Új független társulat alakult - Villáminterjú Fogarasi Gergellyel

Fiatal, független színházi alkotókból áll a nemrég megalakult 42. Színház. A társulat első bemutatója az idei POSZT-on is vendégszereplő Összkomfort volt. Most egy kortárs izlandi vígjátékot, Arni Ibsen Mennyország hátulról című darabját rendezi Fogarasi Gergely, a társulat vezetője. A rendezővel színházalapításról, Y generációról, színpadi terekről, hunglish-ról és jövőbeli terveiről beszélgettünk.

A premierre május 22.-én, vasárnap, a második előadásra pedig május 23.-án, hétfőn kerül sor 19:00-tól, az Auróra Közösségi Központban (VIII. Auróra utca 11.) A POSZT Off keretén belül a június 14-én látható az előadás a Janus Egetemi Színházban.

 

42 Szinhaz  

 

Miért esett a választásod épp erre a darabra?

Mai fiatalok problémáival szerettem volna foglalkozni, és mindenképpen vígjátékot akartam rendezni, de fontos volt, hogy ne szocio-színházat csináljak, ne drámapedagógiai blogokból elővett anyagot, hanem egy rendes sztorit dolgozzak fel. Azt hiszem, megtaláltam az egyetlen olyan piaci rést a budapesti underground világában, amire a magyar színháznak még szüksége volt: kortárs izlandi dráma. (nevet) Arni Ibsen nálunk is jól ismert vígjátékíró. Mennyország című darabját néhány évvel ezelőtt játszották már Kaposváron és Békéscsabán is. Mindkét előadást két rendező jegyezte a mű egészen speciális szerkezete miatt. Ez egy egyfelvonásos, ami párhuzamosan játszódik két helyszínen. A történet egyszerű: három pár, régi barátok elmennek hétvégére egy víkendházba. Isznak, beszélgetnek, kiadják a lelküket, elszabadulnak az indulatok, és másnap hazamennek.

 

Hogy lesz mégis különleges egy ennyire hétköznapi történet?

Ez egy nagyon fura, kicsit morbid, északi humorú, érdekes ritmusváltásos darab. A mi előadásunk a korábbi feldolgozásokkal szemben már a helyszínt tekintve is különleges. Nem színházban, hanem egy közösségi térben mutatjuk be, az Auróra Közösségi Központban, mely a VIII. kerület szívében található, van udvara és belső tere is. Tehát a díszletszerűségből kilépve, teljesen reális helyszínen játszunk. Az Auróra két terében, a nagyteremben és az udvaron játsszunk párhuzamosan. A szünetben a közönség helyet cserél és megnézi, mi a történet másik oldala. Ez persze borzasztóan erős koncentrációt kíván a színészektől, mert miközben az egyik helyszínen játszol, figyelned kell fél füllel, mi történik a másik helyen, hiszen végszóra be kell érkezni, vagy ki kell menni a másik térbe. Miközben a darab szerkezetében, poentírozásban egy nagyon hagyományos vígjáték (szerepcsere, jelmezcsere, kellékpoén), a mondandója, az aktualitása nagyon is mai: az Y generációs életérzést próbálja elkapni. Megírása óta 18 év telt el, rengeteg változás történt azóta is generációs szinten, tehát egy picit még maibbra kellett fogalmaznunk. Még soha nem próbáltam vígjátékot. Nem könnyű feladat. Mindig drámákat rendeztem, tragédiákat, de az, hogy egy jó szövegpoén kijöjjön… az piszok nehéz.

 

MENNYORSZAG HATULROL 1a

 

És mennyire ültettétek át magyar környezetbe a történetet?

A próbafolyamat elején úgy indultunk neki, hogy mi van, ha itt és most Magyarországon játszódik a darab. De kevésbé működött, mint ezzel a kicsit elidegenített izlandi környezettel. A mai korra azonban finoman áthangoltuk. Jelmezben, díszletekben, a szlengekben is meghagytunk egy kicsit angolos feelinget, mert ami ’98-ban Izlandon angolos attitűd volt, mostanra szivárgott be Magyarországra. Azt mondanám, az ország érte be a darabot, nem fordítva.

 

Az eredeti magyar fordítást használjátok vagy újat írtatok?

 

Az eredeti, Szappanos Gábor féle fordítást használjuk, de a próbák során elég sokat gyúrtunk a szlengeken, és meg kellett találnunk a félig izlandi-félig angol szövegek mai magyar megfelelőit, vagyis, hogy hogyan beszélik ma a fiatalok a „hunglisht”.

 

A csapat hogy állt össze?

Az előző munkám az Összkomfort című előadás, ami a Dühöngő ifjúság egy átirata. Az ottani szereplők közül hárman vannak a Mennyországban: Fábián Szabolcs, Bognár Anita és Móga Piroska. Szabi és Piroska a Kaposvári Egyetemen végeztek, csak úgy, mint Gonda Kata és Hajmási Dávid. A színészek közt tudhatom Boros Ádámot is. A csapat egy részével saját társulatot is alakítottunk 42. Színház néven, ez nagy boldogság. Különböző irányokba szeretnék nyitni a csapattal. Nem csak underground darab terveim vannak, szeretnék eljutni nemzetközi fesztiválokra is. Lehetőségeket keresünk.

 

Az Aurórával hogyan jött létre az együttműködés?

Amikor több mint négy év után nem régiben hazajöttem Kölnből, körülnéztem, hol lehetne dolgozni. Rá kellett jönnöm, hogy az alatt az idő alatt, amíg távol voltam, nagyon beszűkültek az itthoni lehetőségek. Kevés játszóhely maradt a függetlenek számára. Az Aurórát részint az egykori Sirályos csapat csinálja, akikkel nagyon jó kapcsolatom volt. Rendeztem ott előadást, de forgattam videó klipet is. Felvettem velük a kapcsolatot más projektek kapcsán, aztán egy picit elaludt a közös munka gondolata, mert közben a Sanyi és Arankában elkezdtem dolgozni az Összkomforton. Valamennyi előadásomban különlegesen kezelem a színpadi tereket. Amikor elővettem az új darabot, aminek a térkezelése már önmagában is izgalmas, azonnal eszembe jutott az Auróra. Boldogan fogadtak és én is boldog vagyok, hogy velük dolgozhatok, mert nagyon tisztelem azt a melót, amit ők a civil szférában és a kulturális életben tesznek. Ez fontos dolog, és ebben szívesen veszek részt én is a magam művészi eszközeivel.

 

Fogarasi Gergely 2a

 

Eddig elsősorban filmesként dolgoztál. Mennyire használod a színházi munkában a filmes eszközöket?

Nem filmeket akarok csinálni színpadon. Egyáltalán nem idegen tőlem a színpad világa. Gyerekszínészként kezdtem, 1996-ban felvettek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahová egy évig jártam. Írtam egy dolgozatot a főiskola strukturális szerkezetének megváltoztatásáról angolszász minták alapján. Azonnal kirúgtak. Ezt követően a Radnóti Színházban léptem fel és csak ezután kezdtem filmezni. Elég sok rendezővel dolgoztam, hogy tudjam, rendezőként mit nem szabad csinálnom. Azt, hogy mit kell, még nem biztos, hogy tudom, de hogy mit nem kell, abban egész határozottan biztos vagyok. Nem vagyok “filmes” színházi rendező, bár vannak olyan projektek, amikben használtam spéci világítást, videó technikát. Inkább olyan típusú kattogásom van, hogy ha megcsinálok valamit az egyik műfajban, azt hogyan tudom továbbvinni a másikban. Úgy hogy már gőzerővel dolgozunk az Összkomfort forgatókönyvén. Most adjuk be a Filmalaphoz.

 

A Mennyország hátulról után mi lesz a következő színházi munkád?

Három előadás tervem van a következő évadra. Az egyik Mrožek egy kevésbé ismert darabja, pontosabban nem is színdarab, hanem egy tévéjátéknak indult forgatókönyv, a Ház a határon. Arról szól, hogy határkiigazítás van és egy családi ház kellős közepén felhúznak egy kerítést. Erről most elég sok mindent lehet mondani. Határőrök, emigránsok, embercsempészek, politikusok, mindenki van benne. Ezt egy Solaris adaptáció követi. Intermediális előadást akarok csinálni belőle, hogy nemzetközi fesztiválokra lehessen vinni. Az alaptörténet az, hogy van egy bolygó, vannak űrhajósok, és ez a bolygó, amit egy élő organikus szövetnek tekinthetünk, kommunikál az űrhajósokkal. De nem dumál hozzájuk, vagy üzeneteket közvetít, hanem megjeleníti a legtitkosabb vágyaikat, félelmeiket, amiket valamiféle közös memóriából vagy közös emlékezetből rak össze. Most a digitális őskor kezdetén vagyunk, és mi vagyunk az első digitális ősemberek. A mi lenyomataink, vágyaink, facebook lájkjaink valahol tuti összekapcsolódnak, és ebből lesz majd egy totális archívum. Ezt nagyon szépen rá lehet húzni a Solaris eredeti mondanivalójára. A harmadik darabot pedig valamelyik vidéki színházzal együttműködve szeretném bemutatni. Bacsó Péter Te rongyos élet című filmjéből írtam egy szüzsét. Picit átírtam az eredeti forgatókönyvet, bizonyos részeket jobban aláhúztam. Van mit mesélni arról ma is, hogy van egy sztár színésznő, akit az új politikai hatalom kitelepít, majd annak a rezsimnek is sztárszínésznője lesz. Őrületes dolog lesz, munkás indulók keverednek operettekkel. Ebből is érzékelheted, hogy mindig olyan darabokat veszek elő, amik itt és most komoly kérdéseket feszegetnek.

 

Az előadásról és a társulatról többet megtudhat itt:

szinhaz42.blog.hu