"Egy színész mégiscsak a színpadon önmaga" - 10 éve hunyt el Zenthe Ferenc

2006. július 30-án hunyt el a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas művész. Rá emlékezünk múltidéző összeállításunkkal.

 

Zenthe Ferenc pályájáról:

 

1920 április 24-én született Salgóbányán Rameshofer Ferenc néven. Édesapja bányamérnökként tevékenykedett a Rimamurányi Vasmű Rt. salgói szénbányáinál. Édesanyja a helyi nőegylet vezetője volt egy időben. A kis Ferenc 10 éves volt, amikor a család Budapestre költözött. Zenthe Ferenc életében meghatározóak voltak a Salgón eltöltött évek. Sok interjúban visszaidézte a gazdag természeti környezetet.

 

Négy szemesztert végzett a közgazdaság-tudományi egyetemen, de otthagyta és a Színművészeti Akadémia hallgatója lett 1941-ben. Palóc tájszólásától hamarosan meg kellett válnia. A háború miatt 1942-ben félbehagyta tanulmányait. 1945-ben szerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz, majd két évad után a győri Kisfaludy Színház, 1949-ben pedig a debreceni Csokonai Színház társulatának tagja lett. 1952-től a budapesti Madách Színház színművésze volt.

 

02

Egy magyar nyár, Madách Színház,1954 (fotó: Várkonyi László, MTI)

 

Első filmszerepében, 1953-ban Nagy Sándor honvédtábornokot alakította a Föltámadott a tengerben, ezt a Rákóczi hadnagyának főszerepe követte. Ezután romantikus vígjátékok főszerepei következtek a 2x2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Fapados szerelem című filmekben. Az 1983-ban készült, Oscar-díjra is jelölt magyar-NSZK koprodukcióban, a Jób lázadásában Zenthe Ferenc egy Tisza-menti, módos falusi zsidót alakított. Utolsó játékfilmje a 2004-es Magyar vándor volt.

 

A Tenkes kapitánya (1963) után több tévésorozat következett: a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ, a katona, majd a Szomszédok. Szerepelt a Magyar Rádió 1959–2007 között futott A Szabó család című rádiós telenovellájában is, amely Európa leghosszabb életű családregény-szerű rádiójátéka volt.

 

03

Galambos Erzsvel a Csendes otthon című filmbohózat forgatási szünetében,1957

(fotó: Tormai Andor/MTI)

 

Zenthe Ferencet 1954-ben és 1968-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1975-ben megkapta az Érdemes művész címet. A filmkritikusok díjával jutalmazták 1984-ben, kiváló művész lett 1989-ben, Erzsébet-díjas 1992-ben, MSZOSZ-díjas 1993-ban. 1997-ben Kossuth-díjat adományoztak neki, szülővárosa, Salgótarján 2003-ban díszpolgárrá választotta. 2005-ben a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Örökség díjjal tüntette ki. 2006. július 30-án hunyt el tüdőgyulladásban, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

"Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább” – nyilatkozta 2005 januárjában, már a Nemzet Színészeként.

 

 

 

Zenthe Ferenc szavaiból:

 

Madách: Nekem a Madách minden tekintetben megfelelt. Nem akartam onnan elmenni soha, most is ott vagyok. Pedig Várkonyi Zoltán lejött értem Debrecenbe, hogy felhozzon a Vígszínházba. Az olvasópróba végén azt mondtam, én ezt a szerepet (ami egyébként egy párttitkár volt) nem tudom eljátszani. Ehhez persze elég nagy bátorság kellett, de ügyesen érvelhettem, mert sikerült meggyőznöm. (...) Nem tudom, mi történt, de hogy híre ment az ellenállásomnak, az biztos. Kaptam egy ajánlott levelet a Madách igazgatójától, Horvay Istvántól, hogy azonnal jelenjek meg nála szerződés-aláírás céljából. Őket viszont ismertem, örömmel mentem közéjük. Ennek már több mint ötven éve...

 

Skatulya: Nem végeztem el a főiskolát, mert az első évben behívtak katonának, a mesterség titkait a színházban tanultam meg. Egymás után játszottam a nekem való szerepeket. Szerintem nem baj, ha valakit beskatulyáznak, mivel az ember csakis egyfajta tudás, egyfajta eszköztár birtokában, bizonyos határokon belül képes megoldani a reá bízott feladatokat.

 

Mozi: Édesanyám katonának szánt, édesapám meg papnak. De én egyik sem akartam lenni. Azért olyan nagy ellenkezés nem volt, mert a mi családunk sokat járt moziba. Nagyon szerettük a filmeket. Mindig az első sorba ültem, hogy jobban lássak, persze jól elgémberedett a nyakam.

 

06

Ruttkai Évával

 

Felvételi: Végül Pécsi Sanyi barátommal felvételiztünk. Elkezdtem szavalni palóc tájszólással Csokonai egyik versét a felvételin. Megállították, kérdezték, "hát hogy beszél maga?", mondtam, hogy magyarul. Kizavartak, de felvettek... De kettévágta a tanulmányaimat a világháború. Csákányi Lacival kerültem egy zászlóaljba. A háború végéig szolgáltam... Az én generációm, hogy úgy mondjam nagyon csúnyán "kifogta" az életét.

 

Lovaglás: A Föltámadott a tenger című filmben benne volt az összes létező színész, aki tud lovagolni. Én is kaptam egy diszpót. Csakhogy soha nem ültem lóháton. Feleségem viszont úgy volt vele, mire a forgatás kezdődik, menni fog. Beajánlott Pallagra, Miska bácsihoz, aki majd megtanít. Fel is kerestem. Amíg várakoztam, nem győztem kapkodni a fejem: sorra potyognak le az emberek a lovakról. Na, ebből én kimaradnék, gondoltam, s el is köszöntem, mondván, hogy holnap jövök. Azóta se mentem..., de azért később megtanultam lovagolni. (...) Balatonalmádi környékén vettük fel a jeleneteket. Egy kicsit megijedtem, amikor mesélték, hogy Szirtes Ádámot háromszor is ledobta a ló. Kérdezgettem a többieket, mit csináljak, életemben nem ültem lovon. Nem kell kétségbe esni, ezek okos jószágok, katonalovak. Feltettek a nyeregbe, követtem az előttem lévőt. Egy ideig szépen haladtunk, míg egyszer csak irányt változtatott a ló, odavágott a büfékocsihoz, ahol a gazdája, egy kiskatona iszogatott, s elkezdett legelni. Aztán elindult a felvétel. A kamerához érve a ló szájából egy fűcsomó lógott. Ettől kezdve a lovas jeleneteknél mellőztek. (...) Bán Frigyes a Rákóczi hadnagyához kereste a szereplőket. Véletlenül betévedt a muszterszobába, ahol Nádasdy Kálmán nézte azokat a bizonyos lovas jeleneteket, és Frici szeme megakadt rajtam. Jóvágású, jókedélyű legény, ragyognak a szemei - épp ilyen színészt képzelt el Miska szerepére. Elhívtak próbafelvételre. És ettől kezdve megállás nélkül jöttek a filmek: 2x2 néha 5, Gábor diák, Csendes otthon, Fapados szerelem, Kölyök, Jób lázadása és a többi.

 

Idők: Az első feleségem halála után nem találtam a helyemet. Három keserves évig nem tudtam magammal mit kezdeni. Zűrös korszak volt, sok nehézséggel. Nagyon szerettem Katalint, akivel Debrecenben találkoztunk, fiatal színész koromban. 1983-ban halt meg, veszteségét nehezen dolgoztam fel. Éreztem, hogy mellettem van a kritikus időszakban, és figyel engem, de nem volt könnyű elviselni a hiányát. Három év elteltével küldte le nekem föntről Gizellát, aki a kezdetek óta a tenyerén hordoz. Nem szívesen beszélek erről, mert tényleg nagyon nehéz időszak volt. Persze az ember soha nem tudja kitörölni az emlékeket, és időnként akarva-akaratlanul beugranak a képek. Nem akarok most erre gondolni, mert a világban van amúgy is elég zaklatottság, amivel foglalkoznom kell. Nézd, nekünk meg kellett szoknunk azt a világot, nektek pedig meg kell szoknotok ezt. Ha megtalálod a helyed a világban, akkor nyolcvannégy évesen majd Te is ugyanígy fogsz ülni, és mosolyogva mesélsz a sikeres újságírói pályádról. Nekem sem volt könnyű a helyzetem, hiszen annak idején is ugyanolyan sok színész volt, mint amennyi újságíró van ma.

 

05

A Tenkes kapitányaként, 1963 (fotó: Örsi Ferenc)

 

Az én koromban: Az én koromban nem volt ekkora káosz az utakon. Akkor volt egy villamos, és azzal jártunk. A hátsó kocsiban volt egy szíj, amit akkor húztak meg, ha már mindenki felszállt. Soha nem felejtem el, a csengés után indult mindig a jármű. Szépen, lassan döcögött. Ezt a rohanást ennyi nyugodt év után az ember már nem tudja elviselni. Sokszor olyan érzésem van, mintha nem is ezen a bolygón nőttem volna fel. Minden más volt az én időmben. Még a színház is. Ott csak tehetség kellett ahhoz, hogy érvényesülni tudj, ma ki kell találnod valamit, hogy felhívd magadra a figyelmet. Nagy a könyöklés, hiszen hangos lett a világ. A szakma sem a régi már. Mi még tiszteltük, szerettük a másikat, és sokszor segítettünk is egymásnak. Manapság ennek az ellenkezőjét tapasztalom. A kultúráról meg jobb nem beszélni.

 

Színpad: Amikor színész lettem, rájöttem, hogy egy színész mégiscsak a színpadon önmaga. Ott van kapcsolat a közönséggel. A filmgyárnál meg a tévénél "csak" technika van. Ott készen kell lenni, ott sokan beleszólnak... De tény, hogy én a filmvásznon lettem híres.


Jelenlét: A pontos szövegtudás és a gondolat együttese alkot egy játékot. Ha ez a játék megvan, akkor az a jelenlét. És csakis a jelenlét a fontos egy színésznél. Én ebben hiszek. Ez átmegy a rivaldán, és átmegy filmvásznon.

 

Vita: Sose mászom bele vitákba, nem akarok senkin se fölülkerekedni. Ezt az internátusból hoztam magammal, ahol emberismeretből sokat tapasztaltam. Képes vagyok a gondolataimat irányítani - miközben persze ragaszkodom a saját véleményemhez.

Színház.hu, Hirado.hu, Szabad Föld, nlcafe.hu, melyinterjuk.hu