"Hideg a világ. Kell a tűz..." - Ruttkai-Latinovits Napokat rendeznek Szentgotthárdon

Június 11-én különleges rendezvényre hívja Szentgotthárd az érdeklődőket.

 

40 éve már, hogy Latinovits Zoltán élete tragikus véget ért 1976. június 4-én, és 30 éve annak, hogy Ruttkai Éva 1986. szeptember 27-én az égi színtársulathoz szerződött. Művészetük és munkásságuk előtt tisztelegnek Szentgotthárdon a Ruttkai-Latinovits Napokon, amelynek első programja 2016. június 11-én, szombaton 16 órakor kezdődik a szentgotthárdi Csákányi László Filmszínházban.

 

A beszélgetés vendége Frenreisz Károly zenész, Latinovits Zoltán féltestvére. Ezen kívül levetítenek egy, még soha máshol be nem mutatott felvételt Latinovits Zoltánról és Ruttkai Éváról, majd Tarics Péter előadását hallhatják. 19 órától a Szindbád című filmet vetítik.

 

latinovits ruttkai keleti

 

Ruttkai Éva 33, Latinovits Zoltán pedig 29 éves volt, amikor Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának próbáin 1960-ban egymásba szerettek a miskolci színházban. A színésznő 1964-ben bejelentette, hogy szerelmes, és elköltözik férjétől, Gábor Miklóstól, akivel békében váltak el egymástól.

Ruttkai és Latinovits szenvedélyes, indulatoktól sem mentes kapcsolata 16 együtt töltött évet ért meg - földi léte a színész halálával végződött, ám máig nem tudni, hogy a depresszióval küzdő művész önszántából ugrott a vonat elé Balatonszemesen, vagy baleset történt. Ruttkai Éva sohasem hitte el, hogy szerelme öngyilkos lett, ahogyan Latinovits édesanyja, a százévesen elhunyt Tinka néni sem.

 

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához:

 

"Merre csavaroghatsz drágám, és vajon gondolsz-e ránk, akik nagyon egyedül vagyunk, Bagóval egymásra utaltak, tehetetlen. Álmunk a géped maga után húzta, délutáni kék égen fehér csík.

 

Egyedül vagyok.

 

Akárhogy is történt és történik: Hozzád tartozom. Azt hiszem, ez el van végezve. Elvégeztetett.

 

Szemes a régi. Az emberek idegenek.

 

Nincs nyaralás. Az emlékek miatt, amik most befednek és ellepnek, a múlás miatt, amit percnyi pontossággal mérek fel és nyugtázok. Múlunk és nem mulatunk. Az idő múlatja kedvét rajtunk.

 

Nincs nyaralás Bagó miatt. Ebben a kis fekete testben egy ősi lélek lakhat, annyira követi az ember ritmusait, kedvét, mozdulatait. Nem vitorlázom nyugodtan, ha nem tudom, mi van vele. És tudom is: vár rám. Gondolataiban biztos megakad, merre lehetsz, de Te az utóbbi időben keveset látogattad őt. Engem szokott meg hétköznapnak, Te voltál az ünnep.

 

Nyaralás nincs. alvás is csak altatóval. nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom.

 

Mert Isten is így akarhatja.

 

ruttkai latinovits4

 

Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újra szüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.

 

Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk, levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.

 

Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi színeket. A régi szíveink.

 

Régi szíveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szíve.

 

Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A víz csillogása szíved csillogása. A szél hártyája a vízen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a víz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vízben, víz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kísért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.

 

Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!

 

Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.

 

Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.

 

Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.

 

Fáj a hiányod.

 

Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod.

 

Ha van még idő."

 

 ruttkai latinovits3

 

 

Program:

 

16.00 Beszélgetés Latinovits Zoltán életéről és munkásságáról
Vendégünk: Frenreisz Károly a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett zenész, zeneszerző (Latinovits Zoltán féltestvére), valamint videós bejelentkezéssel Sebő Ferenc Kossuth-díjas művész, a Nemzet Művésze.

Premier: egy, még soha máshol be nem mutatott felvétel Latinovits Zoltánról és Ruttkai Éváról!

 

17.00 „A közöttünk élő Színészkirály – Hogyan élt és halt meg Latinovits Zoltán”
Tarics Péter újságíró, író, okl. politikai szakértő előadása.

A beszégetésre és az előadásra a belépés díjtalan.

 

19.00 Szindbád (magyar filmdráma)
További információk és online helyfoglalás: www.csakanyimozi.hu