Kiss Diána Magdolna: „Sokkal inkább vagyok bohóc, mint királylány”

A független színjátszás egyik meghatározó szereplőjét, Kiss Diána Magdolnát kérdezte az Elle. Lapszemle.

Egyszer úgy fogalmazott, a Színművészetin mint egy-egy ajándékdobozt bontogatták a hallgatókat. A kérdésre, benne mit találtak, Kiss Diána Magdolna elmondta: „Azt hiszem, azt az elveszett gyereket, akin jó sok réteg van, és egy vastag hagymaként sokáig kell fejtegetni, mire megtalálják a magját. Valószínűleg látták, hogy van itt egy jó hangú, jó alkatú naiva, akinek mindenekelőtt meg kell küzdeni a dacosságával. Az én tervem akkoriban nagyjából az volt, hogy minimum én legyek majd az új Törőcsik Mari. (…) Amikor negyedév végén ott álltam szerződés nélkül, napokig sírtam, hogy nekem sosem lesz színházi szerződésem. És tényleg, azóta sincs” – mondta a színésznő, akit arról is faggattak, milyen alkat valójában. 

Hála istennek van ez a szép naivafejem, de tény, hogy nem vagyok egy szende típus. Sokszor persze rám erőltetik ezt a karaktert, amit legfeljebb színészileg játszok el. A színpadon inkább azt élvezem, amikor szubrett lehetek, mert abban fel lehet szabadulni és jókat lehet hülyéskedni. Alkatilag sokkal inkább vagyok bohóc, mint királylány” – szögezte le Kiss Diána Magdolna, aki saját független társulatáról, a HOPPartról is beszélt. 

dia

A független társulatok számára a pályázás egy kínkeserves folyamat, kérvények és engedélyek százait, bonyolult Exceltáblákat jelent. (…) Mi havonta bruttó 100 ezret számlázunk, és ezenfelül az előadásokból még összejön úgy 60 ezer. Ez adózás után alig több, mint a minimálbér. Külső munkák nélkül ezt nem lehetne művelni. És ehhez jön még, hogy néha megalázóan sok pluszmunkát belerakunk. Volt olyan előadás, amihez mi, színészek fűrészeltük a díszletlapokat, műfüvet tűzőgépeztünk, PVC-lapokat rögzítettünk. Többször előfordult, hogy én mostam a jelmezeket, és én is vasaltam őket.

És ezt nagyon utálom, mert ezzel szemben a kő- színházi színész meg bemegy az előadás előtt egy órával, iszik egy kávét, és közben elkészítik a haját és a sminkjét. (…) De szeretem a szabadságát, hogy tulajdonképpen azt művelünk, amit akarunk. Jó látni, ahogy a semmiből megszületik egy előadás, ami leginkább a mi fantáziánk eredménye” – fejtette ki Kiss Diána Magdolna, aki úgy véli, ha egy színész nem eléggé stabil mentálisan, nem is képes művelni ezt a szakmát.

Arról, hogy Mundruczó Kornél előadásaiban a férfiaknak kiszolgáltatott női figurákat alakít, elárulta: „Én nem szoktam sokat agyalni a szerepeken. Amikor levetkőztetnek és kapod a pofont, azok olyan erős fizikális ingerek, hogy egyből reagálsz rájuk, azonnal jön a szégyenérzet. A pillanat ereje működik, és nem a rákészülésé. Vicces, hogy amikor másodéves voltam, az osztályfőnökünk lelkendezve mesélt A jégről, és amikor elmondta, hogy mik történnek benne, azt gondoltam, hogy ezek hülyék, én soha nem vállalnék ilyesmit. Aztán tessék, Mundruczó Kornél katonája lettem”

Biztosan sokan elítélik - valószínűleg úgy is, hogy soha nem láttak egy hasonló előadást sem. Pedig én azt javasolnám nekik, hogy egyszer nézzenek meg egyet, hátha történik velük ott valami jó is, például, hogy elgondolkodnak a darabon. Hiszen azért csinálunk durva és erős előadásokat, mert az élet is ilyen. Nézd meg hogy beszélnek egymással az emberek; hogy egyes anyukák hogyan fegyelmezik a gyereküket. Volt, hogy ilyenkor nem is bírtam hallgatni, és rászóltam a nőre. Szerintem egy nagyon kemény világban élünk” – tette hozzá a színésznő. 

A teljes interjút az ELLE 2016/06-os számában olvashatják.