Szávai Viktória: "A nőknek egyszerűbb megtalálni a helyes utat"

Vasárnap játszották 50. alkalommal Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból című művét a Radnóti Színházban. Ennek kapcsán a női főszereplőt, Szávai Viktóriát kérdezte a Karzat blog.

 

A Karzat blog cikkéből:


Arra a kérdésre, hogy a bemutató óta eltelt három és fél évben mennyit változott az előadás, Szávai Viktória így felelt: "Ezt nehéz megítélni, mert ugye az ember benne van,- nyakig. Nyilván maga a darab szerkezete, a jelenetek, amit akkor Bálint András, a darab rendezője lerakott, amit mi megbeszéltünk, amihez tartjuk magunkat, az a kotta, az nem változott. De nyilván az elmúlt években csomó minden történt Schneider Zoltánnal és velem is, amik mind gazdagították az alakítást. Ami nagyon érdekes, hogy a szerepnek is van magánélete, és az is mélyült az idő során. Nekem nagy flash-em szokott lenni, amikor megy egy darab, már nem tudom hányadik előadást játsszuk, és egyszer csak eszembe jut, hogy mit gondoltam a premieren egy adott momentumról, és ott jelen időben a nemtudomhanyadik előadáson megélem, hogy mennyivel bonyolultabbá, gazdagabbá vált egy adott pillanat. Ezek pici dolgok, a néző nem is veszi észre, de a színész tudja, hogy mennyi minden van még a rétegek mögött, amit az idő előbányászik."

 

jelenetek

Fotó: Földi Imre/MTI

 

"Szokták mondani, hogy van az a színész, aki előadás után nem tudja levetni a szerepet, tovább dolgozik benne egész éjszaka. Én nem ilyen alkat vagyok. Én 7-től 10-ig vagyok az az ember, akit éppen játszom. A színpad visszahatása pedig nagyon pozitív: nyilván sokszor vagyok zaklatott, vannak rendezetlenségek a magánéletemben vagy egyszerűen csak nem vagyok jó passzban. Ilyenkor, ha játszom este, az engem mindig kitisztít, rendbe rak. Én 10 órakor úgy lépek le a színpadról, mintha egy wellness hétvégéről jöttem volna haza vagy lefutottam volna egy Margit-sziget- kört, szóval kimennek a feszültségek, és kisimul az idegrendszerem" - árulta el Szávai Viktória.

 

A színésznő a mai férfi-női kapcsolatokat katasztrofálisnak látja. "És itt most nem feltétlen a saját példámról mondom. A körülöttem lévő barátnőim, ismerőseim vergődésében is azt látom, hogy valami nagyon el van csúszva. Azt gondolom, hogy a nőknek egyszerűbb megtalálni a helyes utat, mert van egy biológiai órájuk, egy erős ösztönük a család létrehozására, a gyerekvállalásra. Ez a program még működik a nőkben. Úgy látom, hogy a férfiakban viszont egyáltalán nem. Ez nagyon fura szakadék szerintem:, egy nő valahogy ma sokkal tovább és mélyebbre lát egy párkapcsolatban, egy férfi viszont megelégszik azzal, hogy ő jól legyen, és ha a másik is jól van mellette, akkor az úgy tök oké, akkor az úgy kerek. Ennél nagyon nem akarnak tovább látni. Ez a felelősségtől való félelem, a rettegés az elkötelezettségtől, vagy nem tudom micsoda. Mi nők meg nyilván szeretnénk azt megélni, hogyha valami tényleg jó és működőképes, akkor az tart valamilyen irányba, lehet rá építeni, hogy az tovább fejlődik, házasság vagy nem házasság, család, gyerekek … stb., szóval valamilyen teljesség felé halad. És mondom, tényleg rengeteg ilyen példa van a közvetlen környezetemben, a nő elindulna valami felé, és a férfiak valahol félúton lemorzsolódnak" - fogalmazott a Radnóti társulatának tagja.

 

A teljes interjú itt olvasható.