Keresztes Tamás: „Fantasztikus volt belekóstolni a díszlettervezésbe”

Keresztes Tamást az Egy őrült naplója kapcsán kérdezte a 7óra7.

 

A 7óra7 cikkéből:

 

„Bármikor találkozunk, abból mindig különleges dolog születik. Fél szavakból is megértjük egymást. Érteni vélem a nyelvét, a fantáziáját, összességében azt az őrületet, ami őbenne van, és nagyon szeretem azt az intuíciót, amivel létezni tud, és beszéli a színházi nyelvet. Nekem is volt egy elképzelésem arról, hogy ezt a bolondériát hogyan lehetne felfesteni, és éreztem, hogy ez kompatibilis Viktor világával. Sokat reméltem attól is, hogy amit ő hozzátesz, az engem tovább fog inspirálni. Eleve nagyon inspiráló, hogy akár az életben önmaga számára, úgy a színészek számára is magasra teszi a lécet. És ezt a lécet sok esetben nagyon nehéz megugrani. Ebben az előadásban nem is mindig sikerült” - válaszolta a színész arra a kérdésre, miért pont Bodó Viktort kérte fel az Egy őrült naplója rendezésére.

 Egy orult naploja foto Takacs Attila

Fotó: Takács Attila

 

Keresztes Tamás az Egy őrült naplójában is hasznát vette a zenei tudásának.A próbafolyamat ebből a szempontból is izgalmas volt. A koncepcióhoz hozzátartozott, hogy az előadás zenei világa is a színpadon jöjjön létre. Ugyanis egy looper nevű szerkezettel dolgozom, ami bár a bemutató idejére divatba jött, ilyen formában még most is ritkán használják, ahogy ebben az előadásban mi tesszük. Itt ugyanis színészként játszom rajta, így megmarad a színház világában, nem lesz koncertszerű az előadás. Régóta dédelgetett vágyam volt színházban használni, de csak akkor kezdtem el rajta gyakorolni, amikor szóba került, hogy ezt az előadást létrehozzuk. Úgy éreztem, hogy végre megvan az előadás, amihez passzol. Nagyon alkalmas azt az őrületet erősíteni, ami Popriscsin fejében születik” - fogalmazott az alkotó, aki az előadás díszletét is jegyzi.

 

„Egyszer csak megszületett a fejemben a koncepció, hogy Popriscsin szobája egy színpadon lévő kis színpad. Egy kis kimetszett valóság, és ebben a kimetszett saját kis világában születik minden. Később elkezdett motoszkálni a fejemben a díszletről egy kép, ami egyre gyakrabban vissza- és visszatért. Csináltam papírból egy kis makettet, hogy a kezembe lehessen venni, és a fejemen kívül is tudjam nézegetni. Körülbelül negyed óra alatt három papírlapot illesztettem egymáshoz. Aztán elkezdtem berajzolgatni rajta bizonyos dolgokat, és az egyszer csak megint egy nagyot lódított a fantáziámon.

Azt éreztem, hogy sokkal többet tud ahhoz képest, mint amennyire egyszerű. Egyre tovább fejlesztgettem, kartonlapokból, szikével megvagdosva, otthon talált hajcsatokból, kis szívószállal átfűzve, ami mutatta a színpadi mozgásokat. Sok munkával is csupán egy kis esendő makett lett a végeredmény, de arra elég volt, hogy másnap elvigyem Bodó Viktornak megmutatni. Ő is látott benne fantáziát, és bár korábban egyszerű díszletben gondolkodtunk, másnap elmentünk Orlai Tiborhoz megmutatni, hogy van egy elég komoly díszlettervünk. Fantasztikus volt kicsit belekóstolni a díszlettervezésbe” - árulta el Keresztes Tamás.

 

A teljes interjú itt olvasható.