Azt szeretném, ha a kamaszok magukat látnák, és örömmel néznének táncot

Noha Grecsó Zoltán koreográfus is látja a generációk és az egyes fiatalok között mélyülő szakadékot, az egri előadásban örök igazságokat szeretne megmutatni.

A Gárdonyi Géza Színház tánctagozata, a GGTánc Eger állítja színpadra a kamaszokról, kamaszoknak és felnőtteknek egyaránt szóló táncdarabot.

Kamaszok (fotók: Gál Gábor)

Jó lenne azt állítani, végre megfejtettük önöknek, milyenek a mai kamaszok. És hogy senki ne aggódjon, Grecsó Zoltán új rendezését látva nem lesz több gondja, ha kamasz. Se kérdése, ha szülő. De csak azt tudjuk biztosra mondani, hogy a mai tinédzserek nem olyanok, mint amilyenek a „tavalyiak" voltak, és még csak arra sem hasonlítanak, mint amilyen sihederek a szüleik voltak. És ez persze azt is jelenti, hogy nagyon is olyanok: ugyanazokat a köröket futják, hasonlóan gigászi csatákat vívnak, ahol az életük a tét. A Kamaszok, miközben megnevettet, felkavar, tükröt tart elénk, rólunk szól, arról a sejtelemről, hogy az akkori, felnőttként talán banálisnak gondolt döntéseink, kamaszkorunk drámái tényleg egy életre szóltak – olvasható a színlapon.

„Nehéz feladat elé állított a felkérés” – fogalmaz Grecsó Zoltán. „Azokat az érzéseket, gondolatokat kellett megfogalmaznom, amik a fiatalokat foglalkoztatják. Egyre mélyebbek a szakadékok nem csak a generációk, de egymás között is. De erről végül nem beszélünk az előadásban. Karaktereket, célokat és ezek összekuszálódását fogalmazzuk meg. Azt szerettem volna, ha örök igazságokról szól: hogy a szerelem szép, még akkor is, ha néha összeveszünk vagy tapasztalatlanságunk miatt sokszor követünk el hibákat. Az előadás nem lesz felkiáltójel. Azt szeretném, ha a kamaszok magukat látnák, és örömmel néznének táncot”.

A Kamaszokat december 14-én mutatják be a Gárdonyi Géza Színházban.

(Forrás: Gárdonyi Géza Színház)