„Más embert akartak faragni belőlem” – Interjú Tasnádi Bencével

Miért nem játszana a Vígszínházban? Előfordul, hogy mesterkélt a színpadon? Fél a tévésorozattal járó népszerűségtől? A Magyar Narancs interjúját szemléztük.

Tasnádi Bence  Az Olaszliszkaiban nyújtott teljesítményéért a POSZT zsűrijétől és a kritikusoktól is megkapta a legjobb mellékszereplő díját. A Katona József Színházban játszik, de nemsokára a tévében is láthatjuk, a Korhatáros szerelem című sorozatban, amelyben egy 39 éves, háromgyermekes anya (Kovács Patrícia) szerelmét játssza majd. Minderről Csendes-Erdei Emese kérdezte.

Egyetemi gyakorlatát a Vígszínházban kezdte, de ez el is bizonytalanította: „Azt éreztem, hogy ha színésznek lenni azt jelenti, amit a Vígben, akkor én nem akarok többet ezzel foglalkozni. Új közegben nehezen nyílok meg, és ezen nem segít, ha noszogatnak. Más embert akartak faragni belőlem, aki ugyan helytáll a Vígszínház színpadán, de közben beáldozza a saját értékrendjét. Sajnos nem éreztem elég erőt és felhatalmazást, hogy kiálljak magamért. Végül negyedév végén Máté Gábor áthívott a Katonába, ahol sikerült megnyugodnom.”

olaszliszkai_tasnadi_bence_toldy_miklos.JPGTasnádi Bence Az Olaszliszkaiban (Fotó: Toldy Miklós)

A közönséghez való viszonyáról is beszélt: „Kifejezetten aggódom, hogy sikerül-e a kegyeikbe férkőznöm. Ennek köszönhető, hogy minden energiámmal azon vagyok, hogy a szerepmegformálásban következetes és pontos legyek. Nem tudok semmit félvállról venni, fontos, hogy azzal az érzéssel távozzak a színházból, hogy aznap este mindent megtettem a hitelességért.” A készülő tévésorozat kapcsán ehhez még hozzáfűzte, hogy egyrészt vágyik a nagyobb népszerűségre, de lehet, hogy amit képvisel, az nem lehet ennél népszerűbb. A bulvár felé kacsingató műsorokra nemet mond: „Félek, hogy valami bélyeg rám kerül.”

A színház mellett van egy zenekara, az Ed Is On. Azonban ha zenészként lép színpadra, mesterkéltté válik: „Ez ahhoz hasonlít, mint amikor egy nagyszínházban pallérozott színészt betesznek egy stúdiószínpadra, aki ott biztosan hangosabb lesz az indokoltnál.”    

Nem szeretne elmenni Magyarországról, azért sem, mert a munkája a nyelvhez kötött: „Nagyon szeretek magyarul beszélni, gondolkodni, fantáziálni. Ugyan kezdem felfogni, hogy bármi megtörténhet ebben az országban, de azt érzem, hogy amíg világjobbító szándékkal, érdemeim szerint dolgozni hagynak, addig nem lenne szerencsés pofáznom”.  

(A teljes cikk a Magyar Narancs 46. számában olvasható.)