"A pozíció nem hatalom, hanem felelősség" - Interjú és pályázat Őze Áronnal

Őze Áron július 1-től a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza igazgatója lesz. A leendő vezetőt a pályázatról, a megkeresésről és a szakmai bizottság munkájáról kérdezte Kmety-Molnár Györgyi.

Több helyen is nyilatkoztad: felkértek arra, hogy pályázz a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza vezetésére. Mesélsz arról, hogy mi történt?

 

Éppen benne voltam a Magyar Színház átadás-átvételi folyamatában, - ami egy kissé hosszabbra nyúlt, mint kellett volna -, amikor kaptam egy telefont. Egy általam korábbról is ismert úr érdeklődött, hogy hosszabb távú terveim között szerepelhet-e esetleg a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház vezetése, elképzelhetőnek tartom-e, hogy a jövőben ebben az intézményben dolgozzak vagy elvetem, mint lehetőséget. Az első gondolatom az volt, hogy elutasítom a felkérést, de mivel soha nem mondok nemet addig, amíg nem tudok meg többet egy témáról, abban maradtunk, hogy folytatjuk a beszélgetést.

 

ozearon1

 

Anno a Magyar Színház igazgatását is felkérésre vállaltad, de akkor egykori igazgatód, Iglódi István fordult hozzád...

 

Igen, annak idején kétéves munkánkba került felkészülni a feladatra. Most hasonló alapossággal próbáltam felmérni a lehetőségeket. Az számomra is nyilvánvaló volt, hogy Dr. Borsós Beáta és Dobák Lívia olyan színházat kovácsolt egy művelődési házból, ami saját műsorpolitikájával, kéttagozatúságával, bemutatóival, vendégjátékaival felkerült a hazai színházi térképre. Ezért megfogalmazódott bennem a kérdés, miért engem kerestek meg, mi a baj a jelenlegi vezetéssel.

 

Mi volt a városvezetés válasza?

 

Ezt nem tisztem kommunikálni. Ahhoz, hogy miért romlott meg a viszony, semmi közöm. Nem voltam jelen a folyamatban, így nem, hogy ítélkezni, de még véleményezni, tudósítani sincs jogom róla. Csak annyit mondhatok, számomra egyértelműen kiderült, hogy a jelenlegi vezetéssel nem szeretnék folytatni a munkát.

 

Korábban azt nyilatkoztad, ha nem téged, akkor valaki mást találtak volna meg a feladattal…

 

Mindenképpen egy szakmabelit szerettek volna igazgatónak, ráadásul olyasvalakit, aki rendelkezik színházvezetői tapasztalattal. Engem ajánlottak. Amikor már minden információ a rendelkezésemre állt és kiderült, hogy ha én nemet mondok, akkor valaki mást keresnek meg, lehetőségként tekintettem a felkérésre. Ezzel egyidőben arra jutottam, hogy nem szeretném mégegyszer feladni vagy félretenni sem a színészi, sem a rendezői pályámat, és csak úgy vágok bele a munkába, ha építhetek egy olyan csapatot, aminek a működésében hiszek. Azt is tudtam, hogy kizárólag egy olyan pályázattal vagyok hajlandó jelentkezni, amivel szakmai szempontból elégedett lehetek.

 

Akadt, aki megjegyezte, hogy nem jártál még a színházban, nem láttál előadásokat és nem találkoztál a jelenlegi vezetéssel.

 

Valóban sok feszültség keletkezett a közgyűlési határozatot követően. Vannak, akik meglepődtek, vannak, akiknek nagyon rosszul esett és akadnak olyanok is, akik örültek a döntésnek. Ez egy nagyon furcsa "vákum időszak". Ennek az érzékeny helyzetnek már több oldalát is megéltem, ezért tudom, hogy mindennek eljön a maga ideje és hogy fontos a ritmus. Munkatársaimmal, Sipos Imrével és Csadi Zoltánnal eddig a pályázaton dolgoztunk, amelyben leírtuk és hangsúlyoztuk is, hogy folytonosságot szeretnénk, a valódi ismerkedés a színházban dolgozókkal úgyis csak egy munkafolyamatban, a mindennapokban valósítható meg. (A pályázat a cikk végén egészében elolvasható - A szerk.

 

arona

 

Mikor találkozol a jelenlegi vezetéssel?

 

Dr. Borsós Beátával ezen a héten találkozunk kettesben. Most megkezdődik a jövő évad előkészítése, amelyben nekem sem gazdasági, sem költségvetési, sem művészeti szempontból vett döntési jogom nincs, maximum, ha megkérdezik, véleményem, tanácsom lehet. A jelenlegi vezetést szeretném biztosítani arról, hogy a terveiket nem fogom sóval behinteni, a társulatot pedig arról, hogy mindenkinek lesz munkája. Ezért is nevezem az előttük álló évadot a bizalom évadának.

 

A bizalmat minden esetben nagyon nehéz megszerezni, kiváltképpen egy olyan helyzetben, ami előtt most sokan értetlenül állnak, miszerint a szakmai bizottság egyhangúlag a jelenlegi vezetést támogatta.

 

A szakmai bizottság munkája egyfajta áldemokrácia fenntartása. Ezzel az egész szakma tisztában van, csak nem beszélünk róla. Nem egészen értem, hogy miért. A jelenlegi helyzetben sokkal tisztábbnak látnám, ha kineveznék a színházvezetőket. Nemcsak pályázóként, szakmai bizottsági tagként is végigéltem már egy igazgatóválasztást, voltam én is bohóc. Akkor teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a procedúrában való részvételünk és a véleményünk felesleges. Egyébként a szakma mentalitásáról az ötvenes évek jutnak az eszembe, amikor mindenki rettegett mindentől és mindenki ott szúrta hátba a másikat, ahol csak tudta. Ezt iszonyú nagy luxusnak tartom, rengeteg energia és pénz megy el erre. Számtalan lehetőség mellett megyünk el azért, mert kevés szakmai kapcsolat rendelkezik azzal a képlettel, hogy együtt oldjunk meg valamit.

 

Ahhoz a felvetéshez mit szólsz, hogy elvettek tőled egy színházat és most kárpótlásként kapsz egy másikat?

 

Ez butaság. Két különálló és különböző történetről van szó. Bár az tény és való, magam sem hittem volna a Magyar Színház átadás-átvételekor, hogy közel másfél év múlva újra egy ilyen helyzetben találom magam. A megjegyzések rosszindulatból, sértettségből születnek. Aki szerint egy színház vezetése a hatalomról szól, tévúton jár. A pozíció nem hatalom, hanem felelősség.

 

ozearon

 

A pályázatodból mit emelnél ki?

 

Egyrészt azt, hogy a munkát, ami elindult a Bartókban, szeretnénk folytatni. Másrészt azt, hogy nincs fővárosi és vidéki közönség – a közönség mindenhol ugyanaz, ugyanúgy kell becsülni és tisztelni. És mivel a dunaújvárosiaknak csak egy színházuk van, strukturáltan kell évadot tervezni, úgy, hogy minden korosztályt megszólítsunk, hogy egy igényes népszínházi repertoár épüljön fel, hogy tekintettel legyünk arra, mit kíván a 80 fős befogadó stúdiószínház és mit kíván a nagyszínpad. A pályázatban fontos helyen szerepel többek között a színházpedagógia program elindítása is, reményeim szerint erre lesz mód. Azt is lényegesnek tartom, hogy a közvetlen kollegáimmal évről-évre újra elolvassuk a beadott pályázatot, hogy mindig visszatérjünk az origóhoz, hogy s mindennapok problémái ne tereljenek el minket más irányba, mint amerre indulunk.

 

“Igazgatóként az elmúlt öt évben csak kénytelen-kelletlen folytam bele a politikába, már amennyire a gyomrom engedte. (…) Egy politikai kegyeltségű vezető most alkalmasabb nálam” – nyilatkoztad a Magyar Színház átadása idején. Megélted, milyen amikor elveszik tőled azt, amiért hosszú éveken át küzdöttél. Most miért állsz bele egy ugyanilyen helyzetbe?

 

Úgy érzem, hogy a kérdésre a fentiekben már választ adtam. Ha valaki ezt a helyzetet adok-kapokként fogja fel, akkor meglehetősen lekicsinyli. Engedtessék meg, hogy most már az előttem álló feladattal foglalkozzak.

 

Szerző: Kmety-Molnár Györgyi

 

ŐZE ÁRON PÁLYÁZATA ITT ELÉRHETŐ.