„Az alkotóknak sokszor eretneknek kell lenniük” – Villáminterjú Bozsik Yvette-tel

A Jézus Krisztust Andrew Lloyd Webber és Tim Rice 1970-ben esendő „szupersztárrá” tette, közel vitte az akkori hippi korszak fiataljaihoz. Az azóta a világ színpadait meghódító, klasszikussá vált rockoperát Bozsik Yvette a tőle megszokott újítóerővel aktualizálta a kaposvári Csiki Gergely Színházban.

jezus krisztus szupersztar

Fotók: Memlaur Imre 

A június 16-án a Városmajori Színpadon is bemutatkozó feldolgozás felteszi a kérdést: ma hol találhatnánk rá Jézusra, ha köztünk járna? 

A maga korában is közösségi térben mozgott Jézus, az utcán, a piacon, a templomban – mondja a kérdés kapcsán a koreográfus-rendező.  – Ma is bárhol felbukkanhatna a fiatalok körében. Például a budapesti bulinegyed hipszterei között. 

Könnyen fogadta aktualizáló gondolait a romkocsmák világát hitelesen felidéző jelmez- és díszlettervező páros? 

Fantasztikusan együtt tudtunk dolgozni Berzsenyi Krisztával és Cziegler Balázzsal, aki jól működő többfunkciós teret hozott létre. A romkocsma a második részben templommá alakul. De itt is a mai világ jelenik meg. Amikor Jézus kiveri a kufárokat, a hely tele van drogossal és szenvedélybeteggel. 

Milyen habitus lenne Jézus, ha ilyen közegben kellene működnie, csodát tennie? 

Nem konkrét személyiségben gondolkodtam, hanem Jézus számomra és a mai ember számára is fontos evangéliumi tanításaira figyeltem. Művészként is lényeges útmutatásnak tartom, hogy ne a tágas kapun menjünk be, hanem a szűkön. Nem akarok trendekhez, formákhoz igazodni, nem kívánok divatos lenni. Az alkotónak sokszor eretneknek kell lenniük. Amikor emiatt támadtak, ez a tanítás erőt adott, hogy továbbra is a szűk kaput válasszam. Vagy ott van a pálfordulás esete, ami számomra már nem az elveit eldobó emberre szimbóluma, hanem azé, hogy az életünk közepe táján jövünk rá, merre van a helyes út. Például arra, hogy a sikernél sokkal fontosabb dolgok is léteznek. De ugyanígy érvényes művészi szituációkra a „ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel” tézis. 

 Ez így, szó szerint, ha jól tudom, nem szerepel a Bibliában. 

Miközben a darabra készültem, beleástam magam a vallástörténetbe, elmélyültem a gnosztikusok tanulmányozásában, hogy túlléphessek bizonyos tabukon. Az általunk ismert Biblia kanonizált változat, a tridenti zsinaton fogadták el. Más írások kimaradtak belőle, de én ezekkel az apokrif evangéliumokat is beledolgoztam a rengeteg megközelítésre lehetőséget adó történetbe. Sok kódot helyeztem el benne, amelyek talán nem mind fejthetők meg egyből. Azoknak könnyebb dolguk van, akik nyitottak ebben a világban, amely effektíve arra törekszik, hogy elbutítson minket. A téma tágításában „angyalok” voltak a segítségemre. A Júdás szerepét játszó Bakos-Kiss Gábor és a Jézust alakító György-Rózsa Sándor. Egyikük kántor, a másik presbiter volt korábban. 

Miért lett János helyén Mária Magdolna a tizenkettedik apostol a színdarabbeli utolsó vacsorán? 

Leonardo Utolsó vacsoráját rendeztem meg a színpadon. Mondhatnám, hogy Dan Brown és Ron Howard Da Vinci-kódja szerint gondolkodtam. De Mária Magdolna evangéliumából is az derül ki, hogy ő Jézus párja volt. Fülöp evangéliuma szintén utal rá, mennyire fontos volt a Megváltó számára Mária Magdaléna, és hogy többször szájon csókolta a nőt. De a tanítványokat illetően is dupla csavart alkalmaztam: vannak köztük saját, valóságos tanítványaim. A Jézus körül szeretetben működő csapat lehetne akár a saját társulatom is, amelyik szeretetalapon dolgozik. De azt hiszem, minden közösség csak szeretetben tud működni, és nem gyűlöletben, ami a mai világot megosztja. Nagy szükségünk lenne most is egy Jézus habitusú emberre. Csak félő, hogy őt is hamar kiátkoznák, ha képletesen is, de keresztre feszítenék.

jezus krisztus szupers

 Az interjút Mátraházi Zsuzsa készítette.