"A színház cirkusz" - Magács László válaszolt

Az Átrium Film-Színház igazgatóját a KamaraOnline kérdezte.

 

A KamaraOnline cikkéből:


"2012 őszén, az induláskor az volt a tervem, hogy csinálunk filmklubokat is. Azzal szembesültem, hogy csak nagyon speciális eseményekre tudjuk elhozni a közönséget, ezért a filmklub nem működik folyamatosan. Egy magán filmforgalmazó céggel, a Magyar Hangyával kezdtem el dolgozni, viszonylagos rendszerességgel most is ők tartanak bemutatókat. Török Ferenc Moszkva tér című filmjével zárt annak idején az Átrium mozi, az újranyitáskor ezért ezt vetítettük. Tavaly új sorozatba kezdtünk, azokat a magyar filmeket vetítettük, amelyek kikerültek a standard forgalmazásból. A sorozatot folytatjuk, de értelemszerűen a színház élvez elsőbbséget" - számolt be Magács László.

 

 magacs laszlo

 Fotó: taximagazin.hu

 

Az Átrium igazgatója elárulta, igyekszik olyan vidéki kapcsolatokat kialakítani, hogy ne csak ők fogadjanak előadásokat, hanem a saját produkcióikat is láthassák máshol. "1990-ben megtaláltuk a Merlin Színház épületét, ami akkor üresen állt, 2012-ben rátaláltunk az ugyancsak üres Átrium épületére. Megvan bennem a kíváncsiság és vágy, hogy mindig újabb épületeket töltsünk meg élettel. Ez lesz ennek az évadnak a feladata" - tette hozzá.

 

Magács László viszi színre az évadban az Isteni színjátékot, ezzel kapcsolatban így mesélt: "A színház cirkusz. A 17. századi Londonban a nézők a Globe színpada előtt álltak, teljesen hétköznapi, szoros viszonyuk volt a színházzal, a történetekkel, az akkori színjátszási technikával. Azt gondolom, hogy akkor működik jól a színház, ha sokféle. A színház akkor nem működött jól, amikor politikai alapon meghatározták, hogy milyen típusú előadásokat kell játszani. Akkor még azt is meghatározták, hogy a Sztanyiszlavszkij-féle módszerrel kell színészt képezni. Volt idő, amikor nagyon hasonlóak voltak az előadások, mert ugyanazt az iskolát képviselték a színészek. Hiba volt egy színházon kívüli embernek arról dönteni, hogy mi legyen a metódus. A jó színháznak ma megvan a saját arculata, akár a Katona Józsefnek, akár az Örkénynek vagy másoknak. Ha érvényes színházi gondolatokat tudok megfogalmazni, csak másfajta stílusban, akkor annak is megvan a mozgástere és a szerepe az életünkben. Gondolhatok én az életről bármilyen erős dolgot, a végén mindig a közönség dönti el, hogy mi kell neki. Hiába érvényes a gondolatom, ha azt nem tudom megosztani a publikummal. A színház ma egyre több eszközt használ fel a csoda megteremtéséhez. Én csodának tekintek egy fantasztikusan elmondott monológot is, mint amilyen például a Mindent a kertbe! című darabban van. De csoda az is, ha nézőként elámulok a színpadi eseményeken, történéseken, lebegéseken. És az is csoda, ha a színpadon „varázsolódik elő” a cilinderből egy nyuszi. Ha ezeket a csodákat szervesen be tudom építeni egy háttérelőadásba, akkor meglesz egy furcsa, új útja a történetmesélésnek. Hiszen semmi más dolga nincs a színháznak, minthogy történeteket meséljen a nézőknek. Hogy ez milyen formában történik, az már a rendező világától függ."

A teljes interjú itt olvasható.