásban van, nem lehet előre eltervezni semmit. Mert egyszer csak, huszonnégy órán belül történik valami, amitől fordulatot vesz az életed. Nincsenek fix pontok. Legföljebb annyi, amennyit a mesteremtől, Pártos Gézától kaptam még a főiskolai évek alatt. Csodálatos pedagógus volt. Szigorú és igényes. Mindamellett tiszteletben tartotta az embert. Olyan nyitottsággal, érzékenységgel és befogadóképességgel figyelt minket, hogy egy sor tulajdonságot értékként hozott elő belőlünk. Fantasztikus volt, ahogy akkor és ott kinyílt a világ. Minden tele volt lehetőségekkel s azzal a hittel, hogy a legjobbat tudjuk adni az embereknek. Ha valami, akkor ez alapvető kapaszkodó volt mindannyiunknak. Bátorságot adott a törődés és a tisztelet, a lényemre, a belső lényegemre való kíváncsiság. S ez a hatás egész eddigi életemben elkísért. Jó, amikor igazán jelen vagyunk egy beszélgetésben, amikor valóban nyitottak és érzékenyek vagyunk egymásra, és ténylegesen odafigyelünk a másikra.

 

Valami nagyobb: A Teremtésben hiszek. Van valami, ami nálam - nálunk, embereknél nagyobb erő. Nehéz ezt megfogalmazni, egyrészt mert annyira intimszféra, másrészt, mikor kimondom, mindent közhelynek érzek. Van, aki azt mondja Teremtő, Isten, Sors. Én elhittem azt, hogy ami az én dolgom, amit nekem kell eljátszani, ami az én feladatom, azt megcsinálhatom.

 

Jelenidejűség: A színpadnál a jelenidejűség a fontos, az, hogy a közönséggel együtt éljük át a katarzist. A filmnél a jóval rövidebb próbafolyamat, a semmivel össze nem hasonlítható légkör, s az, hogy arcunk, szemünk legkisebb rezdülése sem marad rejtve a néző előtt, ugyancsak meghatározó élmény.


Szerepek: Egyszer csak ritkulni kezdtek a szerepek, és én arra gondoltam akkor, hogy végül is ha rövidtávon gondolkodom, akkor fantasztikus életem van, viszont hosszútávon… Aztán beszélgettem Darvas Ivánnal, aki azt mondta – ez a pálya soha nem volt egyenes.

 

Munka: Éveken át úgy éltem, hogy reggel szinkronizáltam, délelőtt próba volt a színházban, aztán mentem a rádióba, este játszottam és este tízkor még vagy visszamentem a stúdióba vagy indultunk forgatni. Szinte soha nem voltam otthon. A mai eszemmel azt sem tudom, hogy lehetett ezt hosszú távon bírni? Miközben fiatalon persze, hogy lehet. 

 

Hűség: Én hűséges típus vagyok, nem könnyen csapnék be egy ajtót egy sérelem miatt. Azt látni rajtam, mindig észre is vették, ha nem úgy gondoltam valamit, ahogy ők. Ennyi. Előfordult, hogy kevesebb volt a feladat, olyankor döbbenetes dolog történt: felfedeztem magamat. Rájöttem, hogy van magánélet is, hogy semmit sem tudok az életmódomról, csak futok produkcióból produkcióra. Elmúltak a szerepekből hazavitt feszültségek. 

 

Sogornok 1 Foto Gordon Eszter

Fotó: Gordon Eszter

 

Partner: Nagyon tisztelem az írókat. Amit megfogalmaznak, azt előbb meg kell fejteni, s csak utána lehet megtanulni. Nekem az író az első partnerem. (...) Amikor az előadás végére érek, mindig hálás vagyok a nézőknek, hogy néma csendben, egyetlen pisszenés és rezzenés nélkül figyelnek. Ezért is gondolom úgy, hogy nem vagyok egyedül. A közönség a partnerem. Egyedül ez nem is menne. Nem is tudom félretenni a szöveget két előadás között. Folyamatosan ébren kell tartanom magamban a darabot, olyan szoros együttélést kíván a feladat. 

 

Győzelem: Amerikában egy pszichiáter a tévéműsorában egyszer azt mondta: Döntsék már el, hogy győzni akarnak vagy boldogok akarnak lenni? Azt gondolom, hogy tényleg érdemes eldönteni. Ha győzünk, akkor mi van? Ezt a kérdést az életünk minden területén feltehetjük magunknak. Folyamatosan azt tanuljuk hogy hogyan kell jól szeretni. Anyaként, feleségként, testvérként, barátként – ugyanaz a kérdés. Mindenki arra vágyik, hogy szeressék. Az életünkben a legfontosabb szerintem a felelősségvállalás. És kiért tudod vállalni? Magadért. Bölcs emberek mondják, hogy mindegy mit csinálsz, érezd magad jól benne. Nem láthatom előre, hogy mikor mi fog jönni, a lényeg az, hogy amiben épp vagyok, abban maximálisan jelen legyek. Mert minden pillanat egy visszahozhatatlan lehetőség. Épp ezért mindig a legjobb tudomásom szerint igyekszem cselekedni. Úgy sem tudok más és több lenni, mint ami vagyok. És épp ezért nincs értelme senkire haragudni. Hiszen mindenki ott tart, ahová addig eljutott. Pártos Géza, a főiskolai osztályfőnököm mondatát 18 éves korom óta viszem magammal: A lényeg, hogy bár ebben a pillanatban több nem tudok lenni - de kevesebb se legyek!

 

Lámpaláz: Rám is rám tör minden előadás előtt, de számomra ez egy természetes dolog, hozzátartozik a hivatásomhoz. A premier előtti izgalom sem szűnt meg, sőt! Ráadásul nincs két egyforma produkció: cserébe viszont minden előadásnak más varázsa van! Többek között ezért (is) csodálatos a mi hivatásunk. A mai napig a fülemben cseng a főiskolai osztályfőnököm, Pártos Géza mostanra már-már szlogenné vált kijelentése: „Maguk szerencsés emberek, mert esténként két órára megoldhatják az életüket”. A pályám során sokszor idéztem a tanár úrnak ezt a mondatát, és egyre többször hallom más kollégák szájából is, mert amit a tanár úr mondott, az valóban így van. Attól kezdve, hogy felgördül a függöny, számomra megszűnik a színpadon kívüli világ, és abban a pillanatban nem marad más, csak az előadás. A gondok, a problémák, a bánatok és az örömök is megvárnak az öltözőben. Hét óra hét perctől a darab világában vagyok jelen – ilyen a színház semmihez sem fogható csodája! 

 

veravenczel

 

Inkább: Bármilyen fáradt vagyok, nem tudom rávenni magam a korai lefekvésre. Már rég aludnom kéne, ehelyett teszek-veszek, szöszmötölök, olvasok. Másnap meg kóválygok. Fegyelmezetlenség az is, hogy hárítok, halasztok, főként, amikor hivatalos ügyeket kellene intéznem. Inkább hatszor fölmosok, ablakot pucolok, bármit szívesebben csinálok, ami átlátható.

 

Napfény: Ha az ember állandóan dolgozik, eltűnik a napfény, csak a szinpadi vagy a filmes reflektorok világítanak. Ám a napsugárra mindannyiunknak szükségünk van. Igen.

 

Vágyak: Vágyni pedig arra vágyom, hogy megőrizhessem az örömre való nyitottságot, hogy megmaradjon az a képességem, hogy értékeljem, ami érték, ami jó, ne azt keressem, hogy mi nem jó. 

 

Élet: Az életet nem lehet megúszni. Viszont hiszek abban, hogy mindenki megkapja azt a védettséget, amire szüksége van, és nem rak rá a sors nagyobb terhet, mint amennyit elbír. Amíg az ember él, mindig történhetnek csodák. Onnan is kaphatsz jó szót, segítő kezet, ahonnan nem is vártad. Nem szabad bezárkózni, ki kell menni a világba. 

 

Kapaszkodó: Annyit tudok mondani mindenkinek, hogy szeresse azt, amit csinál. Keresse meg azt, ami hozzá legközelebb áll, művészi szinten bármit lehet csinálni. Mindenkinél ott van a sikerélmény lehetősége. A legnehezebb időkben is, tragédiák, szörnyű események, nehéz pillanatok közepette ez lehet az egyetlen kapaszkodó.

 

Forrás: MTI, színház.hu, Fidelio, life.hu, kultúrprojekt.hu, Művészvilág

 

süti beállítások módosítása