"Tranzitzónává kívánjuk tenni az Újszínházat" - Benkó Bence és Fábián Péter válaszolt

Négy évvel ezelőtt a Színház.hu naponta tudósított az Új Színház-ügy híreiről, az igazgatóváltásról, melynek eredményeként Márta István helyét Dörner György vehette át az igazgatói székben. Most, hogy nyilvánossá vált: 12 pályázat érkezett a teátrum vezetésére, ismét felkeressük az érintetteket.

Miért indultok az Újszínházért?

A k2 Színház társulatán belül már többször is szóba került, hogy miképpen biztosíthatnánk a csapat hosszútávú fejlődését. A színházi infrastruktúra hiánya, a folyamatos anyagi bizonytalanság olyan tényezők, amelyekben előrehaladásunk gátjait ismertük fel. Ráadásul úgy érzékeltük, hogy a környezetünkben alkotó színházi formációk hasonló problémákkal küzdenek. Körvonalazódni kezdett előttünk egy olyan színházi közösség létrehozásának vágya, amelyben azok az alkotók, akikkel hasonlóan gondolkozunk a színházról, biztonságos körülmények között dolgozhatnak együtt. Ennek megvalósításához kitűnő terepnek tűnik az Újszínház, melyet eredendően épp az az alkotó és kísérletező kedv hozott létre, amelyben mi is a színházcsinálás lényegét látjuk. Mindemellett egy efféle pályázat megírása, művészeti koncepció végiggondolása mind-mind olyan kihívás, ami arra sarkall bennünket, hogy elképzeléseinket minél pontosabban definiáljuk. Azt már eddig is tudtuk, hogy mi az, ami nem jó nekünk, de most az Újszínház kapcsán azt is meg tudtuk fogalmazni, hogy mi az, amit szeretnénk helyette.

Először írtatok közös pályázatot Kárpáti Péterrel, Hudi Lászlóval, Hegymegi Mátéval. Hogy találtatok egymásra? Hogy lehet megragadni azt, ami összeköt benneteket és lehetővé teszi, hogy együtt gondolkodjatok? 

Miután megszületett az Újszínház megpályázásának ötlete, az első dolgunk az volt, hogy másokat is bevonjunk a koncepció kidolgozásába. Mivel az alapgondolatunk egy szellemi központ létrehozása volt, nem állt szándékunkban a k2-nek saját kőszínházat "foglalni". Közösségteremtésben gondolkodtunk, ezért közösségben írtuk meg a pályázatot is. Olyan színházi embereket kértünk fel az együttműködésre, akiknek nem csak a színházi ízlésében bízunk, hanem a színházról, mint közösségről alkotott elképzeléseink is összeegyeztethetőek. Hudi László, Kárpáti Péter és Hegymegi Máté mind olyan ismert és elismert figurái a magyar színházi életnek, akikkel reálisan megvalósíthatónak tartjuk a demokratikus színházvezetés eszményét.

„Nagy a tülekedés” – ahogy a Népszabadság fogalmazott. Mit szóltok ehhez?

Nagyon biztató. Jó látni, hogy a sok-sok panaszkodás mellett végre konstruktív ajánlatokat (is!) olvashatunk arról, hogy hogyan lehetne megújítani az Újszínházat.

Milyen irányt venne a színház a ti vezetésetekkel?

Válaszként álljon itt egy részlet pályázatunkból:

"Budapest európai szintű egyetemi város rengeteg fiatallal, akiknek szüksége van egy olyan fórumra, ahol az őket izgató problémákat kibeszélhetik, és olyan kulturális élet részesévé válhatnak, amely róluk és nekik (is) szól. Olyan színház, amelyben mindezen nemzedéki vágyak megvalósulhatnak, nincs ma Magyarországon, pedig rendkívül nagy igény mutatkozik rá. (...)

Eddigi tapasztalatainkat, alkotókedvünket latba vetve az Újszínházat bemutatkozó hellyé, kulturális központtá és tranzitzónává kívánjuk tenni.

Pályakezdőként pontosan tudjuk, kik azok a kortársaink, akiknek jár a lehetőség a kőszínházi bemutatkozáshoz, egy egész nemzedék vágyainak képviselőjeként van elképzelésünk arról, miképpen változtassuk az Új Színházat olyan művészeti gócpontjává Budapestnek, ahol állandó közösségi, szellemi élet van, és a független színházi szférából érkező társulatként meg tudunk valósítani egy olyan műsorpolitikát, amely teret enged alternatív csapatok kőszínházzal való együttműködésének, afféle tranzitzónává változtatva az Új Színházat kőszínházi és független struktúra között. Mindezt egymást inspirálva, magas szakmai színvonalon.

Koncepciónk mögé állt az általunk megkeresett összes pályakezdő. A legfontosabb szakmai szervezetek, több jelentős fesztivál vezetősége, valamint a magyar színházi és kulturális élet meghatározó írói, rendezői, színészei, a társművészetek több kiválósága állt mellénk, és biztosított minket támogatásáról, illetve ismerte el pályaművünk magas szakmai színvonalát. 

(...) az Új Színházat műsorpolitikáját tekintve kísérletező jellegű, társművészetekre nyitott, prózai művészszínházként képzeljük el, amely kiemelten nagy erőkkel igyekszik megszólítani a gyermek és fiatal felnőtt korosztályt, de nem feledkezik meg más korosztályba tartozó nézőkről sem. Azt szeretnénk, ha az Új Színházba nem azért váltanának bérletet a nézők, mert nagyjából kiszámítható, hogy milyen darabokat fognak látni, hanem éppen azért, mert elképzelni sem lehet, a következő évad milyen meglepetéseket, színházi újdonságokat rejteget majd. Ezt a gyakorlatban úgy kívánjuk megvalósítani, hogy egymástól rendkívül eltérő színházi látásmódú, más formákban gondolkodó vendégművészeket és koprodukciós partenereket vonunk be az Új Színház munkájába. Így aztán a prózai színházon kívül megjelenne a zenés színház, bábszínház, fizikai színház, tánc, képzőművészeti ihletettségű színház, és még sok egyéb, egy-egy rendező sajátos világához köthető színházi formanyelv. Nyitott színházat szeretnénk, mely nyitottságra neveli közönségét is."

Fábián Péter és Benkó Bence

Színház.hu