"Arra kértem a színészeket, hogy másszanak fára" - Interjú Keleti Évával

Hogyan készült Tímár Józsefről a híres bőröndös fénykép? És miért hagyta abba a fotózást hatvanévesen? A Magyar Narancs kérdezte.

A színházi fotográfia nagyasszonya, az idén 85 éves Keleti Éva a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta archívumát, ahol Kontakt címmel rendeztek kiállítást képeiből. Ez alkalomból kérdezte Legát Tibor.

Körülbelül harmincezer negatív került így a Nemzeti Múzeumba a hetvenes évek közepétől a kilencvenes évek elejéig tartó időszakból. Életműve azonban ennél sokkal nagyobb, hiszen csak a saját tulajdonában álló képeket ajándékozhatta el, az MTI-nek vagy más megbízóknak készített képeket azonban nem.

keleti_eva_mandur_laszlo.jpg              Keleti Éva (fotó: Mandur László / Fidelio)

Színházi specialistává 1956 után vált, akkor ugyanis sokan emigráltak az MTI-től, ezért új színházi fotósokat jelöltek ki. "Végső soron nem volt ez büntetés, épp ellenkezőleg, ráadásul elég fiatal voltam ahhoz, hogy kihívásnak tekintsem" - válaszolta Legát Tibor kérdésére. "Az volt a rendszer, hogy minden napra egy tojás, vagyis megállás nélkül, napról napra kellett készíteni a riportokat." Mégis ekkor született egyik leghíresebb képe, amelyen Tímár József látható, Az ügynök halálában: "Szorgalmas lány voltam, rendszeresen bejártam a Nemzeti Színházba, és nem csupán akkor, ha feladatom volt. (...) A Tímár-kép is egy ilyen alkalommal készült. Nem volt dolgom a színházban, csak lézengtem a kezdés előtt. Természetesen nálam volt a fényképezőgép, amikor megláttam Tímárt a bőröndökkel." 

A színészekkel való kapcsolatáról is beszélt: "Tudták, hogy megbízhatnak bennem, mert soha nem éltem vissza azzal, hogy kitárulkoztak. Ezekből a kapcsolatokból barátságok is kialakultak. Béres Ilonával a mai napig jóban vagyok. De ez inkább az emberi oldal, hiszen például Gábor Miklóssal soha nem volt elmélyült kapcsolatunk, mégis, az egyik kedvenc képemet róla készítettem. Ellenben Szilágyi Tiborral nagyon jó viszonyban vagyok, csináltam róla egy csomó képet, nem is rosszakat, de azt, ami bennem, a fejemben kialakult róla, azt nem tudtam megfotografálni."

ruttkai_keleti_eva.jpg              Ruttkai  Éva (fotó: Keleti Éva / Fidelio)

Arra a kérdésre, hogy hogyan vette rá Kállai Ferencet, hogy fára másszon, Keleti Éva azt válaszolta, hogy ez volt az ő tesztje: "Arra kértem a színészeket, hogy másszanak fára. Aki vállalta, arról tudtam, hogy más huncutságokra is rá lehet venni."

Hatvanéves korában viszont letette a fényképezőgépet. Hogy miért, arról így vallott: "Nagyon fiatalon elhatároztam, hogy hatvanévesen abbahagyom. Volt egy nagyon kedves kolléganőm, aki arra kényszerült, hogy öregen és betegen is fotografáljon a színházban, mindenki csak szánakozott rajta. Egyszerűen nem akartam olyan lenni, mint ő, nem akartam idősen is a nehéz fotóstáskával rohangálni, nem akartam, hogy lesajnáljanak a fiatalok.Persze, amikor hatvanéves lettem, nem volt ez olyan egyszerű. De tartottam magam. (...) Évtizedekig családi képeket sem készítettem."

Aztán mégis újrakezdte, egy telefonnal, és férje betegsége alatt ez lett a kapaszkodója: "Apróságokat örökítettem meg. egy gyűrődést, a napsugarat, egy falfirkát. Ezt a fényképezést a férjem halála után sem hagytam abba, s lassan összegyűlik egy kiállításra való."

Színészportréi 2016. november 20-ig tekinthetők meg a Magyar Nemzeti Múzeumban.

(A teljes interjú a Magyar Narancs 44. számában olvasható.)