Ütős előadás vagy abrakadabra? - Két kritikus az Egy, kettő, háromról

"Ütős. Molnártól, Znamenáktól, Alfölditől egyaránt" - írta Csizner Ildikó. Az Átrium Film-Színház és a Kultúrbrigád közös bemutatójáról, az Egy, kettő, háromról született kritikákat szemléztük.

Molnár Ferenc ritkábban játszott darabjában egy bankigazgató másfél óra alatt gazdag, befolyásos férjet varázsol egy egyszerű taxisofőrből. No, nem szívjóságból, hanem mert az érdekei úgy kívánják. A bankárt, az abszolút főszerepet Alföldi Róbert játssza.

egy_puska_judit_kulturbrigad.jpgFotó: Puska Judit / Kultúrbrigád

Csizner Ildikó a 7óra7-en úgy látta: "Znamenák István rendezése nem társalog, nem pepecsel, hanem vesz egy nagy levegőt, és fergeteges iramot diktálva időre teljesít. Jól gazdálkodik a darabban rejlő potenciállal, lassít, ha egy gondolat vagy egy poén megkívánja, de ezzel nem vesz el az előadás tempójából, sőt."

Alföldi Róbert játékát részletesen elemzi: "A tengernyi szöveg hozzásimul a bankigazgató karakteréhez. A kezdeti harsányabb hanghordozás után a színész minden szava, poénja ül. Stílusban, technikában és jellemformálásban egyaránt. A feladatok kiosztásánál Norrison „tovább”-jai időtakarékosan és ellentmondást nem tűrően kopognak. Figyelmességnek mímelt érdeklődése pedig csupán a gépezete működtetéséhez használt „olaj”. De Alföldi a csendjeivel, egy-egy őszintének hangzó mondattal azt is eljátssza, hogy a bankigazgató tudja, mennyire kártékonyan működik. Mégis teszi, s ez benne a legfélelmetesebb."

Tarján Tamás a szinhaz.neten megjelent kritikájában hiányérzetét is megfogalmazta: "A bemutató a jelenségkritikát tekintve nem radikálisabb Molnárnál, ami nem baj; viszont a lebonyolításban nem ér fel az író alkimista aranycsinálásához. Zavarónak találta, hogy "míg számos esetben teljes színészi arctalanságot, esetleg suta, közömbös elmaszkírozást tapasztalunk, egyeseket mégis rávesz a rendező – vagy törekvésük – a kevéssé sikeres (a mű szempontjából pontatlan, félrehúzó) egyéni ambíciókra."

egy_2_puska_judit_kulturbrigad.jpgFotó: Mészáros Csaba / Kultúrbrigád

Alföldi Róbert játékában is lát ambivalenciát: "Alföldi a megjelenésével, színészi habitusával hat. Úr és Lucifer egyszerre, Molnár Ördögének családfájáról. Tényleges játékmezőt és játékokat nem kapott a dikció alá. Hely- és helyzetváltoztatásai szükségképp gépiesek, az egész ember merő beidegzettség, önmaga mozgékony szobra – de mindez Alföldit láttatja, s nem a Molnár-féle (egy, kettő, három!) lefegyverző, egyben ellenszenves programozást. Ezért legjobb gesztusai azok, amikor épp nincs módja máshoz fordulni, magára marad vagy magába feledkezik. A sodró figura ilyenkor mélyül, akár csupán egy csuklómozdulat által teljesedik, gyengeségeinek leplezetlenségével erejét hiteti el." 

A szövegkönyvben a Molnár által írt Voilá!-t az Abrakadabra! váltotta fel. Ennek pedig "nem mindegyik hangzóját, szótagját mondja ki, tölti be az előadás" - összegzi véleményét.