Herczeg Tamás és Szántó Péter pályázata az Újszínházért

Herczeg Tamás színész-rendező, a HoppArt Társulat vezetője és Szántó Péter ügyelő is közzéteszik pályázatukat, amellyel az Újszínházért indultak.

tamasherczeg

Fotó: Borovi Dániel

 

Részlet a pályázatból:

 

Hogy miért pályázok az Új Színház vezetésére?

 

Mert lehetőséget látok arra, hogy megmutassam, egy kőszínház mennyire nyitott, befogadó, rugalmas, átjárható és átlátható tud lenni. Jó legyen ott lenni. Ne pusztán egy épületet jelentsen, ahova néhanapján kissé jobban kiöltözve a társadalmi elvárásoknak megfelelően eljár az ember. Szeretném, ha a színházba lépve az oda látogató mindig azt érezné, hogy igen, én is ide tartozom, közöm van ehhez a helyhez, ebben én is benne vagyok. Közel tíz éve vezetek egy független társulatot, aminek sokáig még próbahelye sem volt, így kénytelenek voltunk bekérni magunkat más társulatokhoz, színházakhoz. Befogadtak. Jó volt ott lenni, érezni egy kicsit azt a hangulatot, szellemiséget, ami arra a helyre épp jellemző volt, de mindegyikben az volt a közös, hogy azt éreztük, ott helyünk van. Természetesen nem a társulatomnak keresek helyet, az már van, hanem arra a tapasztalatra építve szeretnék egy ÚJ szellemiségű alkotó és befogadó műhelyt létrehozni, amit az elmúlt tíz évben az általam megismert kőszínházakban és a független lét minden nehézségeivel együtt megszereztem. Nem akarom minősíteni egyik szférát sem. Tény, hogy egyik sem működik a másik nélkül. Miért ne működhetne egy helyen mind?

 

Olyan híd építéséről álmodozom, ahol megállhatunk, nem azt érezzük, hogy gyorsan gyerünk át valamelyik oldalra. Ahonnan mindkét oldal jól látható és megismerhető, ahonnan az ismeretlen sodrásába bátran meríthetjük a lábunkat, nem visz el a víz. Mindezt olyan társakkal, akik egyaránt magukénak érzik ezt a világot. Köztudott, hogy a színház nem egy demokratikusan működő intézmény, természetesen valakinek ki kell jelölni a célokat, az irányokat, és abba az irányba kormányozni a hajót, de ez nem azt jelenti, hogy az irányt nem lehet befolyásolni, vagy akár megváltoztatni, ha a többség azt látja, hogy jéghegynek ütközünk.

 

Az én színházamban fontos, hogy bármely munkakört betöltő munkatársnak legyen irányérzéke, szenzora. El is várom, hogy visszajelzésük, véleményük legyen közös ügyünkről. Meggyőződésem, hogy minden egyes ember egyaránt fontos, aki időt, pénzt, energiát fordít a kultúrára, legyen akár néző, ruhatáros, műszaki dolgozó, színész, rendező, társulatvezető, kritikus, vagy épp politikus. Bármennyire is kettéosztott a színházi élet, nem szeretnék egyik oldalra sem állni.

 

Hiszem, hogy bármilyen rendszer megreformálható egy-egy jó példán keresztül, hogy egy kis közösség munkáját koordinálva, jó példát mutatva hosszú távon az egész színházi szakma előmozdításáért is tenni tudok majd. Nyilván temérdek tisztázatlan, aggályos terület van országszerte, de egyelőre nézzük, mik is az elsősorban megoldandó problémák a Paulay Ede utcában. 2015. tavaszán gyakorlatilag az Új Színház fél társulatát elbocsátották, hogy a nyárra ne kelljen fizetést adni. Hosszas huzavona, majd főpolgármesteri közbenjárás után a munkaviszonyok és szerződések többé-kevésbé rendeződtek egy hónapon belül. Többé-kevésbé, mert néhány színésznek törvénybe ütköző módon áprilisban módosították a szerződésben foglalt kötelezettségeit, holott az erre vonatkozó vezetői szándékot legkésőbb március 31-ig kellett volna írásban közölni.

 

A kiszolgáló tárak esetében évek óta rendezetlen a túlórák kifizetése. Az üzembiztos működéshez szükséges létszámnál kevesebben vannak. Éppen e felelőtlen vezetői hozzáállásból fakad, hogy több dolgozó rendszeresen túllépi az évi 250 órányi túlóra-általány keretet, a többletmunka (esetenként több mint 100 óra) kifizetése azonban rendszeresen elmarad. Erre vonatkozóan semmilyen rendelkezés nem szerepel a munkaszerződésükben. A bérfeszültség kezelése mindössze annyiban merül ki, hogy a fizetéséről senki nem beszélhet. Többeknek méltatlanul alacsony a fizetése. Köztudomású, hogy a női munkatársak előnytelenebb szerződéseket kapnak, mint a férfiak – magasabb követelmény, alacsonyabb bér. A színház fűtési rendszere, illetve a nagyszínpad szigetelése gyalázatos állapotban van. Novembertől márciusig gyakran kesztyűben, sálban, sapkában, kabátban próbálnak a színészek, hasonlóan a rendezők, asszisztensek, súgók. A késésekre vonatkozó igazgatói utasítás ki- és fel van függesztve. Kifüggesztve a próbatáblára, és felfüggesztve, mert az ügyelői jelentéseknek nincs következménye. Morálisan bomlasztó, hogy néhányan kivételes előnyöket élveznek. Az egész szakmát illetően igaz, hogy nincs egy objektív értékrendszer, mely alapján bárki is számon kérhető lenne.

 

Alkotótársaimmal ezen a tarthatatlan állapoton is szeretnénk változtatni. ÉS ÖNÖK?

 

A teljes pályázat itt elérhető.