A nagy mester is segít a Dóm téren - Tévedések vígjátéka a Szegedi Szabadtérin

A tavaly bemutatott Shakespeare-darabbal, a Tévedések vígjátékával zárul az alapításának 85. évfordulóját ünneplő Szegedi Szabadtéri Játékok jubileumi évada. Beszámoló a szombaton színre kerülő produkció próbájáról.

A Szegedi Szabadtéri próbanaplójából:

Színpompás tömeg forgolódik egy elképzelt keleti városka egzotikus miliőjében, majd kezd egyszercsak jókedvű közös táncba, amikor felcsendül az ismert török popsláger, a Sikidim mókás, ugyanakkor sokat mondó magyar átirata - mindez egy tiszteletet parancsoló katolikus templom tövében, a szegedi Dóm téren. A Tévedések vígjátéka szereplői éjfél előtt kicsivel is lelkesen tökéletesítik Duda Éva látványos koreográfiáját a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Majd amikor a több tucat táncos, statiszta és szólista levonul a színpadról, a “Néha a tükör is hazudik” fülbemászó dallamai közé ékelt rapbetétet és a finálét megelőző játékos kő-papír-olló tréfát még bőszen gyakorolja Molnár Áron és Klem Viktor.

Fotó: Dusha Béla

Mellettük Szinetár Dóra, Pálmai Anna, Adorjáni Bálint, Telekes Péter, Szabó Győző, Molnár Piroska, Csuja Imre, Rezes Judit, Bezerédi Zoltán, Vajdai Vilmos, Márton András és méltán kedvelt szegedi színművészek, így Borovics Tamás, Pataki Ferenc, Szilágyi Annamária és Jakab Tamás alkotják KERO szegedi színészválogatottját. Tavaly tizenhárom év után mutattak be újra prózai előadást a Dóm téren, a fesztivál - Herczeg Tamás igazgató és Harangozó Gyula művészeti igazgató - pedig nem aprózta el a Tévedések vígjátéka szereposztását.

“Ez egy igazi nagy színészválogatott - lelkesedik a rendező, akinek vezetésével olyan sikeres előadás született, hogy azt visszatapsolták a nézők. Tavaly kétszer, idén pedig szezonzáró csemegeként egyszer, egy kivételesen hosszú évad végén láthatja a közönség a produkciót. - Ha jól megnézzük, a Katona József Színház, az Örkény, a Radnóti, az Operettszínház, a Thália és a Szegedi Nemzeti legjobbjai vannak itt. Egy egészen fantasztikus csapat.”

Az idei visszatérésnek nem csak a nézők örülnek. Már tavaly, a második előadás után elterjedt a pletyka, miszerint 2016-ban újra a Dóm téren találkozhat a csapat. A szereplők közül mindenki boldogan állt a folytatás elé, hiszen ezek a művészek máskor, más színpadon nem dolgozhatnának együtt, ebben a formában. Molnár Áron úgy fogalmazott, hogy el se merte hinni, hogy a visszatérés igaz lehet, szabályosan nyugtatgatnia kellett magát, nehogy túlságosan beleélje magát a dologba és csalódás legyen a vége. A munka mellett barátságok is szövődtek. Szinetár Dóra és Pálmai Anna például szívesen beszélnek arról, hogy - bár dolgoztak már együtt korábban is - a Tévedések vígjátéka alatt lettek nagyon jó barátnők.

Visszatérve a színpadi történésekre: nem az éjfélkor lejátszott kő-papír-olló csata a legszürreálisabb élmény, ami a Dóm téri színpad mellett ér minket. A próba kellős közepén makacsolja meg magát az egyik legfontosabb szereplő: az egypúpú teve, aki elődje, Szulejmán után ugrott be az előadásba. Nem egyszerű feladat mozgásra bírni, valahogy nem érzi még a csillagtetős színház adta művészi lehetőségeket. A nagyszerű színészcsapat mellett tehát egyéb ínyencségeket is láthat a közönség - erre más színpad nem is lenne képes, csak a Szegedi Szabadtéri.

Fotó: Dusha Béla

Hol máshol történhetne meg az, hogy miközben Szabó Győző már a saját motorját bőgeti, mert pillanatokon belül azzal kell a színpadra gurulnia, Pálmai Anna és Szinetár Dóra pedig egy hatalmas medencében tépik egymás haját (természetesen szerepeik szerint), addig Csuja Imre a büfében békésen szotyizgatva, olajsejk jelemzében jelenetére várva üdvözli a vészjóslóan fekete, apró érmékkel díszített varázslólepelben csilingelve közelítő Vajdai Vilmost.

Mindeközben a szegedi munka izgalmas nyaralás is a szereplőknek: Szinetár Dóráék a Madagaszkárból ismert makikat és zsiráfot etethettek a Szegedi Vadasparkban, Adorjáni Bálinték pedig pihenésképp wakeboardozni járnak a Szegedhez közeli szabadidőközpontba. Az egész olyan, mint egy nyári tábor, rengeteg mókával, kacagással, a világ szükségszerűen éjszaka történő megváltásával. Irigylésre méltó két hetet töltenek a művészek Szegeden, melytől mindannyian egészen biztosan nehezen búcsúznak majd szombat éjszaka.

Fotó: Dusha Béla

“Nagy örömöt jelent, hogy bebizonyíthattuk, igazi jókedvvel és lendülettel prózából is lehet legendás, nagy sikert csinálni a Szegedi Szabadtérin - tereli vissza gondolatainkat a fenti, szinte gyermeki izgalmak mellett a művészi értékekre KERO. - Tavaly is remek hangulatban próbáltunk, éreztük, hogy izgalmas lesz a végeredmény. Ezt a két előadás vissza is igazolta., így két hete mindenki ezzel a tudattal érkezett meg Szegedre. A produkció titka a remek színészcsapat mellett természetesen Shakespeare-ben is rejlik, aki hihetetlen szórakoztatóan és nagy játékkedvvel írt egy darabot, aminek a mélyén komoly és kemény, a mai napig érvényes igazságok vannak. Ez a nagy mester segítsége a mi előadásunkhoz. Mi pedig nem csinálunk mást csak komolyan vesszük őt. Ahol viccel és megadja a lehetőségét annak, hogy olyanokat műveljünk, ami szórakoztatja a közönséget, akkor azt megtesszük.”

“A színházat mindig úgy képzelem, hogy egy adott produkcióra, akár csak pár hétre összeállt csapatból rövid időn belül társulatot kell kovácsolni. Ez mindig össze is szokott jönni. Viccesen úgy szoktam fogalmazni, hogy nagy elnyomás alatt könnyen szövődnek a barátságok.” Ezekkel a szavakkal enged minket el a büszke rendező, aki ugyanolyan lelkesedéssel várja a Dóm téri “aranycsapat” mesterhármasának befejező mozzanatát, mint a szombat esti előadás 4000 nézője.

Szegedi Szabadtéri Játékok